2017. december 13., szerda

Feddhetetlenek legyünk

(Ef 1:3-6) Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

Testvéri magánbeszélgetésekben, legtöbbször a krisztusi közösség dolgai és problémái kerülnek terítékre. Egy idõ után, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy a legfontosabb dolgokra kellene koncentrálnunk és nem elvesznünk a jelentéktelen részletekben, vagy a másodrangú kérdésekben. Ekkor szilárdult meg bennem a következõ irányelv:

Nem az a mi elsõdleges feladatunk, hogy evangelizáljunk, hanem az, hogy szentekké váljunk.

A hegyi beszédben, ezt hagyta ránk az Úr Jézus:

(Lk 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Ez a parancsolat az Ószövetségben gyökerezik:

(Lev 11:44) Legyetek szentek, mert én szent vagyok!

(1 Pét 1:14-16) Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
 
Az evangelizáció a megszentelõdés következménye kell hogy legyen és annak a hatása.... Ezért is olvashatjuk csak az evangélium legvégén az evangelizáció küldetésének parancsát:

(Mt 28:19-20) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Az evangelizáció, legyen akár aktív (szóval, tettel vagy írással), akár passzív (tanuságtevõ életvitel, személyes kisugárzás) csakis akkor hiteles, ha mögötte ott áll az életszentség.

Ma igen sok szó esik az egyházban lévõ feszültségekrõl, tévedésekrõl, tévtanokról, eretnekségekrõl, botránkoztatásokról, stb. Egyesek célúl tûzték ki a harcos kereszténységet és az Egyház védelmét. Az ilyenek külöbözõ neveket vesznek fel, mint pl. „az egyház harcosai” vagy „krisztusi milicia”, stb. Vajon ez lenne a megoldás? Vajon az lenne a mi feladatunk, hogy küzdjünk egyházi elõljáróink ellen, akiket a tévedés megejtett?...

Szerintem ma is változatlanul az a feladatunk, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk az Egyházban és azok is maradjunk. De hogyan?.. 

Itt néhány szempontra gondolok:

1. Elõször is bensõségesen ismernünk kell a Szentírást, az Egyházunk tanítását, a Hitletéteményt, amely a Katolikus Egyház Katekizmusában van õsszefoglalva és hitünk összefüggéseit, amelyek mindenben eligazítást biztosítanak;

2. Az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, amit nagycsütörtökön ünneplük meg, megalapította a papságot (az egyházirendet) meg az Oltáriszentséget. Ez az Egyház legbensõségesebb szobája. Ide az Úr Jézus nem hívott meg minden népet, minden vallást, sem a nõket, sem a muzulmánokat, sem a buddhistákat, stb., hanem csakis a kiválasztott apostolokat, akik egytõl-egyig férfiak voltak. Mi Krisztusra és az apostolokra épülünk rá, az apostoli folytonosság szerint. Aki felrugja az apostoli alapot, annak folytonosságát, az felrugja a Hiszekegyet, az apostoli folytonosságot és implicite a szentségeket. Az ilyen ember homokra építi házát...

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

3. A család kérdésében nem az a lényeg, hogy elválhatunk-e, érvényleteníthetik-e a házasságunkat, vagy hogy újraházasodhatunk-e, s aztán szentségekhez járulhatunk-e. Az a lényeg, hogy a szent család eszményének megvalósítására van meghívásunk, amely Krisztus és az Egyház viszonyához hasonúl (Ef 5:32). Ha valamilyen tragikus dolog miatt ez nem sikerült, akkor elváltként, a szûziesség eszményét kell megvalósítanunk.

(1 Kor 7:1- 11) A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. Ezt engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

Ja, hogy nagyon nehéz dolog ez?... Hát az, de a régi szenteknek sem volt könnyû. Gondoljunk arra, hogy meg fognak ítélni minket... Vagy berzenkedünk, mint ahogyan a zsidók tették?

(Mt 19:10)Tanítványai így szóltak hozzá: – Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni.

