(2 Tim 2:15) Igyekezzél, hogy Isten elõtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.
(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék
a mennyek országa.
Az Úr
Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a
szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni.
Az Úr Jézus szegénysége az Õ
emberi természete szerint
1.
Az Úr Jézus szegénysége az Õ megtestesülésében
Az Úr
Jézus, az idõk teljességében, megtestesült e világban, beleszületve Izrael
népébe (Lk 2:32), azon belül Dávid házába, vagyis József házába és az õ
menyasszonya, Mária méhébe. Emmanuel! - azaz - Velünk az Isten! - ( Mt 1:23). Ezt
igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi
táblázatok ( Mt 1:1-17; Lk 3:23-38).
Fel kell fogjuk szívünk mélyén, hogy
Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos
személy, Aki beleszületett a történelembe és Akinek születése új idõszámítást hozott
a világba.
Isten
Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel
jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme
láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló-barlangban.
Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak és a fõpapoknak,
hanem csak a szegény és egyszerû pásztoroknak ( Lk 2:1-20).
(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak,
eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta
és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken
pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak
ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket.
Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme,
nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született
nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni
fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal
mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a
magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«
2.
Jézus szegénysége az Õ rejtett életében
Az Úr
Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent
Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23).
Az Úr Jézus tûrelmesen, egyszerûen és szerényen élte rejtett életét, mindaddig
amíg színre nem lépett a Jordán partjánál.
(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei
nem Jakab, József, Simon és Júdás?
(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária
fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?
3.
Az Úr Jézus szegénysége az Õ szolgálatában
Az Úr
Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül, semmije sem volt. Mindvégig, csakis az
isteni gondviselésre hagyatkozott és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is.
(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk
van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová
lehajtania a fejét.«
(Mt 10:9-10) Ne legyense aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az
övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó
ugyanis a munkás az eledelére.
Sok ember indittatást érzett, hogy támogassa az Úr Jézust küdetése ideje alatt. Ilyenek voltak
Lukács, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és még sokan mások...
(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes
intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból
gondoskodtak róla. Olvashatjuk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáit,
mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés után (Mt 4:11; Mk 1:13),
a szamár és csikója elõkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás elõtt (Mt 21:2;
Lk 19:31) vagy az utolsó vacsora termének elõkészítése a tanítványokkal (Mt
26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, hanem egyszerre csak ott voltak...
Az Úr Jézus szegénysége az Õ
isteni természete szerint
Ha
csodálatosnak tûnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete
szerint, akkor még csodálatos az Õ szegénysége az Õ isteni természete
szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni gazdagságából, hogy
velünk, szegény és nyomorúlt bûnösökkel közösséget vállaljon és megváltson
minket.
(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban,
amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem
tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy
jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig
a kereszthalálig.
Misztérium számunkra a megváltás eseménye, amikor az Úr Jézus önként felmenve értünk a keresztre, mindentõl megfosztatott: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak;
megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtõl és a földtõl, keresztre függesztve Őt. Az ég és föld között, a kereszten függve, nem volt már sem az népe között,
sem az angyali seregek között, hanem csupán a latrok között...Mintha a mennyei Atya és a
Szentlélek is megfosztották volna Õt jelenlétük biztonságától, édes
bátorításától... Nem maradt más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen
ellenség és a kereszt...
(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA
SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
A teremtett világ soha nem hallott még ilyen
megrendítõ szavakat!... Az egyetlen Igaz, aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától
szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva felkiált az égre!... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...
A szegénység se nem cél, se nem
erény
A mi
Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták
legyünk. Minden emberbe, egésszen pici korától, bele van kódolva az egészséges
vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes
vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak, de mivel az ördög megrontotta ezt a
világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget
és a gazdagságot, nem e világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek
országában és az eljövendõ örök életben. Az evilági nagyság, hatalmaskodás, az evilági szépség, hiúság és az evilági gazdagság, kizsákmányolás.
(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok
betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se
rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a
szíved is.
(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van,
adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen
erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és
nem rágja szét a moly.
(1 Jn 2:16) Minden, ami a világon
van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az
Atyától származik, hanem a világtól.
Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy amiért Õérte és az Isten országáért mindent elhagytak, nagy lesz a jutalmuk a mennyben.
(Lk 18:28-30) Ekkor Péter
megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta
nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy
testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy
ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök
életet.«
(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy
lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.
Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket
miértünk, megváltottakért vállalt, dicsõség, hatalom és a mennyei bõség követte a feltámadás után. Ebben a dicsõségben, hatalomban és bõségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Õ követõit is.
Ez a mi reménységünk!
(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok
neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét
viselte, és a bűnösökért közbenjár.
Ima: Uram Jézus, kérlek segíts
nyitva tartani lelki szemeim, hogy bele ne aludjak a világi gondokba és el ne
szenderüljek lélekben, mulandó gazdagságot hajszolva. Ámen.
(Mt 7:15-23) Óvakodjatok a hamis prófétáktól!
Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről
ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Így
minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat
a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre
vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek
fel őket. Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek
országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát
teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te
nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben
tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
Nemrég
olvastam egy meghatározást a hamis prófétákról, egy baptista oldalon. Idézem,
mert részben képviseli az én meglátásaimat is:
„A hamis próféták pedig azokat a szolgálatevőket takarják, akik az igazi
prófétai ajándékot kihasználva akarnak befolyásokat elérni egyes emberek és
közösségek felett. Számuk radikális módon megemelkedett napjainkra.
Jellemzőjük, hogy már meglévő közösségek, gyülekezetek felett vesznek át
uralmat és irányítást. Hatásos szónokok, és kitűnő píárral rendelkeznek.
Könyveik által igyekeznek még nagyobb befolyásra szert tenni. Leginkább a hamis
tanítások és az emberi fül számára kellemes prédikációk által csábítják el a
gyanútlan keresztényeket.Alapból tekintélyellenesek, sokszor a
vezetőség megkerülésével érik el a gyülekezet tagjait, konferenciákat, prófétai
estéket, gyógyító alkalmakat hirdetve.Tévtanításaik - bár bibliai idézetekkel vannak
megtűzdelve - alapvetően más Jézust, más szellemet és más evangéliumot
hirdetnek. Rengeteget hivatkoznak személyes látomásaikra, kijelentéseikre
és a Jézussal való személyes találkozásra. Ugyanakkor hataloméhesek, és nem
tűrnek ellentmondást.Mindenekfelett az anyagi haszonszerzés motiválja
őket, és hamis bűntudat keltése által biztatnak a minél bőségesebb adakozásra
alkalmaikon. Aki nem teszi, az természetesen meglopja Istent, és átkot hoz
be az életébe.”
Ezekbõl
kiindulva, megpróbálom körülírni a hamis prófétákat a szentírás igéi alapján.
Sokan lesznek
Amikor
olvastam az Úr Jézus szavait, miszerint az utolsó idõkben sok hamis próféta
lesz (Mt 7:15; Mt 24:11,24),arra gondoltam,
hogy ezeket közvetlenül a gonosz fogja támasztani, “gyártani”, azzal a céllal,
hogy összezavarják, elmaszatolják az utolsó idõk globális evangelizációját (Mt 24:14). A dolog azonban, szerintem, sokkal összetettebb…
Mózes
és a vének esetében (Szám 11), 70 vénnek kellett volna szakíttatni Mózes
lelkébõl, hogy segítsenek neki Izrael népének vezetésében, de kettõ közülük únta
az egészet és otthon maradt a táborban. Ennek ellenére, rajtuk is megnyugodott
a Lélek és elkezdtek prófétálni. Amikor Józsue elkezdett méltatlankodni, Mózes
nyugtatta, hogy ne sajnálja tõlük Isten ajándékát. Mózes azt kívánta, hogy bárcsak
az egész nép prófétálna. Ez egy prófétai kijelentés volt Mózes részérõl,
amelyet majd Joel próféta fejtett ki bõvebben ( Joel 3:1-2) és amelyet Péter
apostol idézett, az elsõ Pünkösdkor (ApCsel 2:17-18), a Szentlélek
eljövetelekor.
(Szám 11:25-29) Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt
hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven
férfinak.Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek,
máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a
másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az
összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni
kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: Eldád és Medád
prófétálnak a táborban. Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak
közül kiválasztott szolgája: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! Ám ő azt mondta: Mit
féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná
Lelkét! (ApCsel 2:17-18) És ez lesz az
utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre;
akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat
látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. Szolgáimra és szolgálóimra
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
Tehát
az utolsó idõkben, amikor kiéllezõdik a harc Isten országa és a sátán országa
között, amikor mindenhol hirdettetnie kell Isten országának örömhíre, akkor
sokakra kiárad a Szentlélek és sokan lesznek próféták. Alapjába véve, itt arról
van szó, hogy minden keresztény részesül Krisztus királyi papságából és
prófétaságából. De a hamis próféták úgy támadnak, ahogyan a búza közé veti az
ellenség a konkolyt (Mt 13). A búza Isten igéje, amelyet Krisztus vet, a
konkoly pedig az ördög hazugsága. Aki Isten igéje mellett dönt és azt megéli,
az önmaga is egésszen tiszta búza lesz és Isten csûrébe gyüjtetik. Aki az ördög
csábítása mellett dönt, az konkollyá válik és a végén, az ördöggel együtt, az
örök tûzre vettetik.
Tehát arról van szó, hogy az antikrisztus lelke megrontja
a keresztények prófétai küldetését, hogy egy hamis Krisztust, egy csillámporos, mûanyag Isten országot hirdessenek és eltereljék az embereket az üdvösség
útjáról. A hamis próféták néha csak emberi módon, a maguk vágyai szerint
prófétálnak hamisan, néha a Szentlélek adományait használva. Az a döbbenetes,
hogy használhatja a Szentlélek adományait egy olyan ember is, aki nem Istentõl van indittatva...
