Nagy szakadék

(Lk 16:19-31) Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: ,,Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!'' Ábrahám ezt felelte neki: ,,Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.'' Erre az így szólt: ,,Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.'' Ábrahám ezt válaszolta: ,,Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!'' Az erre így könyörgött: ,,Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.'' Erre ő azt felelte: ,,Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!''

Amikor édesanyám halálos beteg volt, két alkalommal is volt olyan rosszúlléte, amely alatt azt érezte, hogy mintha egy végtelenül mély és sötét szakadékba zuhanna le. Ilyenkor rettenetesen felsikoltott. Ezt a jelenséget mások is emlegették, akik halálközeli állapotok szemtanúi voltak...

Szakadék az életünkben

Isten akarata az egység: Legyen a család egy. Ennek ellentéte a házasságtörés. Legyenek a barátok egyek. Ennek ellentéte az harag és az ellenségeskedés. Legyen a munkaközösség egy. Ennek ellentéte az egymás elleni munkahelyi áskálódások. Legyenek a keresztények egyek, mint Krisztus misztikus teste. Ennek ellentéte az egyházszakadások, szektásodások. Legyen a társadalom egy. Ennek ellentéte a gazdagok és a szegények közötti olló folyamatos nyílása, vagy más szembenállások. Legyen a nemzet egy. Ennek ellentéte a polgárháború...

A szakadék mindig egy repedéssel kezdõdik. A repedés pedig két ember véleménykülönbsége, érdeke mentén jön létre. Késõbb, amikor a repedés nagyobbra nyílik, az emberek a szakadék egyik vagy a másik oldalára állnak. De vannak olyan emberek is, akik vállalják, hogy beálljanak a szakadékba. Ezek a békességszerzõ emberek...

(Mt 5,9) Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

A szakadékok kialakulását párbeszéddel, megkövetéssel, kiengesztelõdéssel és jóvátétellel lehet megakadályozni. A szakadékokat az igazság meg az igazságosság tömi be, és a megbocsájtás, az irgalom meg a megújult szeretet heggeszti össze. Ez a béke záloga. A házastársak megbeszélik az egymás iránti panaszukat, megbocsájtanak egymásnak és igazsággal, szeretettel igazítják ki a korábbi hibákat. Az összeveszett barátok leûlnek és egymás iránti tisztelettel megbeszélik panaszaikat. Megbocsájtanak egymásnak és többé nem tesznek olyat, ami sérti a másikat. A munkaközösségben elõsegítik a párbeszédet, az együttmüködést és egymást tisztelve, nem sértik meg többé egymás hatáskörét, személyét. A keresztény közösségekben határozott lépéseket tesznek az egység és az igazság keresésének irányába, tiszteletben tartva a más felekezetü testvér hitét. A gazdagok nem gazdagítják többé magukat visszaélésekkel, hanem vagyonuk egy részét a gyengébbek és a fiatalok megsegítésére fordítják. A nemzetben, a különbözõ politikai nézetű emberek nem ragadtatják magukat szélsõséges kijelentésekre, döntésekre, hanem törekednek az együttmüködésre, a nemzet és az ország javára. Ezek azok a jó irányok, amelyek nem kellene föltétlenül utópiák vagy elérhetetlen ideálok legyenek, hanem egy normális társadalomhoz illõ megújuló, gyógyító folyamatok...

A szakadék szükségessége és a szigetek

Ahogy a bûn nem Isten akarata, de mégis jelen van a világban, úgy a szakadék sem Isten akarata és mégis egy szükséges rossz... A szakadék evangéliumi megtestesítõje az iskarióti Júdás. Már kezdettõl fogva nem volt egységes az Úr Jézus és az apostolok közössége. Egy valaki, nem volt közülük való...

(Mt 26:21) Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."

(Jn 6:64)... de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.

(Jn 13:10-11) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

A júdási állapot akkor lett általánosan nyilvánvaló, amikor az Úr Jézus azonosította magát minden egyes emberi lénnyel. Isten Fia önmagára öltve az emberi természetet és megváltva az egész emberiséget, eggyé vált minden egyes emberrel. Ezért, aki júdási magatartást gyakorol, akár egyel is a legkisebbek közül, az megismételi az iskarióti Júdás tettét...

