Feddhetetlenek legyünk

(Ef 1:3-6) Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

Testvéri magánbeszélgetésekben, legtöbbször a krisztusi közösség dolgai és problémái kerülnek terítékre. Egy idõ után, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy a legfontosabb dolgokra kellene koncentrálnunk és nem elvesznünk a jelentéktelen részletekben, vagy a másodrangú kérdésekben. Ekkor szilárdult meg bennem a következõ irányelv:

Nem az a mi elsõdleges feladatunk, hogy evangelizáljunk, hanem az, hogy szentekké váljunk.

A hegyi beszédben, ezt hagyta ránk az Úr Jézus:

(Lk 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Ez a parancsolat az Ószövetségben gyökerezik:

(Lev 11:44) Legyetek szentek, mert én szent vagyok!

(1 Pét 1:14-16) Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

 

Az evangelizáció a megszentelõdés következménye kell hogy legyen és annak a hatása.... Ezért is olvashatjuk csak az evangélium legvégén az evangelizáció küldetésének parancsát:

(Mt 28:19-20) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Az evangelizáció, legyen akár aktív (szóval, tettel vagy írással), akár passzív (tanuságtevõ életvitel, személyes kisugárzás) csakis akkor hiteles, ha mögötte ott áll az életszentség.

Ma igen sok szó esik az egyházban lévõ feszültségekrõl, tévedésekrõl, tévtanokról, eretnekségekrõl, botránkoztatásokról, stb. Egyesek célúl tûzték ki a harcos kereszténységet és az Egyház védelmét. Az ilyenek külöbözõ neveket vesznek fel, mint pl. „az egyház harcosai” vagy „krisztusi milicia”, stb. Vajon ez lenne a megoldás? Vajon az lenne a mi feladatunk, hogy küzdjünk egyházi elõljáróink ellen, akiket a tévedés megejtett?...

Szerintem ma is változatlanul az a feladatunk, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk az Egyházban és azok is maradjunk. De hogyan?.. 

Itt néhány szempontra gondolok:

1. Elõször is bensõségesen ismernünk kell a Szentírást, az Egyházunk tanítását, a Hitletéteményt, amely a Katolikus Egyház Katekizmusában van õsszefoglalva és hitünk összefüggéseit, amelyek mindenben eligazítást biztosítanak;

2. Az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, amit nagycsütörtökön ünneplük meg, megalapította a papságot (az egyházirendet) meg az Oltáriszentséget. Ez az Egyház legbensõségesebb szobája. Ide az Úr Jézus nem hívott meg minden népet, minden vallást, sem a nõket, sem a muzulmánokat, sem a buddhistákat, stb., hanem csakis a kiválasztott apostolokat, akik egytõl-egyig férfiak voltak. Mi Krisztusra és az apostolokra épülünk rá, az apostoli folytonosság szerint. Aki felrugja az apostoli alapot, annak folytonosságát, az felrugja a Hiszekegyet, az apostoli folytonosságot és implicite a szentségeket. Az ilyen ember homokra építi házát...

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

3. A család kérdésében nem az a lényeg, hogy elválhatunk-e, érvényleteníthetik-e a házasságunkat, vagy hogy újraházasodhatunk-e, s aztán szentségekhez járulhatunk-e. Az a lényeg, hogy a szent család eszményének megvalósítására van meghívásunk, amely Krisztus és az Egyház viszonyához hasonúl (Ef 5:32). Ha valamilyen tragikus dolog miatt ez nem sikerült, akkor elváltként, a szûziesség eszményét kell megvalósítanunk.

(1 Kor 7:1- 11) A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. Ezt engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

Ja, hogy nagyon nehéz dolog ez?... Hát az, de a régi szenteknek sem volt könnyû. Gondoljunk arra, hogy meg fognak ítélni minket... Vagy berzenkedünk, mint ahogyan a zsidók tették?

(Mt 19:10)Tanítványai így szóltak hozzá: – Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni.

4. A homoszexualitás kérdésében, a hitetlenség és a tudatlanság miatt, sokan agymosottak lettek ... Bevett társadalmi norma, jog, sõt törvény lett az aktív homoszexualitás, ami valójában égbekiáltó bûn. Hiszem, sõt tudom, hogy a homoszexuális hajlam egy démoni befolyás, az ember démoni leuralásának következménye. Ezt jelentkezhet már egészen kicsi korban, egy rossz szellemi családi örökség miatt, vagy lehet személyes bûn eredménye, ami által e kiszolgáltatottság rabságába kerül az ember. Ha valaki elszakad Istentõl, akkor Õ megengedi, hogy az ember ki legyen szolgáltatva gyalázatos szenvedélyeinek.

