Nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai

(Jel 1:17-18) Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai.

A Katolikus Egyház Katekizmusa tanítása:

KRISZTUS ALÁSZÁLLT A POKLOKRA

632 Az Újszövetségben gyakran előforduló állítás, mely szerint Jézus "föltámadott a halálból" (1Kor 15,20), föltételezi, hogy föltámadása előtt a holtak honában időzött. Az apostoli prédikáció Jézus pokolraszállásának ezt az elsődleges jelentést adta: Jézus, mint minden ember, megismerte a halált, és a lelke leszállt hozzájuk, a holtak honába. De mint Üdvözítő szállt le oda, hirdetvén a jó hírt az ott fogva tartott lelkeknek.

633 A halottak honát, ahova a meghalt Krisztus alászállt, az Írás alvilágnak, seolnak vagy hádésznak nevezi, mert akik ott vannak, meg vannak fosztva Isten látásától. A Megváltóra várva ebben az állapotban voltak az összes megholtak, gonoszok és igazak egyaránt, ami nem azt jelenti, hogy azonos volt a sorsuk, miként Jézus az "Ábrahám kebelére" fogadott szegény Lázárról szóló példabeszédben megmutatta. "Az igazak lelkét, akik Ábrahám kebelén vártak az Üdvözítőt , a pokolraszálló Úr Krisztus kiszabadította". Jézus nem azért szállt alá a poklokra, hogy a kárhozottakat szabadítsa ki, nem is azért, hogy a poklot, a kárhozat helyét megszüntesse, hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik őelőtte éltek.

634 "A halottaknak is hirdették az evangéliumot (...)" (1Pt 4,6). A pokolraszállás az üdvösség evangéliuma hirdetésének megvalósulása a beteljesedésig. Ez Jézus messiási küldetésének utolsó szakasza, mely az időben sűrített, ugyanakkor mérhetetlen jelentőségű, mert a megváltás művét kiterjeszti minden hely, minden idő összes emberére, mindnyájan ugyanis, akik üdvözültek, a megváltásnak lettek részesei.

635 Krisztus tehát alászállt a halál mélységébe, hogy "a megholtak" hallják "Isten Fiának szavát, és akik meghallották", éljenek (Jn 5,25). Jézus, "az élet Szerzője" "a halál által" lerombolta azt, "akié a halál birodalma volt, tudniillik az ördögöt, és" kiszabadította "azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgákká tett" (Zsid 2,14-15). Ezek után a föltámadott Krisztusnál vannak "a halál és az alvilág kulcsai" (Jel 1,18), és "Jézus nevében" meghajol "minden térd, az égieké, a földieké és az alvilágiaké" (Fil 2,10).

"Ma nagy csönd van a földön; mélységes hallgatás és néma csönd; nagy csönd, mert a Király alszik; a föld megremegett és elnyugodott, mert Isten testben elaludt, és a régóta alvókat fölébresztette (...). Bizony, először az ősszülőt megy keresni mint elveszett bárányt. Azokat akarja megkeresni, akik teljes sötétségben és a halál árnyékában ülnek; a teljesen fogoly Ádámhoz és vele együtt a fogoly Évához jön Isten és az ő fiuk, hogy eloldja őket a fájdalmaktól (...): Én a te Istened, aki miattad lettem a fiad (...). Serkenj föl, aki alszol: mert nem azért alkottalak téged, hogy az alvilág foglya légy. Ébredj föl a halálból; én vagyok a halottak Élete."

Összefoglalás:

636 A hitvallás a "Jézus alászállt a poklokra" kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt, és halála által számunkra legyőzte a halált és az Ördögöt, "aki birtokolta a halál birodalmát" (Zsid 2,14).

637 A meghalt Krisztus isteni személyével egyesült Lelkével szállt alá a holtak honába. Az Őelőtte élt igazaknak megnyitotta a mennyország kapuját.

Olvassuk el az idézett szentírási részleteket:

(Mt 27:51-53) És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

( Jn 5:25) Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.

( 1Kor 15:20) Krisztus azonban feltámadt a halottak közül, mint az elszenderültek zsengéje.

( Fil 2:9-11) Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja,, hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére.