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

A júdási magatartás mára általánossá vált. Nem ostorozhatjuk a modern, posztmodern világot, mert semmi új nincs a nap alatt (Préd 1:9) és minden gonoszság megvolt már korábban is. Azonban tény, hogy a mai világunkban megsokasodott a gonoszság. Nehéz idõket élünk, amikor a szakadékok az emberek között megsokasodnak és elmélyülnek (2Tim 3:1). Az igaz emberek elszigetelõdve érzik magukat és elszigetelõdve is élnek. Sõt, ezek olyanok, mint a szigetek a gonoszság óceánjában. Az ilyenek epekedve várják az igazság napját és a Megváltó visszajövetelét...

(Iz 41:5) A szigetek látják ezt és megremegnek, a föld határai megrendülnek: Összesereglenek, egybegyűlnek.

(Iz 42:12) Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsőségét.

(Iz 51:5)Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

A szakadék áthidalása

A bûn és annak következménye nem oldható meg emberileg. Ezért jött el a világba Isten Fia, hogy felvigye a keresztre adóslevelünket (Kol 2:14). A kereszten bevégzett megváltó mûvével, az Úr Jézus Krisztus áthidalta a szakadékot Isten és ember között, az élet és a halál között (Jn 10:10). Ezt gyakran úgy ábrázolják, hogy egy kereszt hídal át egy szakadékot, lehetõvé téve az ember átkelését a halálból az életre. Krisztus keresztje, nemcsak Isten és ember között híd, hanem ember és ember között is. A megtért ember rálép a kereszt hídjára és közeledik rajta Istenhez és embertársaihoz. A megtért ember rendezi kapcsolatait Istennel és embertársaival. Ha egy mód van rá, mindenkivel békességben él...

(Zsid 12:14) Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.

( 2Tessz 3:16) A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!

De az Úr Jézus határozottan feltárja az elkárhozás lehetõségét és valóságát. Aki nem hisz benne, az elkárhozik. Az ilyen emberek nem veszik igénybe a kereszt hídját, hogy átjussanak a szakadék felett az életre...

(Mk 16,16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

A gazdag ember és Lázár esete drámai módon szemlélteti, hogy a szakadék egyszer végleg szétválik. A híd meg az átjárás végérvényesen megszûnik és ki ahová reked, ott marad. A kárhozat egy olyan szörnyû valóság, amelyet az ember a legnagyobb ellenségének sem kívánhat. Szeressük ellenségeinket és próbáljuk megmenteni õket a kárhozat szörnyűségétõl. Reménykedjünk minden ember megtérésében. Reméljük mindig, hogy mindenkiben marad egy porszemnyi hit, egy leheletnyi jó, ami által irgalomra talál az Úrnál...

Ima: Hála és dicsõség Neked Uram Jézus, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Köszönöm, hogy kereszted ma is híd a szakadék fölött, amelyen átmehetünk az életre. Ámen.

Mózes székében ülnek

(Mt 23:1-12) Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: ,,Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg -- de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

Van egy kollegám akinek néha el szoktam kérni az irodáját, amikor bizonyos programokat nem tudunk lebonyolítani a miénkben. Az íróasztala mögött egy szép, kényelmes, fekete bõrhúzatú, forgós karosszék áll. Amikor beleûlök, mosolyogva szokott figyelmeztetni: Ez a szék kényelmesnek látszik, de a látszat csal... Igen, sokan kívánnak bizonyos fõnöki, igazgatói, fõpapi székeket, de nem tudják, hogy mit kívánnak... Mindenki maga tudja, hogy mennyire kényelmes a saját széke. Sok olyan szék van, amelyik egyáltalán nem kényelmes, hanem inkább olyan, mintha egy szöges, kínzó vasszék, vagy mintha Dózsa György felforrósított vas-trónusa lenne...

Mózes széke az ószövetségben

Hol volt Mózes széke? A fáráó udvarában?... Hiszen onnan elmenekült, mert megölt egy egyiptomi katonát. Midián pusztájában?... Hiszen ott csak egy pásztor volt és a sátorban a földön űlt. A pusztában? Hiszen ott csak egy botja volt. Néha leûlt Mózes a nép elõtt és akkor is csak egy kõre...

