2012. október 29., hétfő

Növeld bennünk a hitet

(Lk 17:5-6) Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet."  Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.

A hit Isten egyik legnagyobb kegyelmi ajándéka. Szent Pál az isteni erényeket, a hitet, a reményt és a szeretetet nevezi meg a keresztény élet legnagyobb ajándékaiként, és e három közül a szeretetet a legnagyobb...

(1Kor 13:13) Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

Igaz, hogy a szeretet nagyobb a hitnél, de hit nélkül nem juthatunk el Istenhez (Mt 16:16), nem lehetünk kedvesek előtte (Zsid 11:6), Aki maga a szeretet (1Jn 4:16) és a szeretet forrása. Ezért a hit, a remény és a szeretet kiegészítik és erõsítik egymást, így alkotva a lelki élet háromszögét...

A hit kegyelem és Jézus Krisztusból, az Õsszentségbõl, a kegyelem kiapadhatatlan forrásából csörgedezik (Jn 1:16). A kegyelem akkor kezdett el kiáradni a világba, amikor a római katona kifakasztotta az Úr Jézus oldalát a lándzsával. A kegyelem nem csak víz által jött, hanem víz és vér által, ami az Úr Jézus testébõl árad ránk...

(Jn 19:34) ...az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

(1Jn 5:6) Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság.

Az Úr Jézus teste az Õsszentség, amelybõl folyamatosan csörgedezik a kegyelem. Az Õ testében lévõ teljességbõl részesülünk, ami nem más, mint az Õ isteni természetéből való részesedés...

(Jn 1:16)  Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

A hit Isten ajándéka, de nekünk is keresnünk, kérnünk és gyakorolnunk kell a hitet. A hitnek több formája és fokozata van...



 

A természetes hit

Hiszünk a természetes élet dolgaiban. Hisszük abban, hogy ha átmegyünk egy hídon, nem fog leszakadni, mert a hídakat azért tervezik és építik, hogy megbírják a terheket és nem szoktak leszakadni. Van aki házat épít, távol a falutól, mert hiszi, hogy lesz neki majd áram és vízellátás egy bizonyos idõn belül. Hiszünk abban, hogy az autó engedelmeskedni fog a kormánynak meg a féknek, és biztonságban célba érünk. Hiszünk a magunk erejében is, hogy meg tudunk küzdeni a problémákkal. Ezt a hitet természetes hitnek vagy akár önbizalomnak is nevezzük. A természetes dolgokba vetett hit szükséges és az önbizalom megrendülése félelemhez, depresszióhoz vezethet...

A távolról szemlélõdõ hit

Az élet dolgait vizsgáló ember, a természet szépségébõl,  hatalmasságából, meg a halál kikerülhetetlen valóságából, rájön, hogy létezik Valaki, Aki mindezek fölött áll. Az ember szent rettegéssel vagy vágyódó kiváncsisággal kezdi szemlélgetni a hit dolgait és azokat akik a hit tüzénél melegednek. Figyeli õket és arra gondol, hogy jó lenne neki is odamenni megmelegedni. Jó lenne beleugrani a hit tengerébe, medencéjébe és úszni... Ezeket az embereket, ily módon hívogatja az Atya a Fiúhoz ( Jn 6:65), és csak az ő igenjükre, döntésükre vár Isten, hogy elvezesse õket az élõ hitre...

Az élõ hit

Az élõ hit az, amikor térdre borul az ember a rejtekben (Mt 6:6) és teljes bizalommal kitárja karjait az Úr felé. Az Úr nagy szeretettel válaszol imájára és betölti őt tüzével, világosságával és szent olajával. Belölti a Szentlélek az õ szívét és lelkét. Ez fizikai érzésekkel, megtapasztalásokkal is párosulhat. Az ember keble kitágul és megtelik forrósággal. Ugyanakkor az ember lelki erõt, békét és nagy örömet tapasztal meg. Az élõ hittel rendelkezõ ember, minden nap azt keresi, hogy életével válaszoljon Jézus szavaira. Az ilyen ember folyamatos párbeszédben van Urával: megcselekszi az Atya akaratát és a Szentlélek kinyilatkoztatja neki a szentháromságos életet...