4. A homoszexualitás kérdésében, a hitetlenség és a tudatlanság miatt, sokan agymosottak lettek ... Bevett társadalmi norma, jog, sõt törvény lett az aktív homoszexualitás, ami valójában égbekiáltó bûn. Hiszem, sõt tudom, hogy a homoszexuális hajlam egy démoni befolyás, az ember démoni leuralásának következménye. Ezt jelentkezhet már egészen kicsi korban, egy rossz szellemi családi örökség miatt, vagy lehet személyes bûn eredménye, ami által e kiszolgáltatottság rabságába kerül az ember. Ha valaki elszakad Istentõl, akkor Õ megengedi, hogy az ember ki legyen szolgáltatva gyalázatos szenvedélyeinek.

(Róm 1 :23-27) A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.

Homoszexuális hajlamod van? Nem az a kérdés, hogy mit érzel, vagy milyen jogaid vannak az állam vagy az egyház törvényei szerint, hanem az, hogy törekedsz-e a tiszta, szent és feddhetetlen életre...

5. Ma sokan törekednek az egységre, a keresztények közötti ökumeniával, vagy egy tágabb értelemben vett ökumeniával, a szinkretizmussal, a világvallások közötti egységre ( az assziszi egység). Keresik az egységet a protestánsokkal, összeboronálva búzát, konkolyt, vagy keresik az egységet a világvallásokkal, odacsempészve a kisjézuskát Buddha szobra, a menora és a muszlim imafûzér közé, a béke nevében. Itt nem a béke a lényeg, hanem az, hogy megvallod-e, hogy Jézus Krisztus az élõ Isten Fia, valóságos Isten és valóságos ember, az egyetlen Megváltó és Üdvözítõ, az egyetlen közvetítõ Isten és ember között. Ha nem, akkor tudd meg, hogy nincs békesség, mert Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy lerombolja az ördög munkáit, ami a hitetlenség, az istentelenség és a pogányság. Nincs békesség az istenteleneknek!...

(1 Jn 3:8) Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

(Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus...

(Iz 48:22) Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr ( v.ö. Iz 57:21).

6. Ma sokan hisznek egyképpen Jézusban, sokan evangelizálnak, de rosszul hisznek és rosszul evengelizálnak és gonosz dolgokat mûvelnek. Eretnekségek felé hajlanak, egyoldalú, önfejû módon hisznek, megtagadják a hitigazságokat, elhagyják az igaz Egyházat, az élõ vizek kifogyhatatlan vizesését, holmi mérgezett pocsolyákért, és megélhetést, pénzkeresetet fabrikálnak a vallásosságból. Szent Pál arra int, hogy az ilyenektõl óvakodjunk. Nem mindenki aki mondja: Uram, Uram, megy be a mennyek országába.

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld...

(1 Tim 6:5) ...és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

7. Az életszentség receptje egyszerû: igazság, irgalmasság, alázat, utána szeretet, egyszerûség, gyermeki lelkület, és végül a szegények meg az özvegyek gyámolítása..

(Mik 6:8) Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

(Mt 18:3) Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Jn 13:34) Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!

(Jak 1:27) Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

(1 Ján 3:11) Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást...

Rendezzük dolgainkat Isten igazságában, legyünk irgalmasan elnézõek másokkal szemben, rendeljük magunkat alázatosan feletteseink alá, mérjük magunkat az egyszerû emberekhez, törekedjünk szeretni minden embert, hagyatkozzunk gyermeki lelkülettel Isten gondviselésére és törekedjünk segíteni a szegényeknek, a szükölködõknek meg a magányosoknak. Ha megtesszük ezeket, akkor már evangelizáltunk is. És ha mindezek mellett még szóban, tettben vagy írásban is evangelizáltunk, akkor tényleg letettünk az asztalra valamit Isten országáért.

De marad a nyugtalanító kérdés: vajon feddhetetlenek vagyunk?...