( 1Pét 4:6) Mert azért hirdette Krisztus az evangéliumot a megholtaknak is, hogy bár test szerint, emberek módjára ítélet alá estek, de a Lélek szerint Istenben életük legyen.

( Zsid 2:14-15) Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.

(Jel 1:17-18) Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai.

Megjegyzések:

Az Úr Jézus Krisztus, amikor alászállt a pokolra, az igazaknak hirdette az evangéliumot és az igazaknak hozott szabadulást. Ez a kárhozottakat nem érintette. Mivel már az Úr Jézus pokolra való alászállásakor is külön voltak választva az igazak a gonoszaktól ( Lk 16:25), ezért mondhatjuk, hogy ezeknek már megtörtént a különítélet. Tehát, a Krisztus elõtt élõknek is, mindjárt a haláluk után meglett a különítélet. Mivel az ítéletet az Atya a Fiúnak adta át, ezért gondolhatjuk, hogy az örök Ige, megtestesülése elõtt is és Krisztus földi élete alatt is betõltötte ítélõbírói feladatát.

(Jn 5:22) Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át...

Azt mondják, hogy mivel a Fiú, a második isteni személy, a Szentháromság mindeneket betöltõ egy Isten második személye, ezért a megtestesülésével, valójában nem is hagyta el sem a mennyet, sem a szentháromságos isteni életet, amely végtelen és mozdulatlan ( v.ö. Aquinói Szent Tamás, A teológia összefoglalása, 4. fejezet).

Tehát a különítélet folyamatosan megtörtént minden megholt esetében, közvetlenül a haláluk után, csakhogy a Krisztus megváltó keresztje elõtt megholt igazaknak, a szabadulás csakis a Krisztus pokolra való alászállásával jöhetett el. Ezért boldogok a Kriszus után születettek, akik hisznek és Benne alusznak el, mert nekik nem kell várniuk a szabadulásra.

(Jel 14:13) Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tûzétõl, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra. Ámen.

Amelyik feltekint életben marad

(Szám 21:6-10) « Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez, és azt mondták: ”Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!”  Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: ”Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

Izrael népe a megváltottak elõképe

Az Úr Ábrahámmal kezdte el az üdvtörténetet, amikor kihívta őt rokonsága körébõl, hogy elvezesse arra a földre, amelyet neki és utódainak ígért (Ter 12:1, ApCsel 7). Ha végigkövetjük Ábrahám, Izsák és Jákób történeteit, József történetét (Ter k.), az egyiptomi fogságot, Mózes életét és az egyiptomi kivonulást (Kiv k.), akkor láthatjuk, hogy az Úr Ábrahám sátrától, az egyiptomi kivonulásig, egy milliós népet hozott létre, teremtett magának (Kiv 12:37).

Izrael népének története, mely az egyiptomi fogság, az Egyiptomból való kivonulás, a Vörös-tengeren való csodálatos átvonulás, a pusztai vándorlás, a Jordánon való átvonulás és az ígéret földjére való bevonulás, a mi történetünk is...

Ezek a történetek mind a hívõ, keresztény ember életének és a küzdő, e földön vándorló Egyháznak elõképei. Az egyiptomi szolgaság – a bûn rabsága; az egyiptomi kivonulás – a segítõ kegyelem általi személyes megtérés és a megváltás elfogadása; a Vörös-tengeren való átkelés – az újjászületés és a szabadság Krisztusban; a pusztai vándorlás – életünk gyarlóságokkal terhelt vándorútja; a Jordánon való átkelés – az üdvösség elnyerése és a belépés az Isten örömébe.

Ebben a történetben egy sor prófétikus elõkép van, amelybõl csak az egyik a rúdra szegezett rézkígyó. Nagyon sok elõkép van még a Torában: Izsák - a feláldozott Fiú elõképe (Ter 22:6-8); József - a megdicsõült Krisztus elõképe (Ter 41:42); Mózes - az eljövendõ Próféta, a Messiás elõképe ( MTörv 18:18-19); a szikla, amelyre Mózes ráütött a botjával - Krisztusnak, az élõ vizek forrásának elõképe (Kiv 17:6; Jn 4:14). Itt csak a rúdra szegezett rézkígyóra tekintünk...