(Jn 14:21)  Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki."

A belülrõl tanító hit

Az élõ hittel rendelkezõ ember, a Lélek által, folyamatosan az Úr dolgaira gondol és valóságosan átpárologtatja szívét, lelkét és értelmét az Úr Jézus tanításával, Isten szavával. Miközben a hívõ ember végzi a mindennapi teendõit és Isten dolgait forgatja szívében, morfondírozásaiba finoman munkálkodik a Szentlélek. A Szentlélek igazít, segít az ember gondolatain sugallatokkal, a hitigazságok és a hit dolgai között lévő kapcsolatok megvilágításával. Ezáltal, egy idõ után, a hívõnek rálátása lesz a hit egyre nagyobb és nagyobb területeire, megismerve a hit szélességét, hosszúságát, magásságát és mélységét...

(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység...

A szellemi világ dolgaiban való hit

A hívõ ember elõbb-utóbb találkozik az angyalokkal meg az ördögökkel... Megtapasztalja a szellemi világ valóságát. Sajnos hamarabb tapasztalja meg a gonosz lelkeket, mint az angyalokat. Ez azért van, mert az ördögök mindig ártani akarnak nekünk...

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

A találkozásoknak sokféle formájuk lehet... Lehet egy sötét árny, amit a szemed sarkából megpillantasz, de amikor ránézel eltûnik. Lehet egy tiszta látomás, amely egésszen közel megjelenik meg, vagy lehet egy megszállottság, amely egy emberben van. Van akit hite és jámborsága miatt zaklat az ördög, és van aki ki van szolgáltatva az ördög zaklatásának, bizonyos átkos múlt miatt. A hivõ ember képes parancsolni az ördögöknek az Úr Jézus nevében és azok engedelmeskednek neki (Mk 16:17)...

A hívõ ember az angyalok jelenlétét is megtapasztalhatja, megláthatja vagy meghallhatja bizonyos formákban. Ez egy olyan ajándék, ami nagy örömet okoz az embernek. A Szentlélek megnyithatja az ember lelki szemeit, hogy belelásson a szellemi világba és meglássa az angyalokat...

(Szám 25:3-4) ... s ő szózatba kezdett, e szavakkal: „Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű emberÍgy beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát – Istentől kap választ, a szeme megnyílik...

A karizmákban (adományokban) való hit

A Szentlélek Krisztus testébe olt bele (1Kor 12:12). Ez a Szentlélek keresztség által válik leginkább láthatóvá... 

(ApCsel 8:15-17) Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a SzentlelketMert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

A bérmálás és a Szentlélek keresztség által megnyilvánulnak azok a lelki adományok (1Kor 12:4), amelyeket az Úr ad a hívõknek, hogy azokkal használjanak a krisztusi közösségnek. A különbözõ lelki adományokat felsorolja Szent Pál (1Kor 12:7-10) és azokban hinni kell. Hit nélkül nem lehet a Lélek adományaival élni. A karizmákat használni kell, kinek-kinek, ahogyan a Szentlélek adja, a közösség épülésére. Van akinek a nyelvek adománya adatik meg, van aki prófétál, van aki tanít, van aki gyógyít, van aki az ismeret szavát birtokolja, van akinek az erõ adománya van meg, stb...

A természetes világtól elszakadó hit

Olvastunk, hallottunk már olyan szentekrõl, akiknek akkora hitük volt, hogy fizikailag lehetetlen dolgokat kértek, illetve dolgokra vágytak és azokat meg is kapták...

(Jn 16:24) Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

Volt aki azt kérte, hogy egyszerre két helyen legyen jelen (bilokáció) és meg is lett neki. Volt aki akták nélkül ment át a vámon, mert a vámos, kûlönös módon, éppen tõle nem kérte a papírokat. Volt olyan, aki meg tudta mondani, hogy van-e Oltáriszentség a bezárt tabernákulum ajtó mögött. Volt aki részt kért az Úr Jézus megváltó mûvébõl, teljesen átadta magát Neki és be nem gyógyuló stigmákat kapott. Volt aki erõssen vágyott arra, hogy felemelje szívét az Úrhoz és levitációs állapotba került. Volt aki az eledel megszaporodását kérte és megadatott neki és volt aki évekig nem táplálkozott csak az Oltáriszentséggel...