(Róm 1 :23-27) A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.

Homoszexuális hajlamod van? Nem az a kérdés, hogy mit érzel, vagy milyen jogaid vannak az állam vagy az egyház törvényei szerint, hanem az, hogy törekedsz-e a tiszta, szent és feddhetetlen életre...

5. Ma sokan törekednek az egységre, a keresztények közötti ökumeniával, vagy egy tágabb értelemben vett ökumeniával, a szinkretizmussal, a világvallások közötti egységre ( az assziszi egység). Keresik az egységet a protestánsokkal, összeboronálva búzát, konkolyt, vagy keresik az egységet a világvallásokkal, odacsempészve a kisjézuskát Buddha szobra, a menora és a muszlim imafûzér közé, a béke nevében. Itt nem a béke a lényeg, hanem az, hogy megvallod-e, hogy Jézus Krisztus az élõ Isten Fia, valóságos Isten és valóságos ember, az egyetlen Megváltó és Üdvözítõ, az egyetlen közvetítõ Isten és ember között. Ha nem, akkor tudd meg, hogy nincs békesség, mert Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy lerombolja az ördög munkáit, ami a hitetlenség, az istentelenség és a pogányság. Nincs békesség az istenteleneknek!...

(1 Jn 3:8) Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

(Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus...

(Iz 48:22) Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr ( v.ö. Iz 57:21).

6. Ma sokan hisznek egyképpen Jézusban, sokan evangelizálnak, de rosszul hisznek és rosszul evengelizálnak és gonosz dolgokat mûvelnek. Eretnekségek felé hajlanak, egyoldalú, önfejû módon hisznek, megtagadják a hitigazságokat, elhagyják az igaz Egyházat, az élõ vizek kifogyhatatlan vizesését, holmi mérgezett pocsolyákért, és megélhetést, pénzkeresetet fabrikálnak a vallásosságból. Szent Pál arra int, hogy az ilyenektõl óvakodjunk. Nem mindenki aki mondja: Uram, Uram, megy be a mennyek országába.

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld...

(1 Tim 6:5) ...és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

7. Az életszentség receptje egyszerû: igazság, irgalmasság, alázat, utána szeretet, egyszerûség, gyermeki lelkület, és végül a szegények meg az özvegyek gyámolítása..

(Mik 6:8) Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

(Mt 18:3) Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Jn 13:34) Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!

(Jak 1:27) Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

(1 Ján 3:11) Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást...

Rendezzük dolgainkat Isten igazságában, legyünk irgalmasan elnézõek másokkal szemben, rendeljük magunkat alázatosan feletteseink alá, mérjük magunkat az egyszerû emberekhez, törekedjünk szeretni minden embert, hagyatkozzunk gyermeki lelkülettel Isten gondviselésére és törekedjünk segíteni a szegényeknek, a szükölködõknek meg a magányosoknak. Ha megtesszük ezeket, akkor már evangelizáltunk is. És ha mindezek mellett még szóban, tettben vagy írásban is evangelizáltunk, akkor tényleg letettünk az asztalra valamit Isten országáért.

De marad a nyugtalanító kérdés: vajon feddhetetlenek vagyunk?...

Ima: Uram Jézus, tudom, hogy egykor majd kiértékelsz engem és megszámolod talentumaimat, mináimat.  Kérlek légy irgalmas hozzám, hogy feddésed elviselhetõ legyen számomra. Ámen. 

 

 

 

Meztelenséged szégyene

(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.