(Kiv 17:11-12)Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig...

Mózesnek nem volt széke, nem volt trónja, nem volt háza, sõt, még egy darab földje sem volt. Az ígéret földjét is csak a hegy tetejérõl pillanthatta meg, de rá nem léphetett. Mózes széke az õ prófétai küldetése volt... Ez a szék vitte õt az ő életében. Mózes székét a csipkebokor tüzében kovácsolták (Kiv 3:2-4) és az nem volt egy kényelmes szék. Nem a hatalom és az erõ széke volt, hanem a gyengeség és az alázat széke...

(Szám 12:3) Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.

Mózes küldetése hatalmas volt... Amint Ábrahám, a hit szerint, az õ fiát feláldozó (Ter 22:10) mennyei Atyát jelenítette meg, úgy Mózes, az eljövendõ Prófétát, Isten Fiát, Jézust, a második isteni személyt jelenítette meg...

(MTörv. 18:17-19) Erre így szólt hozzám az Úr: "Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki." Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.

Mózes székét az írástudók és a farizeusok örökölték, akik a vezetést, a tanítást és a hatalmat gyakorolták Izrael népe fölött. Õk örökítették át Mózes székét az ószövetség ideje alatt...

Mózes széke az újszövetségben

Az ószövetség Mózesen alapszik, aki által az Úr átadta a törvényt Izraelnek. Az újszövetség Jézus Krisztuson alapszik, Akit már Mózes megjövendölt és Aki nem azért jött, hogy érvénytelenné tegye a törvényt, hanem hogy betöltse azt...

(Mt 5:17) "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

Tehát, amint a törvény nem vált érvénytelenné, úgy Mózes széke sem múlt el, hanem beteljesedett Jézus Krisztus által és Õáltala, az apostolok székeinek formájában. Az Úr Jézus részesítette az apostolokat az Õ székében (Mt 19:28), hogy majd egykor itélkezzenek, illetve amikor átadta nekik a kulcsok hatalmát (Mt 16:19; 18:18). Ahogyan Mózesnek nem volt földje, háza és széke, úgy az Úr Jézusnak sem volt háza, földje vagy széke itt a földön. Az Õ széke is a küldetése volt (Mt 15:24) és a mennyben elkészített helye (Mt 20:21). 

Hasonlóképpen az apostoloké is...

(Mt 8:20) Jézus így válaszolt: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."

(Mt 19:28) Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.

Amint az írástudók és a farizeusok átörökítették Mózes székét Izrael körében nemzedékrõl-nemzedékre, úgy az apostolok székeit is átörökítik az apostolutódok, vagyis a püspökök, nemzedékrõl-nemzedékre, a kézrátételek által. A püspökök megbízottjai az újszövetségi presbiterek és a diákónusok, akik a mai papok és diákónusok. Õk, a püspökök megbízásából, ugyancsak az apostolok székeit képviselik. Ezeket a székeket nem a templomokban kell keresnünk, hanem az apostolutódok küldetésében. Ezek a székek is kényelmetlen székek, mintegy forró, szöges vasból készített székek. Akinek kényelmes ez a szék, annak nincs rendben a hivatása. S ha valakinek nincs rendben hivatása, milyen a küldetése?...

Mózes széke a mi életünkben

Amint mindnyájan részesülünk Jézus Krisztus királyi papságában és prófétaságában, úgy mindnyájan részesülünk az õ székében is. Tehát visszavezetve az Ószövetségre, Krisztusban, mi pogányok ivadékai  is, bizonyos értelemben, részesülünk Mózes székében...

(Szám 11:29) Mózes így válaszolt: "Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!"

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

(1Kor 14:5) Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.

(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

Ha nekünk is részünk van Mózes székébõl (Krisztusban, tehát Krisztus székébõl és az apostolok székébõl), akkor nekünk is vállalnunk kell ennek a széknek a szögeit, forróságát ebben a világban, azzal a tudattal, hogy annak dicsõsege a mennyben van. Nagyon téved az az ember, bármilyen hivatása is legyen, aki azt gondolja, hogy az evilági széke kényelmes lehet, dicsõséget hozhat neki vagy visszaélhet vele... Az ilyen nem nyeri el az örök székét a mennyben. Nekünk mindig erre a székre kell tekintenünk, nem az emberre, aki benne ülve vétkezik. E székben magát Jézus Krisztust kell látnunk, Aki az elsõ és az utolsó, a kezdet és a vég, az Alfa és az Ómega (Jel 22:13), Dávid fia és Ura (Mt 22:45), Mózes székének és Dávid trónjának alapja és beteljesítõje. Az Egyház tanítását tartsuk meg, de a rossz szolga életpéldája mellett tekintsünk el...