Az evangéliumokban,
a szomszéd tartományban, egy ember Jézus nevében ördögöket ûz, de nem akarja
követni az Úr Jézust és az apostolokat (Mk 9:38). Amikor a tanítványok meg
akarták tiltani ezt neki, akkor az Úr Jézus azt mondta, hogy hagyják, mert ez
is Isten országának hasznára válik. Az egy talentummal rendelkezõ szolga esetében
is láthatjuk, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vet (Mt 25:24). Tehát nem
mindenki, aki a prófétál vagy nagy dolgokat mûvel Jézus nevében igaz próféta és
üdvözül, hanem csakis az, aki a mennyei Atya akaratát megcselekszi (Mt
7:15-23). Az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi, az jó gyümölcsöt terem és
az igaz próféta...
(Mt 24:11) Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. (Mt 24:24-26) Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis
próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a
választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok, előre megmondtam nektek. Ezért,
ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne
higgyétek. (1 Jn 4:1-5) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek!
Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta
lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden
lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden
olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az
antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban
is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen,
aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból
valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk.
Gyümölcseikrõl ismerni fel
Az igazi és hamis próféták annyira hasonlítanak, hogy még a választottakat
is megtévesztik(Mt 24:24-26). De vajon kik a választottak? Azok, akik predesztinálva vannak az üdvösségre?... Azok, akik predesztinálva vannak Isten
népének szolgálatára?... Igen, de nem csak... A választottak predesztináltak is,
de a kegyelemmel való közremüködésük által, Krisztusban átalakultak, újjászületettek is. A
választottak azok, akiket Isten öröktõl fogva meghívott az Õ országába (2 Tim
1:9) és akik a kellõ idõben meg is teremték a méltó gyümölcsöket, némelyek
30-szorosat, némelyek 60-szorosat és némelyek 100-szorosat (Mt 13:8; Mk 4:8).
A választottak azok, akiket Isten kifogott az Ő országának hálójába, de
ugyanakkor, a kegyelem által, szép nagy halakká is nõttek, amelyeket nem vetnek
ki, hanem edényekbe raknak (Mt 13:48). A választottak azok az okos szüzek (Mt
25:1-2), akik válaszolnak Isten örök vonzására és égõ mécsesekkel várnak a
Võlegényre. A hamis próféták, még ezeket a választottakat is be tudják csapni, sőt, még azokat is, akik jól ismerik Jézus illatát, illetve jól ismerik a Pásztor hangját (
Jn 10:16).
A hamis prófétát a lelkének és tetteinek gyümölcseirõl lehet megismerni:
1. A hamis próféta kevély, nagyravágyó, erõszakos, kiméletlen és nem
válogat az eszközökben célja elérésében. Amikor kimutatja a foga fehérjét, kivillan
a farkasbunda a báránybõr alól. Az ilyenek gyakran durva, látványos és hiúmozdulatokkal döntenek le a lábukról embereket, lélekben való
elnyugvásba, anélkül, hogy megérintenék azokat.
2. A hamis próféta hataloméhes: nem ismeri a visszalépést, a pozícióból
való visszavonulást, a lemondást és a megalázkodást.
3. A hamis próféta anyagias, kihasználó, nem segítõkész, nem nagylelkû, nem
adakozik és az istenfélelembõl anyagi hasznot húzva, a nyájon élõsködik. Manapság leginkább
alapítványokon, bankszámlákon keresztül gyûjt nagy pénzösszegeket.
4. A hamis próféta elferdíti az igaz tanítást, az evangéliumot a saját
érdeke szerint alakítja, értelmezi, hogy megfeleljen érdekeinek, a hatalmasoknak, gazdagoknak
és így anyagi elõnyre, pozicióra tegyen szert.
5. A hamis próféta nyughatatlan: olyan dolgokat csempész bele a keresztény
tanításba (2 Pét 2:1), amelyek eltérnek az Úr Jézus egészséges tanításától (1
Tim 6:3-4) és ami tetszik az embereknek, csiklandozza az emberek füleit.
6. A hamis próféta lelki uzsorás: szerinte azért kell adakozni és jót
cseledni, mert ezzel, az igére hivatkozva, Istent százszoros jutalom adására és áldásra kényszeríthetjük. Nem ismerik az Úr Jézus iránti, ingyenes szeretetbõl
fakadó, áldozatvállalást.
7. A hamis próféta nem lelki ember: az ilyen mindig a test szerint él, érzékiségben,
világiasságban és anyagiasságban.
8. A hamis próféta engedetlen, kikerüli az egyházi elõljáróságokat,
vezetõséget, a közösségek felelõseit és tekintélyellenesen végzi szolgálatát.
9. A hamis próféta összeférhetetlen, nem képes közremüködni, nem hajlandó
egy összefogásra.
10. A hamis próféta botrányt okoz, a zûrzavar embere, aki kiszipolyozza,
kihasználja a híveket és a végén, botrányok és összetört életek maradnak a
nyomában.
Még sok más, hasonló rossz gyümölcs van, amelyek a hét fõbûnben gyökereznek.
