Jézus türelmetlensége

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Az Úr Jézus Krisztus, az Õ emberi természete szerint rendekezett minden emberi tulajdonsággal, így akár türelmetlen is tudott lenni...

Jézus türelmetlen volt:
-  hogy már megszabadulhasson a gonoszok és a hitetlenek társaságából;
- hogy már visszamenhessen a mennybe az Atyához;
-  hogy már egyesülhessen a hívõkkel, akik az Õ megváltó és közvetítõ mûve által és a Szentlélek egyesítõ ereje által, megigazulnak és visszakapcsolódnak a Szentháromság életébe.

1. Jézus türelmetlensége világosan kifejezi, hogy az Úr Jézus nem szivesen tartózkodik a hitetlenek és a gonoszok társaságában...

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Ezt nem mindenkire mondja, hanem csakis a hitetlenekre és a gonoszokra... A hívõknek, akik befogadták Õt, akiknek megadta, hogy Isten fiai legyenek (Jn 1:12), ezt mondja:

(Mt 28:20) ... és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Milyen keresztények vagyunk: hívõk vagy hitetlenek, igazak vagy gonoszak? Olyanok, akiknek az Úr Jézus szívesen van a társaságában vagy olyanok, akik közül inkább kivolnulna?... 

Fontoljuk meg: ha a gonoszságot és a hitetlenséget választjuk, akkor az Úr Jézus egyszer majd végleg kivonul az életünkbõl és a végsõ ítéleten ezt fogja mondani:

(Mt 25:41) Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.

2. Jézus türelmetlenül várta már megváltó mûvének beteljesedését és hogy hazatérhessen a mennyei Atyához. Akkor, felemelkedve a mennybe, oda megérkezve, megmutathatta a mennyei Atyának az Õ dicsõséges szent sebeit, amelyek által véghezvitte az Atya akaratát. A mennyei kórusok örvendezve tapsolták és dicsõítették a Fiút, Aki íly nagy mûvet vitt végbe.

(Jn 13:1) Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.

(Jn 14:28) Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.

(Jn 16:28) Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”

3. Jézus türelmetlenül várta a hívõk egyesítését az Õ szent testében, amelyet az utolsó vacsorán ad nekünk (Mt 26:26; Mk 14:22; Lk 24:30). "Õáltala, Õvele és Õbenne" egyesülnek az övéi egy kenyérben (1Kor 10:17), akik testének tagjai, vagyis az Egyház (1Kor 12:12). Vágyva vágyott arra, hogy megválthasson minket, feltámadjon, felmehessen az Atyához, hogy elküldje nekünk a Szentlelket (Lk 24:49; Jn 16:7), Aki majd összeszerkeszti Krisztus misztikus testét, az Egyházat. Ezáltal valósul meg az egység, hogy amint az Atya van Õbenne és Õ az Atyában, úgy Õ legyen a hívekben és a hívek is egyek legyenek Benne...

 (Lk 12:25) ... és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!

(Jn 17 :21) Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Ima: Add Uram, hogy hívõk legyünk és ne hitetlenek. Teremjünk mindig jó gyümölcsöt, hogy ne kelljen megtapasztaljuk türelmetlenségedet. Ámen.

Jézus hallgatása

(Lk 2: 42-47)  Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.  Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.  De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Egy személyben két természete van: isteni és emberi természet. Isten Fia, az Õ emberi természete által, hordozója lett  az isteni természetének. De az emberi természete szerinti kiteljesedését nem kapta készen, hanem emberi módon kellett azt kimûvelnie. Tehát az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, okos volt, értelmes volt és mûvelte magát tanulással és a bölcsességben való gyarapodással.

Olvashatjuk a Lukács evangéliumában, hogy az Úr Jézus már 12 éves korában mennyire értelmes és okos volt. Ugyanakkor, az Õ isteni természete szerint, mivel maga volt a megtestesült örök Ige (Jn 1:1), számára olyanok lehettek az írások, mint a saját szavai. Kereste folyton a mennyei Atya dolgait és csíszolta emberi képességeit, készülve küldetésére...

A jeruzsálemi Templomban való elmaradása után, engedelmesen követte haza szüleit és hosszú éveken át dolgozott csendesen József mûhelyében. Ez az „ácsmester fia” rejtett élete, amelyrõl nem sokat tudunk. Egy dolog bíztos: csendben, feltûnés nélkül élt Názáretben, nem csillogtatva képességeit, amelyek már gyermekkorában csodálatra méltóak voltak és színrelépése után pedig ámulatba ejtették az embereket. Csak a Jordán folyónál történt színrelépése után és a Szentlélekkel való felkenése után (Mt 3:16) kezdett el tanítani, gyógyítani és ördögöket ûzni. De még ekkor is csak fokozatosan bontakoztatta ki fellépését, mert el kellett jönnie mindennek az ideje (Lk 13:32), hogy beteljesedhessen húsvétkor a megváltó keresztáldozat. 

Jézus hallgatása Pilátus elõtt teljesedett be, amikor semmit sem válaszolt az ellene felhozott vádakra, hanem hallgatott (Mt 27:14), mint a vágóhídra elkûlönített bárány (Iz 53:7).

Néhány igerész:

(Mt 13:55-56) Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?”

(Mt 13:55-56, Károli) ) Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?

(Mt 27:13-14) Akkor Pilátus azt mondta neki: Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened? Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.

(Jn 7:3-6),Testvérei ekkor ezt mondták neki: „Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.” Mert a testvérei sem hittek benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.

(Jn 7:46) A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.”

Megfontolások:

1. Mi tudunk-e csendben várni, amíg el nem jön az idõnk, a mi feladatunk ideje, vagy türelmetlenül nekiszökünk idõ elõtt a dolgoknak? Legyünk fegyelmezettek...
2. Mûveljük-e magunkat, törekszünk-e a kiteljesedésünkre és a hivatásunk beteljesítésére? Legyünk képzettek és mûveltek...
3. Tudunk-e hallgatni, elrejtve tudásunkat, képességeinket mások elõtt, kiváltképpen a kisebbek és a gyengébbek elõtt? Legyünk alázatosok és alkalmazkodóak...
4. Tudunk-e háttérben maradni és csöndben dolgozni, nem várva elismerést és érdemeket? Legyünk szerények és visszahúzódottak...
5. Tudunk-e meghallni önmagunknak és a világnak, amikor beteljesítettük küldetésünket, vagy képtelenek vagyunk leállni, lemondani, kilépni a szerepkörbõl (Jn 3:30)? Legyünk nagylelkûek és lemondásra képesek...
6. Fogunk-e tudni hallgatni, ha majd eljön a mi szenvedésünk ideje? Törekedjünk a türelemre és a szenvedések elviselésére...

          (Jn 3:30) Neki növekednie kell, nekem kisebbednem...

 

Várni, visszavonulni, hallgatni... Milyen nehéz feladat ez a mai digitalizált, azonnali, instant, türelmetlen ember számára. Türelmetlenség, hiúság, becsvágy, nagyravágyás, stb... Nagy urak ezek a mai világban. Az értelem, a tudás csillogtatása, a szerepekben való tetszelgés, a közösség elõtt való sürgés-forgás, mind-mind kenegeti a hiú keresztény máját... Nagy dolog az alázat, az utolsó helyre való ûlés és a hallgatás. Tanuljunk az Úr Jézus hallgatásából...

Ima: Mennyei Atyám, tisztíts meg engem a hiúságtól és add meg nekem a hallgatás erényét. Ámen.