A meztelenség õsi szimbólum a Szentírásban, amely megjelenik az elsõ könyvtõl az utolsóig. Már a Biblia elsõ lapjain találkozunk vele, hogy aztán még markánsabban láthatssuk Noé esetében, amikor az megrészegedve, meztelenül aludt a sátrában. Késõbb, a meztelenség fogalma egyre inkább lelki értelmet kap, ahogyan azt a Jelenések könyvében láthatjuk:

(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.
(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

Mivel Ádám minden ember testi atyja, Noé pedig az új világ, a Vízözön utáni világ atyja, ezért ezek a képek prófétikus jellegûek, amelyek kihatnak az egész emberiségre. Úgy gondolom, hogy a meztelenség fogalmának megértéséhez, ki kell elõbb ellemezni Noé esetének szimbólumait:

1. A sátor: Noé sátra az ember evilági, testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz, amelyben az ember eltölti evilági „hiábavaló napjait” ( Préd 9:9):

(2 Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

2. Az alvás: Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést, az elvilágiasodást és az isteni dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja:

(1 Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.
(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

3. A meztelenség: Lelki szemponból, a meztelenség, az õsbûn által eltorzított, megszeplõsitett szellemi testre utal. Az õsbûn elõtt, az õsszentség állapotában élõ ember, nem szégyelte testi-szellemi meztelenségét ( Ter 2:25). A bûnös ember rejtõzködik Isten és embertársai elõl ( Ter 3:8), egyfajta lelki elfordulással és titkos, gonosz gondolataival... Az új ember ( 2 Kor 5:17) betekarja meztelenségét Krisztusban, a kegyelem ruházatával...

(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség: Lelki szemponból, a részegség az isteni bölcsesség, a józanság, a lelki erõ elvesztését és a bûnös lelkiállapotot jelenti:

(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

A szimbólumok megértése után gondolom nyilvánvaló, hogy mit jelent virrasztani és vigyázni a lelki ruháinkra. A bûn megrészegít és a sötétségre vezet… A részegség és a sötétség álmot hoz az ember szemére… Az álom öntudatlansága a ruhák elvesztéséhez vezet…  Mindezek pedig szégyenbe és megcsúfoltatásba viszik az embert…

Szerintem a fenti figyelmeztetések leginkább az mai napokra szólnak... Ugyanis manapság, pont azok, akiknek a hitet kellene õrizniük és továbbadniuk, azok részegek és alszanak részegségükben. Arra használják fel teológiai tudományukat, vallási képzettségüket, egyházi hatalmukat, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek is egybõl rávágja, hogy “meztelen a király”. Ezek elámítják és elhitetik a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, ingatagokat, beadva nekik, hogy a súlyos, sõt az égbekiáltó bûnök is elfogadhatóak Isten színe elõtt, mert az idõk változtak…

Ezek Péter apostol szavai szerint álmodozók, viharvert fellegek ( 2 Pét 2:17), akik nagy veszedelemre mennek:

A hamis tanítók sorsa

(2 Pét 2:1-19) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról napra gyötörték gaztetteik. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, akik azzal szórakoznak, hogy tévútra vezessenek titeket akkor is, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bószor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai.

(Jud 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

Hiszem, hogy a mai nehéz idõkben helyes út:

- a hallgatás;
- a napi szentmise;
- a napi Rózsafûzér imádság.

- Van aki felvette a harcot a mai heterodox tévtanokkal szemben. Ez szerintem ma kontraproduktív, mert az ellen az egyház ellen harcolnia, amely nekünk anyánk. A harc csak tovább mélyíti a szakadékot. Ezzel szemben a „nepomuki hallgatás”, amely által óvjuk az Úrnõt ( 2 Ján 1:1) talán hatékonyabb;

- A napi szentáldozás táplál, megrõsít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk lelkileg a mindennapok dolgaiba;
- A napi Rózsafûzér imádság elvezet a pusztába a Szûzanyához. Ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet el a gonosz áradata:

(Jel 12:6; 15-18)

... az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
... A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

Protestáns vagy? Akkor is ajánlom, hogy tanuld meg a Rózsafûzér imádságot… Hiszed, hogy Sola Scriptura?... Jól van, akkor olvasd el a (Lk 1:42-44)-et:

Lk 1:42-44 Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

A Szentírás kanonikus könyve szerint ez azt jelenti, hogy Mária az Úr anyja, vagyis Isten anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Istennek Anyja?...  Hiszem, hogy Mária segít nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben és a krisztusi fehér ruházat megõrzésében, hogy nehogy kilátszodjék meztelenségünk szégyene.

A fent említett út persze nem teljes... Szükséges a napi szentírásolvasás, kellenek a jócselekedetek a Hegyi beszéd receptje szerint ( Mt 5) és mindenekelõtt törekedni kell a szeretetre.

Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. Ámen.