Ugyanakkor, soha sem lehetünk egésszen biztosak abban, hogy valaki hamis
próféta-e vagy sem... Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi lennénk
azok?... Amikor az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, kijelentette, hogy egyvalaki
el fogja Õt árulni, mindegyik apostol azt kérdezte: Talán csaknem én vagyok az, Mester?... (Mt 26:22).
Olvassuk el az alábbi igerészeket:
(Ez 13)Az
Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen,
jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az
Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját
lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok
a prófétáid, Izrael! Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza
számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. Látomásuk csalás,
jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az
Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. Nemde
igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt
mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam? Ezért így beszélj: Ezt mondja az
Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek
fordulok – mondja az Úr, az Isten. Azokon a prófétákon, akik hamis látomást
láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem
tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be
Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Mert
félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az
falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen
zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye,
akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja
az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök
bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a
falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra
kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta – akkor majd megtudjátok,
hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik
bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik
bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke
látomását látják, noha nincs béke – mondja az Úr, az Isten. Te meg,
emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és
jövendölj ellenük. Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak,
akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle
korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe
csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életeteket? Megszentségteleníttek
népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy
megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben
hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet,
amely hisz a hazugságnak. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos,
szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét
állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem
a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani. Széttépem
fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek
zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mert a
hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és
megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon.
Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat.
Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
(Jer 28:8-9) Azok a próféták, akik
előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről
prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen.Ha pedig egy próféta békességről prófétál,
a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a
prófétát.
(Ám 7:14) Ámósz így válaszolt Amacjának:
Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét
termesztek.
(1 Tim 6:3-5)Ha valaki ellenkezőt
tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes
tanítást, az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon
nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás
és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik
jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.
(2 Tim 4:3-4) Eljön ugyanis az idő,
amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük
szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a
fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.
(2 Pét 2:1) Valának pedig hamis
próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók,
a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki
megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
A helyes út
Elõször is, ott vannak nekünk példáknak a nagy szentek. Nursiai Szent
Benedek, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Szent Pio atya, stb. Szent
Benedek kivonult Rómából és a világból, hogy megnyerje Krisztust, majd amikor
felnövekedett lélekben, felépítette regulájával a szerzetesrendet és a
keresztény Európát. Néri Szent Fülöp el akart menni a világ végére, hogy
misszionárusként hirdesse a evangéliumot, de Isten akarata szerint Rómában
maradt és újraevangelizálva Rómát, megújította az egész egyházat. Páli Szent
Vincze bement a hitetlenek közé, az elhagyott templomba és a szegényekért
elment a gazdagokhoz is, hogy így mindenkit elvezessen Krisztushoz. Szent Pió atya
pedig Krisztus szenvedéseivel egyesülve, az Õ sebeit hordozva és rejtegetve,
elvezette az elvilágiasodott embereket Krisztushoz. Ők az igazi próféták, őket kövessük...
Néhány gyakorlati szempont:
1. Fontosak a Szentlélek karizmái, adományai, de nem elsõdlegesek. Az
elsõdleges mindig a mennyei Atya akarata és annak megcselekvése.
2. Ne hagyjuk magunkat elkápráztatni különféle csodák, látomások és
adományok által. Azok lehetnek igazak vagy hamisak.
3. Ne hagyjuk, hogy valaki, egy állítólagos küldetéssel elkápráztasson bennünket
vagy egy ilyent a nyakunkba varjon.
4. Mindent vizsgáljunk meg tüzetesen, hogy vajon összhangban van-e a Szentírással vagy az Egyház tanításával. Ha valami gyanúsnak tûnik, akkor ne is próbáljuk
tovább kutatni, mert nem érdemes. Isten dolgai egyszerûek, világosak és
nyilvánvalóak. Ennyi elég nekünk.
5. Ne engedjük meg senkinek, hogy lelki függõségbe hálózzon bennünket
vagy valamivel lelki uralma alá vonjon és megkötözzön. A lelki szabadságunk az
Úr Jézustól van és senkinek sincs joga elvenni azt tõlünk.
6. Nem tartozunk senkinek anyagi támogatással, csakis az egyháznak. Ebben az
irányadó, az egyház aktuális hagyománya, ami az egyház parancsolataiban van
foglalva és nem egy-egy kiragadott szentirási idézet. Pl. most, egy évre az adó 1% az
éves nettó jövedelmünknek vagy 10% az egyhavi átlag jövedelmünknek. Ha megadtuk
az egyháznak, amivel tartozunk, akkor adakozhatunk laikus keresztény közösségeknek
is, akinek csak akarunk. De az, hogy az egyházi hozzájárulás helyett, tizedet
fizetünk egy vádorpédikátornak, az nem helyes.
7. Adakozásunk legyen meggyõzõdésbõl való, szeretetbõl és teljes
szabadságban. Ha kényszer alatt adakozunk, akkor az már nem Krisztusban való
jócselekedet.