Mi a mai rohanó világban, kérjük példáúl azt, hogy a tér zsugorodjon össze és az idõ nyúljon ki, hogy jobban el tudjuk végezni a munkánkat...

Ima: Uram Jézus Krisztus, növeld bennünk a hitet, hogy merjünk kérni és ezáltal kapjunk is, hogy az örömünk teljes legyen. Ámen.

2012. október 11., csütörtök

Szegény és nélkülözõ

(MTörv 24:14-22) Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.

A hitét gyakorló keresztény ember lassan eljut arra a pontra, amikor megkérdezi önmagától, hogy mibõl látszik meg az õ krisztuskövetése, és mi igazi az õ életében... Az ember, Isten kegyeleméből, eljut a hitre, megtér az Úrhoz, bûnbánatot tart, megtisztul a szentgyónásban, megszabadul bûnös szokásaitól és cselekedeteitõl. Elkezd imádkozni és szentmisére járni. Csatlakozik egy krisztusi közösséghez és aktív vallásos életet él. Majd megtapasztalja a Szentlélek kenetét és adományait is... És aztán? Tovább mi lesz?...

A keresztény ember ismertetõ jele

Amíg a megtért keresztények átmennek a leírt átalakuláson, van egy sor külsõ ismertetõ jelük: keresztet hordanak a nyakukban, sûrûn vetnek keresztet, rózsafûzért viselnek a csuklójukon, az autóban, szentképeket, igekártyákat tesznek ki a lakásukba, autójukba, irodájukba, vallásos rádiót vagy dicsõítõ zenét hallgatnak, vallásos filmeket néznek, lelki könyveket gyûjtenek, olvasnak, minden lelki találkozón részt vesznek és meglehet, hogy gyakorolják a Szentlélek adományait, karizmáit is...

Ezek mind nagyon jó dolgok, mert a tanúságtétel eszközei. Ugyanakkor szükségesek is, mert ezek a lelki növekedés fokozatai. A kegytárgyak, az ájtatosságok, a lelki anyagok és gyakorlatok, közösségi tevékenységek, karizmák, személyes tanúságtételek, stb., mind az Isten iránti tisztelet, ragaszkodás és szeretet megnyilvánulásának formái. De vajon, ezek az igazi, hiteles ismertetõ jelei a keresztény embernek?... Vajon ez az, amire végsõ soron, el akar vezetni az Úr Jézus? Mit mondott Õ? Mirõl ismerje fel a világ a keresztény embert, az Õ tanítványát és követõjét?...

(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

(Jn 13:35) Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."

A lelki fejlõdés legmagasabb szintje és iskolája, a felebaráti és a testvéri szeretet gyakorlása, ami jótettekben és emberszeretetben válik nyilvánvalóvá. Ez a krisztusi tanítványság lényege. A felebaráti szeretet az istenszeretet után következik és abból táplálkozik. Együtt alkotják az Úr nagy parancsolatát (Mt 22:37-39). Hogyan szeretheti valaki Istent, ha nem szereti felebarátját?...

(1Jn 4:20) Ha valaki azt állítja, hogy: "Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.


Sokminden van, ami a keresztény élethez és a keresztény vallásossághoz hozzátartozik, de a legfontosabb az istenszeretet és a felebaráti szeretet gyakorlása.
 
(Mát. 23:23) Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Tehát legvégül, Krisztus tanítványának fõ ismertetõ jele a felebaráti és a testvéri szeretet, annak gyakorlása, ami jócselekedetekben nyilvánul meg. Az a felebaráti szeretet, amely nem nyilvánul meg jótettekben, csak ábránd és önámítás...

(1Jn 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

(Róm 12:9) Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a
 jóhoz.