Ima: Uram Jézus, hálát adok neked, hogy a Tied lehetek és részesülhetek dicsõségedben. Kérlek add, hogy soha meg ne feledkezzek meg arról a székrõl, amelyet számomra készítettél a mennyben. Ámen.

Elveszik tőlük a vőlegényt

(Mt 9:14-15) Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?' Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

A megtérés kegyelmi idõszakának öröme

Isteni hívogató, segítő kegyelmének idõszaka talán a legszebb az egész kegyelmi életben... Az ember kíváncsian, megrendülve, szent izgalommal és örömmel fedezi fel Istent és az Õ országának titkait. Az ember azt gondolja, hogy megtalálta Istent, de valójában Isten mutatja meg magát az embernek. Sokaknak, sokféleképpen mutatkozik meg Isten. Minden történet egyedi és személyre szabott. Ahogyan nincs két egyforma szerelmi történet, úgy nincs két egyforma istenélmény vagy két egyforma megtérés. Egy álom, egy különös megtapasztalás, egy villanásnyi felismerés, egy csodás gyógyulás, egy megrendítõ figyelmeztetés, stb., ezek mind-mind arra valók, hogy Istenre tereljék a figyelmet. Isten beszól az embernek: ltt vagyok! Én vagyok az, aki VAGYOK (Kiv 3:14)...

Az az ember, aki kész megtermi a lelki gyümölcsöket (Mt 13:8), elkezd haladni a kegyelem útján, amelyet Isten nyított meg és készített számára. Az ember elkezd imádkozni, elkezd istenes könyveket, olvasmányokat olvasni, megismeri az evangéliumokat, megismeri bensőségesen a Szentírást, az Egyházat, stb. Az ember elkezd fokozatosan elõrehaladni a kegyelem útján és elkezd megtisztulni... Krisztus tanítása lassan megtisztítja az embert, mert az igazság szabaddá teszi...

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(Jn 8:32) ... megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

(Jn 8:36) Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Ebben az időszakban, talán években, minden élmény nagy öröm, és Isten jelenlétét folyamatosan érzékeli a megtért ember. Ilyenkor minden olyan jó és minden oly nagyon rendben van. Az ember lelkében a folyó bõségesen árad, a fák zöldelnek és vidám, mintegy lakodalmi muzsika zeng a szívében... A frissen megtért ember nem is gondol arra, hogy egyszer a kút kiszáradhat, a vásárcsarnok kiürülhet és a lakodalmas muzsika elhallgathat...

A kegyelmi vásárcsarnok

Az ember elõször felismeri, hogy van Isten. A lelkileg vak embert az Atya vezeti a Fiúhoz. Senki sem mehet magától a Fiúhoz, Jézus Krisztushoz, csakis ha az Atya adja meg neki (Jn 6:65). Aki megismeri Jézus Krisztust és meg is szereti Õt, az megtartja parancsolatait és annak a Fiú megmutatja az Atyát (Mt 11:27). Az Atya és a Fiú megismerése a Szentlélek által lehetséges (1Kor 2:11), így aztán az ember megismeri a Szentlélek Úristent is, Aki bevezeti őt az egyházi életbe... 