8. Szent Pál példájára, soha ne fogadjunk el pénzt az evangelizációs
szolgálatunkért, hanem dolgozzunk meg a kenyerünkért, amint Szent Pál is tette.
Szent Pál, habár jogosult lett volna arra, hogy a közösség eltartsa, de hogy
jutalma legyen a mennyben, lemondott jogáról és két kezével kereste meg a
kenyerét. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok... Ámosz próféta is azzal bizonyítja
hitelességét, hogy nem volt fizetett próféta, hanem a maga kenyerét ette, mint
pásztor és fügetermesztõ. Szent Bernadettnek is megparancsolta a Szûzanya, hogy
senkitõl semmit el ne fogadjon, hogy a prófétai küldetése nehogy hitelét
veszítse.
9. Ha egy próféta közlése zavaros, nem derít fényt, csak részleges igazságokat
tartalmaz, nem átlátható, nyugtalanító, akkor el kell vetni. Az igazi próféta
szavai világosságot hoznak, megnyugtatnak, biztonságot adnak, átláthatóak,
érthetõek és egyszerûek.
10. Törekedjünk az utolsó helyre, az egyszerüségre és a gyermeki
lelkületre. Ne fogadjunk el egykönnyen megbízatásokat, pozíciókat, megtiszteltetéseket
és rangokat, hanem itéljük meg, hogy ki kér fel minket, avagy méltóak és
alkalmasok vagyunk-e a feladatra. Ha azt látjuk, hogy nem vagyunk alkalmasok a
feladatra, akkor ne fogadjuk el a tisztséget, még akkor sem, ha egy elõljáró
kéri azt.
Ima: Uram Jézus, add nekünk
Szentlelked által a józanság és a tisztánlátás ajándékát, hogy el ne
tévelyedjünk. Ámen.
(Jel 1:4-6) János a hét egyháznak,
amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt
és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak; és Jézus
Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülött a halottak
közül, és fejedelme a föld királyainak; aki szeretett minket és megszabadított
bennünket bűneinktől a saját vére által, és Istene és Atyja számára királysággá
és papokká tett minket; övé a dicsőség és az uralom örökkön-örökké! Ámen.
Keveset
gondolunk a hûségre és még kevesebbet beszélünk róla. Ha a hûség szót halljuk,
akkor leginkább az jut eszünkbe, hogy ki, hogyan csalta meg házastársát, illetve
kik azok, akik elválltak… Evangéliumi vonatkozásban, a hûség leginkább a hûtlen
sáfár példázata által jut eszünkbe (Lk 16:2). Ilyenkor, esetleg, eljutunk
addig a kérdésig, hogy: vajon mi hûségesek vagyunk-e ?…
Mi
jelent hûségesnek lenni? A hûség tömören azt jelenti, hogy megtartani: megtartani az egységet, megtartani az ígéretet,
megtartani a fogadalmat, megtartani a hitet, megtartani az eggyességet,
megtartani a szövetséget…
Amikor a hûségrõl gondolkodunk, megfeledkezünk
visszamenni egésszen a forráshoz, Jézus Krisztushoz. Mi csak az emberi hûségrõl
akarunk gondolkodni, pedig a hûség nem más, mint a Szentlélek gyümölcse, ami az
Igazból és a Hûségesbõl forrásozik:
(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm,
békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség,...
A
hûség ellentétének pontos neve nem a hûtlenség, hanem az árulás. Az iskarióti Judás esetében láthatjuk, hogy mennyire súlyos
dolog az árulás. Ezért annyira fontos a hûség és fontos elmélkedni a hûségrõl:
(Lk 22:22) Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van
rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!
Jézus hûsége hármas jellegû:
1. Jézus
hû a mennyei Atyához; 2.
Jézus hû önmagához; 3.
Jézus hû a követõihez.
Jézus hû a mennyei Atyához
Az Úr Jézusnak
küldetése volt. Az örök Igét, Aki megtestesült ( Jn 1:14), a mennyei Atya
küldte a világba és Õ megígérte az Atyának, hogy teljesíti küldetését:
(Zsid 10:5-7) Ezért mondta, amikor a világba jött: „Áldozatot
és ajándékot nem akartál,
de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked.
Akkor azt mondtam: Íme, eljövök – a könyvtekercsben meg van írva rólam – hogy
megtegyem, Isten, a te akaratodat!.”
(Jn 14:24) Aki nem szeret engem, nem
tartja meg igéimet. Az ige pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az
Atyáé, aki küldött engem.
(Mt 15:24) Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz
szól.”
Jézus
Krisztus, Isten egyszülött Fia, megtartotta az Atyának tett igéretét. Mindvégig
hû maradt ígéretéhez és küldetéséhez. Az utolsó szava az volt, hogy: Beteljesedett!
(Jn 19:30). Ez azt jelenti, hogy: Íme, teljesítettem ígéretemet, amelyet
öröktõl fogva megígértem, még a fenti dicsõségemben…
A
pusztai negyven napos kísértés alatt, a Sátán - aki egy rövid idõre kisebbnek
látta önmagánál az Isten Fiát - arcátlanul megpróbálta eltéríteni az Úr Jézust küldetésétõl,
de Õ hûséges maradt.