Ima: Uram Jézus, tudom, hogy egykor majd kiértékelsz engem és megszámolod talentumaimat, mináimat.  Kérlek légy irgalmas hozzám, hogy feddésed elviselhetõ legyen számomra. Ámen. 
 
 
 

2017. december 2., szombat

Meztelenséged szégyene


(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.

A meztelenség õsi szimbólum a Szentírásban, amely megjelenik az elsõ könyvtõl az utolsóig. Már a Biblia elsõ lapjain találkozunk vele, hogy aztán még markánsabban láthatssuk Noé esetében, amikor az megrészegedve, meztelenül aludt a sátrában. Késõbb, a meztelenség fogalma egyre inkább lelki értelmet kap, ahogyan azt a Jelenések könyvében láthatjuk:
(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.
(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

Mivel Ádám minden ember testi atyja, Noé pedig az új világ, a Vízözön utáni világ atyja, ezért ezek a képek prófétikus jellegûek, amelyek kihatnak az egész emberiségre. Úgy gondolom, hogy a meztelenség fogalmának megértéséhez, ki kell elõbb ellemezni Noé esetének szimbólumait:

1. A sátor: Noé sátra az ember evilági, testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz, amelyben az ember eltölti evilági „hiábavaló napjait” ( Préd 9:9):
(2 Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

2. Az alvás: Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést, az elvilágiasodást és az isteni dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja:
(1 Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.
(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

3. A meztelenség: Lelki szemponból, a meztelenség, az õsbûn által eltorzított, megszeplõsitett szellemi testre utal. Az õsbûn elõtt, az õsszentség állapotában élõ ember, nem szégyelte testi-szellemi meztelenségét ( Ter 2:25). A bûnös ember rejtõzködik Isten és embertársai elõl ( Ter 3:8), egyfajta lelki elfordulással és titkos, gonosz gondolataival... Az új ember ( 2 Kor 5:17) betekarja meztelenségét Krisztusban, a kegyelem ruházatával...
(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség: Lelki szemponból, a részegség az isteni bölcsesség, a józanság, a lelki erõ elvesztését és a bûnös lelkiállapotot jelenti:
(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

A szimbólumok megértése után gondolom nyilvánvaló, hogy mit jelent virrasztani és vigyázni a lelki ruháinkra. A bûn megrészegít és a sötétségre vezet… A részegség és a sötétség álmot hoz az ember szemére… Az álom öntudatlansága a ruhák elvesztéséhez vezet…  Mindezek pedig szégyenbe és megcsúfoltatásba viszik az embert…

Szerintem a fenti figyelmeztetések leginkább az mai napokra szólnak... Ugyanis manapság, pont azok, akiknek a hitet kellene õrizniük és továbbadniuk, azok részegek és alszanak részegségükben. Arra használják fel teológiai tudományukat, vallási képzettségüket, egyházi hatalmukat, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek is egybõl rávágja, hogy “meztelen a király”. Ezek elámítják és elhitetik a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, ingatagokat, beadva nekik, hogy a súlyos, sõt az égbekiáltó bûnök is elfogadhatóak Isten színe elõtt, mert az idõk változtak…

Ezek Péter apostol szavai szerint álmodozók, viharvert fellegek ( 2 Pét 2:17), akik nagy veszedelemre mennek:

A hamis tanítók sorsa

(2 Pét 2:1-19) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról napra gyötörték gaztetteik. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, akik azzal szórakoznak, hogy tévútra vezessenek titeket akkor is, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bószor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai.

(Jud 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

Hiszem, hogy a mai nehéz idõkben helyes út:
- a hallgatás;
- a napi szentmise;
- a napi Rózsafûzér imádság.