Az Egyházban, Krisztus testében (1Kor 12), mindenki keresi, megismeri, a neki elõre elrendelt helyet... Ez szakasz a kegyelmi ajándékok felismerésével és megtapasztalásával jár. Minden tagnak elõre elrendelt feladata van, amely megvalósításához bizonyos lelki felszereltségre van szüksége. A tagot fel kell öltöztetni (Ef 6:13; Kol 3:12). Ezért aztán cipõt, ruhát, ékszereket adnak neki, amelyek kegyelmi ruházatok és ékességek. Ezek a Szentlélek ajándékai és adományai, amelyeket Isten kegyelmi vásárcsanokában árusítanak. Vannak ott szerszámok a munkára, szemüvegek a látáshoz, fegyverzetek a harchoz és gépek is a hatékonysághoz. Van aki kardot kap, van aki egy szerszámot, van aki szemüveget, de van olyan is, aki versenyautót vagy traktort kap... Aztán van aki zeneszerszámot kap, mint pl. gitárt, hegedût vagy zongorát. Ezek mind-mind olyan kegyelmi lelki eszközök, amelyekkel Isten országát építhetjük az emberek szívébe, és mind ki vannak állítva Isten vásárcsarnokában. Lelkünk gyermeki csodálkozással jár körbe a vásárcsarnokban, bámulva mindezt a gazdagságot. Tudjuk, hogy ezek a dolgok nagyon drágák és nem tudjuk kifizetni õket, de szívünk mélyén érezzük, hogy a tulajdonos végtelenül nagylelkű és ingyen ideadja azt, ami nekünk való. A 2000-es, milleniumi kegyelmi évet, hasonlították egy ilyen akcióhoz, amikor ingyen osztogaták a kegyelmet az Egyház kegyelmi vásárcsarnokában...

A kifosztott vásárcsarnok

A sok örömhöz, Isten folyamatos jelenlétéhez, a díszes, zsúfolt kegyelmi vásárcsarnokhoz szokott hívõ elõtt, egyszer csak felötlik egy elszomorító jövõkép, egy  nyugtalanító sejtelem. A kút kiapad, a folyó kiszárad, a zöldelõ kert elhervad, a lakodalmas zene elhallgat és a vásárcsarnok is kiürül... Ahol korábban oly sok ruha, ékszer, fegyverzet, zeneszerszám, autó, meg sokminden egyébb volt, most üressen áll. Csak egy-egy polcmaradvány, lógó vezeték, vagy piszkos reklámok jelzik, hogy valamikor itt vásárcsarnok volt. Nem tudjuk mi történt... Lehet, hogy csõdöt mondott, lehet hogy továbbköltözött, mert az emberek nem akartak vásárolni. A Patron, a Võlegény elment... Vele együtt, a Szentlélek is elvitte a kegyelmi ajándékait... Ez a lelki szárazság. Az elsõ szerelem ideje elmúlt és Isten magára hagyja szerelmesét, hogy kipróbálja hûségét. Lám, hadd lássuk: a szárazságban, az éhinségben és szomjúságban, a rongyos ruhákban és a lyukas cipõben, hû maradsz-e hozzám?... Visszaveszi a gyémántos nyakéket és a rubintos pecsétgyûrüt is, mintha felbontotta volna a jegyességet. Oda az öröm, oda az ékesség... Lám, kifosztottságodban ( v.ö. Jób könyve) megmaradsz-e hû menyasszonynak, hitvesnek, vagy paráznává, házasságtörõvé válsz, azokhoz pártolva, akik a bálványok díszeivel kecsegtetnek. Magadra öltöd-e a kevélység köntösét? Felrakod-e nyakadra a hiúság gyöngyeit?... Vigasztalod-e magad a Mammon biztonságával?...

Elveszik tõled a Võlegényt. Nem kell különleges böjtöket kifundálnod magadnak... Nézd meg jól a nagypénteki oltárfossztást és fakadj könnyekre! Elég böjt már az is önmagában, hogy nincs többé veled a Võlegény és az Õ vigasztaló jelenléte. Nincs többé ott az öröm bora és nincs ott a Szentlélkek bõséges forrása. Minden homokká változott és a sivatag állapotba zuhant vissza... Csupa lelki éhség és szomjúság van bensõdben. Elég ez böjtnek. Elég ezt elviselni úgy, hogy nem veted bele magad a világi örömek vigasztalásába. Oh, marana tha, marana tha... Jöjj vissza Uram... Oly hosszú volt már ez a böjt. Erõm ellankadt, testem is kiszáradt, s már a szemem sem tudom nyitva tartani...

Uram Jézus, csakis Te vagy az egyetlen vigaszom, erõm és éltetõ forrásom. Jöjj vissza már, hogy véget érjen e hosszú és kilátástalan szükölködésem. Ámen.