Hûséges
maradt mindvégig, megfeszítve, magányosan, kicsorgatva értünk az utolsó csepp
vérét is…
(Zsid 2:9) … azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki
rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt
dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből
mindenkiért megízlelte a halált.
(Mt 4:8-10) Majd magával vitte az
ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és
azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva
imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán,
mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Ezért
Jézus neve nemcsak az, hogy a Szent és az Igaz, hanem a Hûséges is:
(Jel 3:14) A laodíceai egyház
angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a
hűséges és igaz tanú, aki Isten
teremtésének kútfeje...
(Jel 19:11) Ekkor láttam a megnyílt
eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol.
(Zsid 3:1-2) Nos, szent testvéreim,
akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és
főpapját, Jézust: milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte,
akárcsak Mózes Isten egész házában.
Jézus hû önmagához
Mi
nemhogy Istenhez vagy embertársainkhoz nem vagyunk hûek, hanem még önmagunkhoz
se... Meghasonlott emberek vagyunk... Megmasonlunk értelmünkkel, vágyainkkal, a jobb énünkkel,
akarnánk a jót, de a tagjainkban munkálkodó bûn által, engedünk a bûnös
gondolatoknak és vágyaknak. A meghasonlott, bûnös emberi természetet, Szent Pál
fogalmazta meg a legpontosabban:
(Róm 7:14-25) Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam
azonban testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem
azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem
akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem,
hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a
testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is,
nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat,
amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én
cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót
szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten
törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd
értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én
nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus
Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn
törvényének.
Az Úr Jézus
azonban hû önmagához. Hû volt önmagához akkor is, amikor teljesen elhagyottnak
érezte magát és így kiáltott fel: “ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI?", azaz: "Én
Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?”(Mt 27:46) és hû marad akkor is,
amikor mi hûtlenek vagyunk, mert Õ önmagát meg nem tagadhatja:
(2 Tim 2:11-13) Igaz beszéd ez: ha
vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk,
vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha
hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát
meg nem tagadhatja.
Jézus hû a követõihez
A
krisztuskövetés egyik legfontosabb követelménye a hûség.
(1 Kor 4:2) Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges
legyen.
Az Úr Jézus
hûséges a hûségeshez, megbocsájtja a bûnöket és megvallja a mennyei Atya elõtt azt,
aki Õt megvallja az emberek elõtt:
(Zsolt 18:26) A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
(Mt 10:32) Mindazt, aki megvall
engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a
mennyekben van.
(Zsid 10:23) Tartsunk ki
rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette ...
(1 Jn 1:9) Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket
minden gonoszságtól.
Az ember hûsége
1. Az
ember hûsége a Megváltóhoz;
2. Az
ember hûsége önmagához; 3. Az
ember hûsége az Egyházhoz és embertársaihoz.
A
pogányok között is, a történelem folyamán, láthatunk hûségeseket az emberek között. Voltak és vannak hû házastársak, hû királyi szolgák, hû katonák,
stb. De az igazi, lelki, Istenhez és törvényeihez való hûség, csakis Jézustól
van, a Szentlélek által. A kegyelem az, ami megerõsít és képessé tesz
megmaradni hûségben.
Az ember hûsége a Megváltóhoz
Aki mindvégig
hûséges marad Krisztushoz, mindvégig kitart, az üdvözül és elnyeri jutalmát. A
hûségben, nem a szolgálat nagysága számít, hanem a szolgálathoz való ragaszkodás
minõsége.
(Mt 25:23) Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel
a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
(Lk 16:10) Aki a kicsiben hű, az
a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.
(Mt 24:45) Ki a hű és okos szolga,
akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik?
(Jel 2:10) Légy hű mindhalálig,
és neked adom az élet koronáját.
(Mt 24:13) De aki mindvégig
kitart, az üdvözül.
Az ember hûsége önmagához
Az ember akkor tud hû lenni önmagához, ha egység van benne és szereti
önmagát. Ez egy egészséges önszeretet, amelyet önbizalomnak is szoktak nevezni.
Az ilyen ember tud bízni és szeretni másokat és Istent. A meghasonlott ember
nem tud bízni sem önmagában, sem másokban. Istenben aztán végképp nem...
(Jak 1:8) ... hiszen a lelkében
megosztott ember nem tart ki semmiben sem.
Az ember hûsége az Egyházhoz és embertársaihoz
Isten
nem egyenként akar bennünket üdvözíteni, ezért Krisztus Egyházat alapított,
amely az Õ misztikus Teste (1Kor 12:12) és felékesített Menyasszonya (Jel
21:2). A hithez, az Egyházhoz és a keresztény közösséghez való ragaszkodás, a
hûség feltétele.
(1 Pét 5:12) Szilvánusz által, akit
hű testvérnek tekintek, röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és
tanúságot téve arról, hogy ez Isten igaz kegyelme. Tartsatok ki benne!