- Van aki felvette a harcot a mai heterodox tévtanokkal szemben. Ez szerintem ma kontraproduktív, mert az ellen az egyház ellen harcolnia, amely nekünk anyánk. A harc csak tovább mélyíti a szakadékot. Ezzel szemben a „nepomuki hallgatás”, amely által óvjuk az Úrnõt ( 2 Ján 1:1) talán hatékonyabb;
- A napi szentáldozás táplál, megrõsít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk lelkileg a mindennapok dolgaiba;
- A napi Rózsafûzér imádság elvezet a pusztába a Szûzanyához. Ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet el a gonosz áradata:

(Jel 12:6; 15-18)
... az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
... A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

Protestáns vagy? Akkor is ajánlom, hogy tanuld meg a Rózsafûzér imádságot… Hiszed, hogy Sola Scriptura?... Jól van, akkor olvasd el a (Lk 1:42-44)-et:
Lk 1:42-44 Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

A Szentírás kanonikus könyve szerint ez azt jelenti, hogy Mária az Úr anyja, vagyis Isten anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Istennek Anyja?...  Hiszem, hogy Mária segít nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben és a krisztusi fehér ruházat megõrzésében, hogy nehogy kilátszodjék meztelenségünk szégyene.

A fent említett út persze nem teljes... Szükséges a napi szentírásolvasás, kellenek a jócselekedetek a Hegyi beszéd receptje szerint ( Mt 5) és mindenekelõtt törekedni kell a szeretetre.

Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. Ámen.

 


 

2017. szeptember 17., vasárnap

Szent Pál intelmei az efezusiakhoz írt levelében


(Ef 4:1-2) ...éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben.

(Ef 4:2) Viseljétek el egymást szeretettel.

(Ef 4:3) Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét.

(Ef 4:17) Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.

(Ef 4:22) Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.

(Ef 4:23-24) Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

(Ef 4:25) Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.

(Ef 4:26) Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.

(Ef 4:27) Ne adjatok teret az ördögnek.

(Ef 4:28) Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is.

(Ef 4:29) Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.

(Ef 4:30) Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.

(Ef 4:31-32) Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

(Ef 5:3) Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik.

(Ef 5:4) Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki.

(Ef 5:6-7) Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Tehát ne vállaljatok velük közösséget.

(Ef 5:8) Éljetek úgy, mint a világosság fiai.

(Ef 5:10) Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.

(Ef 5:11) Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket.

(Ef 5:15) Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen.

(Ef 5:16) Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak.

(Ef 5:17) Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.

(Ef 5:18) Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel.

(Ef 5:19) Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.

(Ef 5:20) Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

(Ef 5:21) Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.

(Ef 5:22) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak.

(Ef 5:33) Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

(Ef 6:1) Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.

(Ef 6:4) Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.

(Ef 6:5) Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak.

(Ef 6:9) Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.

(Ef 6:11) Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok.


 

2017. szeptember 4., hétfő

Szent Pál intelmei a galatákhoz írt levelében


(Gal 1:9) Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen!

(Gal 6:1) Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél!

(Gal 6:2) Hordozzátok egymás terhét.

(Gal 6:3) Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja.

(Gal 6:4) Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé.

(Gal 6:7) Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet.

(Gal 6:9) Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.



 

2017. szeptember 1., péntek

Szent Pál intelmei a korintusiakhoz írt második levelében


(2 Kor 6:14) Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel!

(2 Kor 7:1) Õrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől.

(2 Kor 10:7) Ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk.

(2 Kor 10:17) De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”.

(2 Kor 13:1) Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben.

(2 Kor 13:5) Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus?



 

2017. augusztus 31., csütörtök

Szent Pál intelmei a korintusiakhoz írt elsõ levelében


(1 Kor 1:10) Éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.

(1 Kor 1:31) Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

(1 Kor 3:18) Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen.

(1 Kor 4:5) Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr.

(1 Kor 4:6) Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására!

(1 Kor 5:9) Ne barátkozzatok romlott emberekkel.

(1 Kor 5:11) Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló.

(1 Kor 5:13) Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

(1 Kor 6:9) Ne ámítsátok magatokat!

(1 Kor 6:18) Kerüljétek az erkölcstelenséget!

(1 Kor 6:20) Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

(1 Kor 7:10-11) A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

(1 Kor 7:12) Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el.

(1 Kor 7:17) Mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta.