Nem fogadnak be

(Mk 6:6-13) És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.' Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Gyakran tapasztaljuk az életben, hogy bizonyos személyek, bizonyos helyeken, bizonyos közösségekben, nem fogadnak minket szivesen... Kelletlenül, hûvösen kezelnek, átnéznek rajtunk, megpróbálnak mellõzni és a lehetõ legkevesebbre próbálják redukálni velünk személyes kapcsolataikat. Ilyenkor mindig rossz érzés fogja el az ember szívét, gyomrában szorongó érzés motoszkál és azon tûnõdik, hogy vajon miféle leprát látnak rajta.

Nem fogadnak be a világba

Az anyaméhben megfogant élet már valóságos emberi természettel rendelkezõ személy, aki képes érezni, szeretetet befogadni vagy félni. A magzat megérzi az anyai testtõl és lélektõl feléje irányuló szeretetet, közömbösséget vagy elutasítást. Késõbb, már az anyuka hasfalán, méhén és a magzatvízen keresztül, érzékeli a külsõ környezet elfogadását, szeretetét vagy elutasítását is. A magzat nem érti a szavakat, amelyekkel szüleik, rokonaik, kimondják ellenük a halálos ítéletet, az abortuszt, de megérzik azt. Ilyenkor a magzat összeszorul az anyaméhben, fél és hangtalanul tiltakozik. Azt  mondják, hogy ez fokozottan jelentkezik, hogy ha abban az anyaméhben, már történt korábban abortusz...

Aki magzat korában ilyent tapasztalt, annak késõbb komoly problémákkal kell megküzdenie. Mivel a lelke mélyén ott van a család elutasító szava, ezért, amikor késõbb a közösséggel szembesül, ok nélkül kezd szorongani, félni. Amikor ki kell álljon a közösség elé, akkor nem bír megszólalni, könnyezik a szeme, vagy remeg. A tanítóhoz, elõljáróhoz vagy a fõnökhöz, félve, bizalmatlanul és szorongva közeledik. Nem mer kérni, nem bízik és folyamatosan azt érzi, hogy elutasítják...

(Zsolt 139:13-17) Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:

 
Uram, te akartál engem, te befogadtál engem és életet adtál nekem. Köszönöm, hogy terved van velem. Ámen.

Nem fogadnak be a családba

Van akit nem csak, hogy el akartak "teteni", hanem késõbb sem fogadnak el a családban. Van, aki helyett mást vártak: lány helyett fiút, vagy fiú helyett lányt. Van olyan is, aki nekívánt utolsónak, "vakaréknak", fölöslegnek születik, aki csak "még egy száj" pluszban, amely a család eledelét pusztítja. Van aki okos gyermeket szeretett volna, de az rossz tanuló. Olyan is van, hogy a szülõ önmagát látja és utálja gyermekében, azért utasítja el. A családban el nem fogadott gyermek õsbizalma megsérül. Mivel kiskorban az ember szüleiben látja Istent, ezért a sérült õsbizalommal rendelkezõ emberek nehezen tudnak hinni egy szeretõ, befogadó Istenben. Isten nagyon szereti az ilyen sérült embert és vigasztalni és gyógyítani akarja õt...

(Iz 49:15) De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.

Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:

 
Uram, te soha nem feledkezel meg rólam és nem utálsz meg engem. Köszönöm, hogy felépíted a lelkem. Ámen.

Nem fogadnak be az osztályba

Sokan keserûen tapasztalják meg, hogy nem fogadják be õket az osztályközösségbe. A be nem fogadásnak többféle oka lehet. Az újonnan érkezettenek lehet más a faja, a bõrszíne, a nemzetisége, a származása, a vallása, a neveltetése, az anyagi vagy a kulturális háttere, esteleg lehet egy betegsége, egy fogyatékossága, stb. Az el nem fogadott tanulót kizárják az osztály-klikkekbõl, nem tanulnak vele, nem játszanak vele és kihagyják a bulikból. De van olyan is, hogy a be nem fogadás, nyílt elutasítással és kicsúfolással társul. Az ilyen gyerekek lázadni kezdnek, nem tanulnak és erõszakosokká válnak. A szeretethiányt droggal, szex-el vagy más kemény élményekkel próbálják pótolni. Az amerikai iskolai lövõldözések, tömeges gyilkosságok, világosan mutatják, hogy milyen súlyos sérülések keletkeznek egyesekben az iskolai kudarc és elutasítás miatt. Nemrég, egy ausztriai iskolában, egy román kislány lett öngyilkos, mert folyamatosan kicsúfolták az iskolában egy látható bõrbetegsége miatt...