(Jn 15:12) Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket

A felebaráti szeretet formái

A szeretet igazságban és irgalmasságban nyilvánul meg. Az igazság megelõzi az irgalmasságot és az igazságtalanul gyakorolt irgalmasság ugyancsak igazságtalanság, vagyis bûn. A szegénynek se lehet kedvezni igazságtalan módon...

(Kiv 23:3) A perben a szegényhez se légy részrehajló.

A szeretet megnyilvánulása az igazságban

Mindig igazat szólni, senkit meg ne csalni, a szegényebb és kisebb igazát el ne csûrni-csavarni, ne rágalmazni, más becsületében kárt ne tenni, más ember feleségét és tulajdonát el ne kívánni, ne lopni, stb. Mindez, a szeretet megnyilvánulása az igazságban és ezeket megtalálhatjuk kibontva a Tízparancsolat és a lelkitükör pontjaiban...

A szeretet megnyilvánulása az irgalmasságban

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

A keresztény élet kudarca

A krisztuskövetõknek, tömören, kettõs feladatuk van: az evangélium hírdetése és a szegényekrõl való gondoskodás...

(Gal 2:9-10) Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.

A mai keresztény élet kudarca a szegényekrõl való megfeledkezés... 

Az olyan apostolkodás, amely anyagiassággal és a szegények iránti megvetéssel társul, a lehetõ legszomorúbb látvány... 

Ma, amikor krízisek sokfélesége egész országokat és népeket sújtanak, egyes keresztény egyházak elõljárói, apostolutódai, elképesztõ vagyonokat halmoznak fel és elképesztõ luxusban élnek... Elég csak nézni a híreket, olvasni az újságokat, hogy hetente lássuk, miként és milyen eszközökkel gazdagítják magukat. Gyertya és kegytárgy kereskedelem, esketési, temetkezési dijjak, az alárendeltektõl, alkalmazottaktól kikényszerített befizetések, borkereskedelem, vallási turizmus, földek, erdők, ingatlanok, szállódák, bérbeadások és nem utolsó sorban, tetemes állami támogatások, amelyek a dolgozó, adófizetõ állampolgárok adóiból folynak be a számláikra, miközben õk semmire sem fizetnek adót... 

Nem az a baj, hogy anyagi bõségben élnek, nem az a baj, hogy az egyház támogatva van államilag vagy más formában... Az a baj, hogy miközben az evangéliumot hirdetik, mértéktelenül harácsolnak és a szegény embert nem veszik számba. Nemcsak, hogy nem veszik számba, hanem sokszor még ki is fosztják... Gyakran kerül a hírekbe, hogy maffiózó eszközökkel, testi-lelki kényszerrel fosztják ki testvéreiket, alárendeltjeiket, alkalmazottjaikat, vagyis a szegényeket és a nélkülözõket. Persze, nem lehet általánosítani... Van sok igaz is, aki megéli az evangéliumi szegénységet és jótetteket visz végbe. De a rosszak megrontják még azt a kicsi jót is, ami létezik, és a mai szekularizált világ csakis a rossz példát látja... A rossz kovász, a gonoszság kovásza, károsan keleszti meg az egész közösséget ( Mt 16:6; 1Kor 5:6; Gal 5:9)...

Az Egyház nem emberi építmény, hanem isteni. Ezért aztán az egyes keresztény előljárók, emberek kudarca nem vezet az Egyház kudarcához. A hitben hajótöröttek (1Tim 1:19) nem sûlyeszthetik el az Egyház hajóját (1Pét 3:20-21), de sajnos sokakat megbotránkoztatnak. Lehetetlen, hogy ne történjenek botránkozások, de jaj azoknak, akik által történnek ezek a botrányok (Mt 18:7; Luk 17:1)...





A szegények és a nélkülözõk szeretete

A szegények és a nélkülözõk szeretete áldottá teszi a földet. Az önzés és a harácsolás pedig átkozottá... Gyerekkoromban, bárhol jártam, szabadon szakíthattam gyümölcsöt a fáról. Ma, ha felveszed az almát a szomszéd fája alól, megszólít, hogy miért veszed el. Akkor, ha kölyökként almát loptunk, visszahívtak és még adtak egy marékkal. Ma meg feljelentek a rendõrségen. Akkor a vándor megetethette a lovát bárki földjén. Ma ha rálépsz a szomszéd birtokára, beperel...