(1 Kor 8:2) Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret.

(1 Kor 8:9) Szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok.

(1 Kor 10:7) Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük.

(1 Kor 10:8) Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük.

(1 Kor 10:9) Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették.

(1 Kor 10:12) Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.

(1 Kor 10:23) „Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra.

(1 Kor 10:23) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.

(1 Kor 11:28) Vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből.

(1 Kor 14:1) Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.

(1 Kor 14:39) Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást.

(1 Kor 15:34) Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

(1 Kor 15:58) Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.


 

 

2017. augusztus 30., szerda

Szent Pál intelmei a rómaiakhoz írt levelében


(Róm 12: 1) Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.

(Róm 12: 2) Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át.

(Róm 12: 3) Senki ne becsülje magát a kelleténél többre.

(Róm 12: 9) Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

(Róm 12: 10) A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.

(Róm 12: 11) A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek.

(Róm 12: 12) A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.

(Róm 12: 13) Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.

(Róm 12: 14) Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

(Róm 12: 15) Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.

(Róm 12: 16) Éljetek egyetértésben.

(Róm 12: 16) Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.

(Róm 12: 17) Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek.

(Róm 12: 17) Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.

(Róm 12: 18) Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.

(Róm 12: 19) Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot.

(Róm 12: 20) Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni.

(Róm 12: 21) Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

(Róm 13: 1) Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak.

(Róm 13: 7) Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot, akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet.

(Róm 13: 8) Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel.

(Róm 13: 13) Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben.

(Róm 13: 14) Ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.

(Róm 14: 1) Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek.

(Róm 15: 2) Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.

(Róm 15: 7) Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.

(Róm 16: 17) Tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket!



 

2017. augusztus 21., hétfő

Akinek van, annak még adnak

(Mt 13:10-15) Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.

Sokan csodálkoznak az Úr Jézusnak ezen a kijelentésén: Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Hát akkor hol az irgalmasság, hol a szolidaritás és egyáltalán hol van a demokrácia. Ugyebár, az a bizonyos: Fraternite, liberte, egalite...

Ennek megértésére jó példa Salamon király imádsága:
(2 Kron 6-12) Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.”

Erre, a mai nyelvezetben, azt mondhatnánk, hogy Salamon megütötte a jackpot-ot, vagy mint a népmesékben a legkisebbik királyfi, mivel bölcsen választott, bõség lett a jutalma... Tehát Salamon bölcsen kért az Úrtól, ezért megkapta a bölcsességet és vele együtt minden gazdagságot. Vagyis Salamon azért nyerhetett bölcsességet, mert már bölcs volt... Láthatjuk ebbõl a példából, hogy akinek van, annak adatik, hogy bõvelkedjék benne. De honnan volt neki az a kezdõtõke, amellyel megnyította a bõség forrását?... Az atyjától... Láthatjuk, hogy Salamon direkt azzal vezeti be kérését, hogy az apja, Dávid érdemeire hivatkozik. Sõt maga az Úr is Dávidra hivatkozik, amikor késõbb irgalmasságot gyakorol Salamonnal:
(1 Kir 11:11-13) Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: „Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam.”

Hogy van akkor ez? Amint az atyák átkából a fiak is részesednek, úgy az atyák áldásából is részesednek a fiak.
(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon
(Szám 14:18) Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.
Ábrahám fiai, akár test, akár lélek szerint ( Róm 4:11-14) viszont áldottak:
(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

Megfigyelhetjük az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus körül mennyi szoros rokonság van. Mi ez? Nepotizmus? Nem, hanem az áldásban részesülõ családtagok... Az Úr Jézusnak közeli rokona Keresztelõ János és unokatestvére Jakab apostol. Péter és András apostolok, János meg Jakab apostolok, a Zebedeus fiai, testvérek... A Szûzanya és Mária, Kleofás felesége, pedig nõvérek voltak...