(Kol 4:9) Vele megy Onezimosz, a
kedves és hű testvér is, aki közületek való. Ők mindenről értesítenek
majd titeket, ami itt történik.
A testvérek közötti hûségre Krisztus adott példát, mint elsõ a testvérek
között, mint Isten elõtti szent fõpap.
(Zsid 2:17) Ezért mindenben
hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpaplegyen Isten előtt, hogy
kiengesztelje a nép bűneit.
Ima: Urunk Jézus, tarts meg
minket hûségben és szabadíts meg Judás sorsától. Ámen.
(1Pét 1:13-16) Ezért tehát
övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a
kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint
engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a
Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban
szentek legyetek, mert írva van: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”
Sokan, sokfélét mondanak az életszentségrõl, vagy sokan akarnak kikiáltani egyeseket
szentnek, anélkül, hogy tisztában lennének a szentség fogalmával. Ma már van élõ sztár-szerzetes, akinek béke Nobel
dijat akarnak kiharcolni, vagy holt sztár-szerzetes, akinek el akarják hordani nylon tasakokban a földet a sírjáról...
De mi, vagy ki szent?... Egy pap? Egy szerzetes? Egy imádságba kövült ember? Egy
remete? Egy valaki a szentek kalendáriumából? Igen, valamilyen szinten,
mindezek szentek, vagy szentek lehetnek... De mitõl és hogyan lettek
szentek? Lehetünk-e mi is szentek? Akarunk-e mi is szentek lenni?...
A szentség kritériumai
Minden
teremtménynek legfontosabb az õ saját élete, legyen az a biológiai élete vagy az örök élete.
Az élet áll mindenek fölött. De senkinek sincs élete önmagában, csak egyedül Istennek ésIsten teljesen kinyilatkoztatta Önmagát az Õ Szent Fiában...
(Jn 5:28) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...
(Jn 6:63) Hozzátok intézett szavaim lélek és élet...
(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a
feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet –
válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
Jézus valóságos Isten, a Szentháromság egy Isten második isteni személye és tudjuk, hogy Isten maga az élet. Mivel Isten maga az élet, ezért Õ
maga az élet törvénye és ezért Õ szent. Benne nincs változás, homály vagy zavar, nincs igazítani való,
hanem minden Õhozzá igazodik.
Ezért minden, amit szentnek mondanak, három dolog jellemez:
- Istennek lefoglalt és elkülönített;
- Isten akaratához, törvényeihez és parancsolataihoz igazodó;
- Tiszta és tökéletes.
Jézus a Szent
Jézus
Krisztus, az Emberfia, az Õ emberi természete szerint betöltötte a szentség
három kritériumát:
1.Jézus
Krisztus, a megtestesült Ige, Istennek teljesen lefoglalt Szent
A Fiú
teljesen átadta magát a mennyei Atyának, olyannyira, hogy erre senki más nem
lett volna képes. Isten létére nem ragaszkodott az Istennel való egyenlõséghez, hanem teljesen kiüresítette Önmagát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (parabola-himnusz, Fil 2:6-11). Ezért aztán, nem is volt képes senki más
arra, hogy felnyíssa a lepecsételt könyvtekercset és az ítélet is csak egyedül az Övé (Jn 5:22). Ezért
hangzott el két alkalommal is a mennyei Atyától, hogy: Ez az én szeretett fiam… (Mt
3:17; 17:5; Mk 9:7; Lk 3:22, a Jordán folyónál és a Tábor hegyén).
(Iz 41:14) Ne félj hát, Jákob, te szegény féreg, te maroknyi Izrael. Magam vagyok a gyámolod – az Úr mondja ezt neked –, Izrael Szentje, a te Megváltód.
(Zsid 10:5-7) Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved.Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.”
(Fil 2:6-11) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
(Jel 5:4-5) Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt
méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így
szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő
majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”
2.Jézus beteljesítette az Atya akaratát, a törvényt és a parancsolatokat
Õ nem azért jött a világba, hogy
eltörölje a törvényt vagy a parancsolatokat, hanem hogy beteljesítse és tökéletesítse
azokat (Mt 5:17-20). Õ teljesítette mindenben a mennyei Atya akaratát. A küldetése végén egy új és tökéletesebb parancsolatot hagyott
ránk, amely valójában nem is egy új parancsolat, hanem a szeretet nagy
parancsolatának (Mt 22:36) egy újabb, szintetizáltabb, saját kereszthalálával
megpecsételt foglalata.
(Jn 4:34) Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.
(Jn 5:28-30) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.
(Mt 5:17-18) Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a
törvényt vagy a prófétákat.
Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és
föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből,
hanem minden beteljesedik.
(Jn 13:34) Új parancsolatot adok
nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy
szeressétek egymást!
3.
Jézus egésszen tiszta és tökéletes
Isten Fia felvette a mi emberi természetünket, egésszen olyan lett mint mi, kivéve a bûnt. Õ egésszen tiszta és tökéletes,
hogy mint tökéletes áldozati bárány váltson meg minket.
(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna
megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést
szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.
(2Kor 5:21) Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné”
tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.
(ApCsel 3:14) Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon.