(Róm 15:7) Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:

 
Uram, a te az osztályodba és a te közösségedbe mindig szivesen fogadsz engem. Köszönöm, hogy elfogasz úgy ahogy vagyok. Ámen.

Nem fogadnak be a munkaközösségbe

Gyakran megtörténik, hogy valakit nem fogadnak be egy munkaközösségbe azért, mert becsületes, mert nem akar csalni, lopni, orrozni, mert vallásos, mert erkölcsös, mert ragaszkodik elveihez, stb. A munkahelyi elutasítás is sérülésekkel jár, de itt már ellenállóbb az ember, fõleg ha erõs az õsbizalma és jó a családi háttere. Minden munkahelyi elutasításnál jusson eszünkbe, hogy Isten munkatársai vagyunk és ugyanakkor épületének élõ kövei. Nincs szükségünk arra, hogy emberek bizonyítsák hovatartozásunkat...

(1Kor 3:9) Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:

 
Uram, te nemcsak magadénak ismersz engem, hanem megtiszteltél azzal, hogy munkatársad lehetek szõlõsödben. Köszönöm, hogy hasznossá teszel engem. Ámen.

Nem fogadnak be a krisztusi közösségbe

A krisztusi közösség nem a menyország, de még csak nem is a szentek közössége. A krisztuskövetõk bûnös emberek, akik magukkal hozzák bûnös emberi természetükkel a világi beidegzõdéseket, szokásokat, magatartásokat. Ha elõítéleteik voltak, elutasítóak voltak a korábbi, nem megtért életükben, akkor gyakran azok maradnak a krisztusi közösségben is. A krisztusi közösségben is jelen van a be nem fogadás, akár egy iskolai osztályban, vagy a munkahelyen. Ha valakinek más a faja, nemzetisége, kulturális vagy anyagi háttere, pont úgy elutasíthatják, mint a világban. Ha valaki megmondja az igazságot, ragaszkodik elveihez, stb. akkor azt pont úgy kirekeszthetik, mint a világban. A legfájdalmasabb be nem fogadás, a krisztusi közösségbe való be nem fogadás. Fõleg akkor az, ha ezt, az elõljáró vagy a pap teszi... Ha egy elõljáró vagy közösségvezetõ kizár egy közösségi tagot a szívébõl, akkor azt a közösségbõl zárja ki.

Ha ilyent éltünk meg, jusson eszünkbe, hogy Krisztus testének egysége akkor is valóság, ha az emberek azt nem fogadják el vagy nem veszik tudomásul...

(1Kor 12:12-27) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:

 
Uram, te Szentlelkedet adtad nekem és ezáltal szent tested tagja vagyok. Kérlek bocsáss meg minden testvérnek aki nem tud befogadni, mert nem tudja mit cselekszik. Ámen.

Ha nem fogadnak be, jusson eszükbe, hogy az Úr Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát sem fogadták be:

(Jn 15:20) Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.

(Jn 1:11) A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

Ha nem fogadnak be, mint Jézus Krisztus követét, ez azt jelenti, hogy még a port is rázzuk le magunkról ellenük? Itt, ha nem a kegyetlen igazság szerint, hanem az irgalmas szeretet szerint szemlélõdünk, akkor a por lerázásának eszkatologikus értelme is lehet. Azt jelenti, hogy bármennyire is nem szeretnénk, úgyis lesznek majd olyanok, akik elkárhoznak és akikhez nem lesz semmi közünk. Mi azonban, míg élünk, nem mondhatunk le egyetlen embertársunkról sem, hanem mindvégig reménykednünk kell megtérésükben és üdvözülésükben...

Uram Jézus, te minden embert meghívtál az üdvösségre. Szabadíts meg attól, hogy végleg lemondjak valakirõl. Ámen.