Kik azok, akiknek nincs? Õk azok, akik bûnös nemzetségek leszármazottai, akiknek nincs, vagy esetleg csak egy talentumuk van. Az egytalentumos ember  problémája (Mt 25:24), hogy nem hisz és nem bízik Istenben. Jön a szívébe Istentõl a segítõ kegyelem, de hitetlenségbõl, a bizalom hiányában, a lelki restség miatt, hamis szégyenlõségbõl és a világ elõtti gyáva meghátrálás miatt, elfojta magában a szent gondolatokat. Pedig ha csak egyszer is megosztaná gondolatait, néhány szó erejéig, egy több talentummal rendelkezõ emberrel, aki az õ pénzváltója lehetne (Mt 25:27), szavai hallatára felbuzdúlna az, és háztetõkrõl hirdetné (Mt 10:27) az õ egytalentumos hitét. Így kamatozhatna az õ egy talentuma is, Isten országának terjesztésében. De mivel a hitetlen és rest szolga nem tesz semmit, ezért az az egy kegyelem is, amit saját gondolatának vél, elvétetik tõle és másnak adatik, mert az az Istené és Õ annak adja, aki megérdemli.

De ha valakinek egy talentuma se lenne, arról is gondoskodik az Úr Jézus, amikor azt mondja:
(Mt 7:7 -11) Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

De hiába mondják a templomokban az embereknek, hogy imádkozzanak, sokan nem akarnak sem imádkozni, sem az Istent megvallani, megdicsõíteni a világban. Aztán, amikor az itéletre kerülnek, akkor szégyenkezve mentegetik magukat, hitetlenségüket, restségüket és gyávaságukat...

A mennyek országa hasonlatos a meglyukadt gáthoz. Az ember odamegy és addig piszkálja azt a lyukat, amelyen a víz csordogál, amíg a gát átszakad, a víz áttöri a gátat, és teljesen elárasztja azt, aki a gáton erõszakot követett el. Mert az erõszakosoké a mennyek országa, nem a hitetleneké, meg a gyáváké...
(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.

Törekedjünk, törtessünk a mennyek országáért és a mennyei kincsekért nap mint nap, mert a napok gonoszak ( Ef 5:16)...

Ima: Uram Jézus, adj nekünk nagy hitet, hogy úgy tudunk bízni Benned, ahogyan Mózes bízott, amikor az életét is felajánlotta a népért. Ámen.
 
 
 
 

2017. július 24., hétfő

Meztelenül

(Ter 9:20-23) Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni.  Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában. Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.

A meztelenség fogalma benne van a Szentírásban az elejétõl a végéig. A meztelenség valami nagyon bensõséges, misztikus jelentõséggel bír, amely meghatározza legintimebb érzéseinket, bensõ életünket. A meztelenséggel találkozunk álmainkban, bensõ szobánkban, képeken vagy odakint a nudista telepeken. Bárhol is legyünk meztelenül, bárhol is éljük meg a meztelenséget, az a legbensõbb énünket mozgatja meg.

A meztelenség az õsszentségben

Kezdetben, az õsszentség állapotában, Ádám és Éva mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat:
(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.

Meglátásom szerint, ezt a mezítelenséget nem csak testi, vagy nem csak lelki értelemben kell szemlélni, hanem egyszerre mindkét értelemben. Abban az idõben olyan erõs volt az egység a test és a lélek között, hogy minden testinek szoros lelki vonakozása is volt. Akkor a test még nem volt „távol” a lélektõl és a testnek nem kellett „bevárnia” a lelket, mint a vonatról leszálló indián esetében...  Abban az idõben, Ádám és Éva, tényleg mezítelenek voltak test szerint. Ugyanakkor, az õ mezítelenségük, az Istennel való teljesen õszinte és gyermeki kapcsolatot is jelentette. Ezt az állapotot mindnyájan megéljük úgy kb. 5 éves korunkig. Önfeledten szaladgálunk a tenger partján, pucéran, a szüleink felügyelete alatt és eszünkbe sem jut szégyenkezni. Aztán egyszerre csak szégyenkezni kezdünk és nem akarunk többé bugyi nélkül megjelenni az emberek elõtt. Nem, mert a lelkünk, az õsbûn következményeként, elkezd önállósodni és rejtõzködni „a fák mögé” ( Ter 3:8).