 

Isten Báránya Aki elveszi a világ bûneit

Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a második isteni személy, a Messiás, illetve a Krisztus, Aki azért jött a világba, hogy megváltsa az embert, felajánlja a megváltást minden egyes embernek és az egész világnak (1Tim 2:4). Õ önszántából vállalta értünk a kereszthalált, hogy Önmagát adja értünk (Tit 2:17). Bûnt nem ismerve, bûnös lett értünk (2 Kor 5:21), hogy megváltson minket bûneinktõl. Felvitte a keresztre adóslevelünket (Kol 2:14), hogy megváltson minket adósságainktól. Átokká lett helyettünk a keresztfán, hogy megszabadítson minket a bűn átka alól (Gal 3:13).

Hallhatunk, olvashatunk, láthattunk filmekben az Úr Jézus kínszenvedésérõl olyan dramatizált képeket, amelyben próbálják hangsúlyozni az egész világ bûnének súlyát, mely a Passióban, hegyként nehezedik az Úr Jézus vállára. Ha õszintén belegondolunk, akkor be kell látnunk, hogy emberileg ezt nem tudjuk felfogni és lehet, hogy nem is így kellene ezt szemléljük...

Engem nem az kell érdekeljen, hogy mennyire nyomta az Úr Jézus vállát az egész világ bûne, hanem az, hogy mennyire nyomják az Õ vállát az én bûneim. Amikor a megváltást szemlélem: a vérrel való verejtékezését, az ítéletét, a megostoroztatását, a kereszthordozását, a keresztre feszítését és a halálát, akkor csakis azt kell látnom, hogy ezt egyedül értem tette. Megfordítva: az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, csakis értem szenvedett és csakis engem váltott meg. De mivel sok hívõ van és sokan tekintenek rá, ezért az Úr Jézus, az Õ isteni természete szerint, mindenkit magához vonz, mindenkit megvált, mindenkit egybefog és üdvözít.

Tehát, nem úgy kell szemlélni a Passiót, hogy Krisztus a világot váltotta meg, hanem úgy, hogy Krisztus mindig azt a személyt váltja meg, aki a megváltás mûvére hittel tekint fel és hittel fogadja el. Így valósul meg az, hogy „aki feltekint rá, az életben marad” és az, hogy „mindenkit magamhoz vonzok”.

(Jn 3:14-16) És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
(Jn 12:32) Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.

A megváltottak egysége

Krisztus teste olyan tagokból álló Test ( 1Kor 12:12), akiknek közvetlen, személyes és bensőséges kapcsolatuk van a Fõvel, Jézus Krisztussal, a Megváltóval és Võlegénnyel ( Jn 3:29). Amint minden kígyótól megmartnak egyénileg kellett feltekintenie a rézkígyóra, hogy életben maradjon, úgy a megváltás elnyeréséért is egyénileg kell feltekinteni a megfeszített Krisztusra, hogy elnyerjük az örök az életet. Ekképpen, az egy Menyasszony (Jel 21:2) tagjai, a sok kis menyasszonyka is ( Lk 17:2), egyénileg lesznek a Võlegény karjára emelve. Az Úr Jézus, az én szemléletemben, az Õ emberi természete szerint, csakis engem szeret és csakis engem emel a karjára, mint az én Võlegényem. De mivel sokan vagyunk így, Ő az isteni természete szerint, megteszi ezt minden egyes megváltott hívõvel. Ezért lehet minden megváltottnak egyéni, bensőséges és boldog magánkapcsolata a sokakat megváltó Isten Fiával.

Ebben rejlik a egyéni hitélet és a közösségi hitélet közötti kapcsolat. Egyénileg, a saját döntésembõl és saját felelõségemre leszek Krisztusé, de hasonlóképpen történik ez másokkal is, akikkel közösségben vagyok... A sok egyéni istenszeretetet, Krisztus, az Õ isteni természetében fogja össze, a Szentlélek egyesítõ ereje által, egy Menyasszonyá, Krisztus misztikus testévé.

Ima: Jézus és én!  Jézusom ments meg engem!  Crux Sacra Sit Mihi Lux!  A Szent Kereszt legyen az én fényem! Ámen.