Szentekké kell válljunk a Szentbõl
részesülve
Isten
népe szent kell legyen, mert maga Isten szent. Ez nem Isten szentségének
lemásolását, utánozását jelenti, hanem inkább részesedést Isten szentségébõl a
kegyelem által...
(Lev 11:44-45) Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti
megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok. Ezért ne
tegyétek magatokat tisztátalanná a földön mászkáló állatokkal. Én, az Úr vezettelek ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek: legyetek
szentek, mivel én is szent vagyok.
(Lev 19:1-2) Az Úr így szólt Mózeshez: „Szólj Izrael
fiainak egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az
Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
(Lev 20:7-8) Szentelődjetek meg
tehát, és legyetek szentek, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Tartsátok meg
törvényeimet és éljetek szerintük, hiszen én, az Úr teszlek szentté
benneteket.
(Iz 6:5-7) Erre így szóltam: „Jaj
nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép
között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Akkor az egyik
szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet
csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos,
azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a
bűnöd.”
(Mt 5:48) Legyetek hát tökéletesek,
amint mennyei Atyátok tökéletes!
(1 Pét 1:13-16) Ezért tehát
övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a
kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint
engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a
Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek
legyetek, mert írva van: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”
A Törvény által az ember nem tudta megvalósítani az életszentséget saját erejébõl. A
kegyelemmel viszont közre kell müködni. Nem lehetünk szentek a magunk
erejébõl, de Isten sem tud szentté változtatni minket, ha mi nem akarjuk. Az
életszentség kettõn áll: Istenen és emberen. Isten adja az Õ kegyelmét, az ember pedig megéli a kegyelem által a maga életszentségét... És fordítva, a bûnös életmódban úgy vagyunk, mint ahogyan abban a közismert dalban éneklik: Se veled, se nélküled, élni nem tudok…
Tehát
az életszentségre vezetõ út:
1.Istennek lefoglalt emberek kell legyünk
Ez a karaktert adó szentségek kiszolgáltatása által valósul meg, amikor megkeresztelnek,
aztán megbérmálnak, vagy van akit pappá szentelnek. De ez még nem elég… Ettõl
még nem leszünk szentek. Az életszentséghez, nap mint nap, Isten lefoglalt
emberei kell hogy legyünk, a mindennapi döntéseikben, hogy egyre inkább
elkötelezzük magunkat Istennek. Ez a Krisztusba való belegyökerezés, amely aztán a
Krisztusban való halállal teljesedik be...
(Kol 2:7) Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben,
ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.
(Ef 3:17) ...hogy a hittel Krisztus
lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a
szeretetben.
(Jel 14:13) Erre szózatot hallottam az égből: „Jegyezd
fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg.
Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik
őket.”
2.Isten akarata, törvényei és parancsolatai
szerint kell éljünk
Az az ember él Isten akarata, parancsolatai szerint, aki szereti Istent
és felebarátját. Ki az, aki szereti Istent? Ki az aki megtartja parancsolatait?...
(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok
az én parancsolataimat...
(Jn 15:10) Ha parancsolataimat
megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam
az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Azt kérdezed, hogy melyek Isten parancsolatai? Mi az Õ akarata?Keressed és akkor megtalálod... (Mt 7:8) Nincsenek azok elrejtve... Azt mondod, hogy megtartod Isten
parancsolatait? Meglehet, de vajon szereted felebarátodat? Ha nem, akkor az
istenszereteted is hiábavaló...
(1 Jn 4:20-21) Ha valaki azt
állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki
nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.
Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
3.Tiszták és tökéletesek kell
legyünk
Amikor elõször olvastam az evangéliumban azt, hogy legyünk
tökéletesek, amint a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt 5:48), eléggé felháborodtam. Hogyan kérhet
ilyent tőlem a Mester? Hát nem látja, hogy mennyire alantas, gyenge és tisztátalan
vagyok?... Bizony látja, de Istennek minden lehetséges ( Mk 10:27)... Õ fel tud emelni, meg tud erõsíteni, meg tud tisztítani és meg tud füröszteni az Õ Szent Lelkének fürdőjében:
(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek
voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk,
Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által. A mi dolgunk a jó harcot megharcolni, a pályát végigfutni és a hitet
megtartani. A többit Õ majd elvégzi...
(2 Tim 4:7) A jó harcot
megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az
igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az
igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja
eljövetelét.
Ima: Uram Jézus Krisztus, Te vagy a
Szent és az Igaz, Aki eljövendõ. Marana Tha! Jövel Uram Jézus. Ámen.
Ez teológia? Nem, csupán szavakkal festett képek. Nézd meg õket és elmélkedj rajtuk. A feltett anyagokat szabadon lehet használni. Lehetnek bennük hibák vagy lehetnek félkészek, nincs semmi garancia... Mindenki azt használ fel, amit érdemesnek talál, azzal a tudattal, hogy ezek csupán magánelmélkedések. Elnézést kérek a helyesírási hibákért, elírásokért, rossz megfogalmazásokért...