A meztelenség a prófétánál

Noé meztelenségét is kétféle módon tekinthetjük: testi értelemben és lelki értelemben. Habár nem tudjuk, hogy miként aludhatott el Noé részegen, mezíltelenül, de kétségtelen, hogy a kép sokatmondó. Az õsatya, az õsi világ, vízözön előtti magva, férfiassága szépségében, ott hever a sátra közepén, mély révületben. Khám bûne az lehetett, hogy csak a testi látványt látta meg a sátorban, úgymond Noé szégyenét. Khám nem fogta fel atyja állapotában a lelkit, az istenit. Testvérei azonban, Szém és Jáfet, a lelki dolgokra voltak tekintettel és mély tisztelettel, háttal közeledve fedték be atyjuk meztelenségét. Szém és Jáfet, átérezve atyjuk intimitásának szentségét, nem mertek még odatekinteni se. Ha lefordítjuk ezeket a szimbólumokat: a sátor az az ember testi élete ( 2 Kor 5:1); Noé a sátor közepén, Noé lelke; Noé részegsége, révület az Istennel való találkozásban - akkor lelki értelemben, nézhetjük úgy, hogy Noé prófétai révületben volt, egy “õsszentségi” találkozásban Istennel. Ez az, amit Szém és Jáfet megérezhetett... Ezért lehetett az, hogy Noé, miközben megátkozza Kánaánt, Khám fiát, nem Szémet és Jáfetet áldja, hanem az Urat:

(Ter 9:25-27) »Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!« Majd ezt mondta: »Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Szem sátraiban...

Úgy néz ki, hogy a prófétai meztelenség, mint az "õsszentséghez" való visszatérés, jelen volt az ószövetségi prófétaiskolákban is. Még Saul király is ott feküdt mezítelenül Sámuel elõtt:

(1 Sám 19:24) Ott ő is levetette ruháit és prófétált a többiekkel együtt Sámuel előtt, s ott feküdt azon egész nap és éjjel mezítelenül. Innen is származott a közmondás: »Hát Saul is a próféták közt van?«

A meztelenség az apostolnál

Péter apostol félig meztelenül halászott a bárkában. Amint megértette, hogy az Úr jelent meg a parton, azonnal magára öltötte köntösét és úgy ugrott a vízbe, pedig hát az ember általában leveti a köntösét ha a vízbe ugrik.

(Jn 21:7) Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: »Az Úr az!« Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát.

Itt Péter apostol ösztönösen fedi be testét, hogy betakarja a „lélek test” foltjainak rútságát és méltóképpen jelenjen meg az Úr elõtt. Az õ köntöse a kegyelmi ruhát jelképezi, azt a fehér ruhát ( Jel 3:3; 3:18), amelyet majd Isten kegyelme által nyernek el a hívõk.

A meztelenség Isten elõtt

Minden ember teljesen meztelen Isten elõtt. Nincsen olyan bensõ szoba és nincsen olyan ruha, amely eltakarhatna Isten szeme elõl. Nincsen olyan képmutatás és nincsen olyan kegyesség, amely ne lenne teljesen átlátszó Isten szemében. Õ behatol az ember lelkének legrejtettebb zúgába... Olyan ez, mint a kék színezõ az átvilágításnál, amely átjárja és megfesti a bensõ szerv minden hajszálerét.

(Zsid 4:12-13) Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.

Csak Isten elõtt vagyunk teljesen meztelenek. Az angyalok nem láthatnak be korlátlanul sátrunk intimitásába, hanem csak kivülrõl szemlélnek bennünket. Hogy mennyit láthat egy angyal lelkünkből az nem nyilvánvaló, de hogy nem láthat mindent, az biztosnak tûnik. A teljes ismeret egyedül csak a Lélekké, aki átvizsgálja a mélységeket, még Isten mélységeit is (1 Kor 2:10).