Új szívet

(Ez 36:26) Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekbõl a kõszívet és hússzívet adok nektek.

2014 október 11-én abban a kegyelemben részesültem, hogy részt vehettem az EKKM XI. találkozóján, ahol a nap előadója David Payne, az angliai Westminster-apátság székhelyű Katolikus Evangelizációs Szolgálat elnöke volt. Nagy örömmel hallgattam meg a tanuságtételét, tanítását. Habár õ inkább más dolgokat emelt ki, engem mégis ez a két mondása ragadott meg:

- Jézus szívmûtétet végez el rajtunk: kiveszi a mi bûnös szívünket és az Õ szívét adja nekünk;
- Minden nap "le kell tusoljunk" az Õ oldalsebébõl kiáramló szent vér és víz sugaraiban.  

Vajon hogyan történik ez? Valóban nekünk adja Jézus az Õ Szent Szívét? Hogyan? És hogyan "tusolhatunk le" az Õ Szent Vérében, amely több, mint 2000 évvel ezelõtt folyt ki?...

A kõszívü ember fiai

Az õsbûn által az elsõ emberpár elszakadt Istentõl és meghalt ( Ter 2:17).  Az ember szíve kõvé változott, eltompult értelmében, érzelmeiben és akaratában. Ezáltal nemcsak bûnös állapotú lett, hanem bûnös természetû is, vagyis hajlamos a bûn elkövetésére. A bûnös szív bûnre vezetett:  testvérgyilkosságra ( Ter 4:8), paráznaságra ( Ter 6:2), bálványimádásra, és a bûn elterjedt a föld színén ( Ter 6:5).

Isten teremtette Ádámot az Õ képére és hasonlatosságára ( Ter 1:27) és Ádám nemzette Séth-et az õ képére és hasonlatosságára ( Ter 5:3). Habár Isten Ádámot élõ szívvel teremtette, az õsbûn miatt õ már csak halott, kõszívet tudott átörökíteni ivadékainak. Ezért, az elsõ emberpár miatt, mindenki a bûn és a halál alá rekesztetett és így mindenki kõszívûnek születik.

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét.

Isten szívcserét ígér

Dávid, a bûnbánó zsoltárában, mélyen átérzi bûnösségét, amelyet anyja méhébõl hozott magával, de ugyanakkor, nagy hittel és bizalommal fordul az irgalmas Úrhoz és hiszi, hogy Õ képes egy új szívet adni neki:

(Zsolt 51:12) Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erõs lelkületet!

Az Úr válaszol népének Ezekiel próféta által és megígéri, hogy új szívet és új lelket ad neki. Elveszi a nép kõszívét és érzõ hússzívet ad helyette. Egy új szívet és egy új lelket ad Izrael házának.
(Ez 11:19 Károli) És adok nékik  egy szívet, és új lelket  adok belétek, és eltávolítom a kõszívet az õ testökbõl, és adok nékik hússzívet;
(Ez 18:31) Vessetek el magatoktól minden bûnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza?
(Ez 36:26) Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekbõl a kõszívet és hússzívet adok nektek.

Jézus az Õ szívét adja nekünk

A Megtestesülés lényege, hogy a Isten, Aki lélek, magára vette emberi természetünket testben, hogy az hordozója legyen isteni természetének és személyének. A második isteni személy, a Fiú, az örök Ige, emberré lett ( Jn 1:14), hogy velünk legyen az Isten ( Emmanuel; Mt 1:23). Ezért Jézus Krisztus egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. Így létrejött a természeti tulajdonságok kicserélõdése. Isten részesült emberi természetünkben, kivéve a bûnt ( Zsid 4:15), hogy részesíthessen bennünket isteni természetében. Habár nem leszünk olyan, mint Isten és Istennel egyelõk, mégis megistenesít bennünket a Megváltó, hogy „istenek legyünk”( Zsolt 82:6; Jn 10:34). Mindezt három dolog által valósította meg: Lélek, víz, és vér. És ez a három egy:

(Jn 19:34) ...az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belõle.
(1Jn 5:6-8) Õ az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

A Szentlélek Úristen misztikus módon közvetíti, folytonosan ontja Jézus Krisztus oldalsebébõl a vér és víz sugarait az Egyházba. Amint az oltári áldozatban mindig benne van Jézus Krisztus egész élete, megváltó keresztáldozata, halála és feltámadása ( Kol 1:19), úgy az oltárról, az Oltáriszentségbõl, mindig patakzik a hívõkre Jézus Krisztus oldalsebének szent vér és víz áradata.

Mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában és abban, hogy Õ megváltott minket a kereszten, megmosakszik ( Jel 7:14; 22:14), illetve "letusol" az õ oldalából kifolyó vízben és vérben. Szent Fausztina nõvér látomásában a víz a fehér sugár és a vér a piros sugár, amelyek az Úr Jézus oldalából törnek elõ. A víz a bûnbánat, a vér pedig a megszentelõdés. Ez Isten irgalmassága amit felajánl a világnak, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen ( Jn 3:16).

Mindenki aki megkeresztelkedik és részesül a szentségekben az új teremtménnyé válik. Tehát nem úgy történik a szívcsere, hogy Jézus szíve kerül a mi szívünk helyére, hanem úgy, hogy Szentlelke által az isteni természete folyik belénk. Krisztus Lelke formálja át kõszívünket, belekapcsolva azt a Fiú ponján a Szentháromság isteni életáramlatába. Tehát a szívcsere nem személy és forma szerint történik, hanem természet és tartalom szerint. A szívünk a miénk marad, de mégis egy teljesen más szív lesz … Ez a Krisztusban való újjászületés, ez az új teremtmény… A mocskosból, a förtelmesbõl, tiszta és szent lesz…

(2Kor 5:17-18) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszûnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelõdés szolgálatával megbízott.
(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.
(Ef 2:14-16) Õ, a mi békességünk a kettõt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerzõ, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettõt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.
(Ef 4:23-24) Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

A lelki higiénia

Ha a testünket megfürösztjük, letusoljuk, akkor mennyivel inkább kell az értékesebbet, a lelkünket füröszteni, letusolni. Hogyan lehet ezt megtenni?

- Ha havonta szentgyónáshoz járulunk és meggyónjuk még a bocsánatos bûneinket is.
- Ha lehetõleg naponta részt veszünk a szentmisén és szentáldozáshoz járulunk.
- Ha a kettõ vagy három egybegyûlt hívõ között jelen lévõ Krisztussal találkozzunk ( Mt 18:20) azáltal, hogy részt veszünk lelki találkozásokon, imákon, lelki gyakorlatokon.
- Ha naponta Istenhez emeljük szívünket imában a bensõ szobánkban ( Mt 6:6).
- Ha gyakoroljuk a böjtöt, az önmegtagadást és az alamizsnát ( Mt 6).
- Ha gyakorta táplálkozunk a Szentírásból és elmélkedünk a szent igéken ( 2 Tim 3:16).
- Ha nagy tisztelettel tudakozzuk a szentek életét és megpróbáljuk õket utánozni ( Ef 1:15).

Ima:

Teremtő Szentlélek, jövel,
Tiéd a lelkünk, töltsed el,
Te alkotád a szíveket,
Hozd el nekik kegyelmedet!

Vigasztaló, a kegyes Úr
Adott nekünk ajándokul,
Eleven kútfő, égi láng,
Mennyei kenet, szállj le ránk!

Te hét ajándék kútfeje,
Atyánk kegyelmes jobbja, te,
Te kit nekünk az Úr ígért,
Ajkunk sugalmas ihlete.

Gyújtsd meg szemünknek fényedet,
Szálljon szívünkbe szeretet,
Ha testünk gyarló, s lankadunk,
Légy mindig éber gyámolunk!

Űzd messze tőlünk ellenünk,
Szent békességed add nekünk,
Te járj, vezér, utunk előtt,
Veszélyről védjen szent erőd!

Add, ismerjük meg általad
Az Atyát és az egy Fiat,
És kettejüknek lelke, te,
Maradj lelkünk örök hite!

Dicsérjük Istent, az Atyát,
S ki feltámadott, szent Fiát,
S a Lelket, a Vigasztalót
Most és örök időkön át. Ámen.