A meztelenség a krisztuskövetésben

Az õsszentségi meztelenséggel ellentétben, az üdvözültek fehér ruhát kapnak. Nem lehet visszatérni az õsszentségi meztelenséghez, az édeni ártatlansághoz, mert az õsbûn már megfertõzte azt és személyes bûneink foltjait is magunkon hordozzuk. Ezeknek a csúnya, fekete foltoknak szégyenét takarja be lelkünkön a kegyelem ruhája, amit a Bárány vére mosott fehérre ( Jel 7:14). Erre a ruhára, a kegyelem fehér ruhájára, kell vigyáznia a krisztuskövetõnek minden erejével. Ebben áll a virrasztás...

(Jel 3:4-5) De vannak néhányan nálad Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.
(Jel 7:9-10) Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!«
Jel 16:15 Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

A kegyelem ruhája nemcsak bûneinket fedi el, hanem a rossz hajlamainkat is megváltoztatja. Megszépít bennünket Isten angyalai és szentjei elõtt...

(Kol 3:12) Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést!

Tehát, ha az õsszentség állapota az ártatlan meztelenség volt, akkor az üdvözültek állapota a kegyelmi felruházottság lesz...

(2 Kor 5:1-4) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így azt, ami halandó, elnyelje az élet.

A meztelenség középpontja

A mezteleség középpontja leginkább a nemi szerv látványa. Ha a testi meztelenség, leginkább a férfi nemi szervének látványában jelenül meg, akkor a lelki meztelenség az ember szívében, a lelke legbensõbb zúgában. Ha minden testi élet a férfi nemi szervébõl fakad, akkor minden lelki élet az emberi szívbõl indul ki ( Péld 4:23). Ha az Istenhez való tartozás jele az Ószövetségben a körülmetélés volt, az Újszövetségben ez a szív körülmetélésében, a bûnbánatban és a hit kegyelmében valósul meg.

(Róm 2:28-29) Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható, hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint. Az ilyen ember nem az emberektől nyer dicséretet, hanem Istentől.

Meztelenül az Úr elõtt

Bármennyire is akarjuk elfelejteni Istent hétköznapjainkban, bármennyire is elfordulunk Tőle gondolatainkban, Õ mindig ott van velünk. Nincs az a fal, az a bensõ kamra, az az elfordulás, amely elrejthetne az Õ szemei elõl. Ezért térjünk vissza az Úrhoz, de ne külsõségekben, hanem szívbeli odaforulásban és levetkõzésben. Nem nagy zarándoklatokra és hosszú útakra van szükség, hogy eljussunk az Úrhoz, hanem azonnali és õszinte odaforulásra.

Van néhány dolog, amit azonnal megtehetünk:

1. Az esti imánkban, amikor számot adunk az elmúlt napunkról, adjuk át az Úrnak a legintimebb gondolatainkat. Azokat adjuk át legbuzgóbban, amelyeket a leginkább rejtegetnénk, amelyeket a leginkább szégyenlünk. Ha átadjuk, akkor Õ befedi azokat és meggyógyítja szívünket;

2. A reggeli imánkban hozzuk magunkat mezítelenül Isten szent színe elé és határozzuk el, hogy minden gondolatunkat ma Vele együtt gondoljuk végig. Isten bennünk él és velünk gondolkodik. Ha mi is vele gondolkodunk, akkor Õ terelgeti a szívünket;

3. Próbáljunk minden percben telesen õszinte, folyamatos kapcsolatba lenni az Úrral. Isten állandó jelenlétének tudata legyen mindig a szemünk elõtt. Ha ez sikerül, akkor mindig az Ő jelenben élünk, mert Õ az, aki úgy nevezi magát, hogy VAGYOK AKI VAN ( Kiv 3:14).

Ima: Én Uram, én Istenem, Neked adom mindenem. Fedd be Uram szégyenemet és légy mindig oltalmazó menedékem. Ámen.