Az Úr azt akarja, hogy a szegény, a nélkülözõ találjon a földön és csipegethessen a gazdagok nyomában. Mindig lesznek gazdagok és szegények. Mindig lesznek áldottak és kevésbé áldottak. Mindig lesznek tehetségesek és ügyefogyottak. Nem tudjuk a világot megváltoztatni. De az Úr azt akarja, hogy juttassunk a szegénynek és a nélkülözõnek is...

Konkrét segítési formák

- Adjunk a kéregetõnek, de ne a babonával zsarolóknak, aki Isten nevével zsarol. Az igazán szükséget szenvedõ szegényt fel lehet ismerni. Ne azt nézzük, hogy mire költi, mert bármire is költi, az az õ szükséglete.

- Adjunk kölcsön, ha kölcsön kérnek, lehetõségeink szerint, még akkor is ha nagy valószínüséggel nem adják vissza.

- Adjunk alamizsnát élelmiszer, ruha és pénz formájában, okosan és célzottan.

- Adjunk bõségesen gyümölcs és zöldség termésünkbõl másoknak, mert Isten adta nekünk azokat.

- Hagyjuk, hogy a szegények is csipegethessenek kaszálóinkból, mezõinkbõl a tisztesség határán belől.

- Tegyünk ki használható dolgokat a kuka mellé.

- Legyünk elnézõek, türelmesek és megbocsájtóak, amikor a szegények megsértik birtokaink határait.

(Péld 19:17) Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és õ megfizeti a jótéteményét.

Aki akar szeretni, az fog is szeretni, és aki akar segíteni a szegényen és nélkülözõn, az meg is találja annak módját meg arányát, hogy segítsen...

Ima: Add Uram szereteted, hogy soha ne fogyjon ki belõlünk az irgalmasság és a felebaráti szeretet. Ámen.

2012. október 5., péntek

Elhatároztatott a pusztulás

(Iz 10:22-23) Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat. Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.

A múlt század elején divat volt a borulátó igehírdetés. Szokás volt ostorozni a modernizmust, a liberalizmust és gyakran apokaliptikus jövõképet hirdettek. Aztán, valamikor a II. Vatikáni Zsinat után, egyszer csak azt mondta valaki, hogy legyen már vége ennek a világvége hangulatnak és a hívõk legyenek optimisták. Az Egyház élt, él és élni is fog. Erre aztán beköszöntött a nagy optimista korszak, amelyben a remény dominált és a gyõzedelmes, pozitív hangulat uralkodott. Ennek következménye, hogy ma, miközben a nyugati keresztény egyházak dominóépítményként omlanak össze, mindenki folyamatosan ünnepel és örvendezik. Most akkor borulátóak legyünk vagy optimisták?... Mi az Egyház valós helyzete ma?... Mit tegyünk ma, ebben a helyzetben?...

Próféciák az egyház omladozásáról

Az Egyház mai valós helyzetét nem az egyházi hírek vagy az emberi vélemények adják, sõt még csak nem is a hivatalos egyházi közlemények, hanem Isten ígéje a szentírásból, amely soha meg nem csal. A Szentlélek megvilágosít, felfedi az igazságokat és az idõk jeleit a hívõknek, a megfelelõ idõben. És ez nem valamiféle neoprotestns, önkényes szentírásértelmezést jelent, ráfogva azt a Szentlélek vezetésére, hanem egy hitben való ráhagyatkozást a Szentlélek sugallataira, amelyeket érzünk, de amelyekben soha sem lehettünk biztosak...

Az írásokban meg vannak írva mindazok a viszontagságok, amelyeken át kell mennie az Egyháznak utolsó idõkben. Izajás könyve, Dániel könyve, az evangéliumok, határozottan megjövendölik Izrael és Jeruzsálem pusztulását és romba dõlését az utolsó napokban. Ezek a jövendõlések, lelki síkon, a keresztényekre és az Egyházra is vonatkoznak. Az újszövetségi írásokban is megtaláljuk ezeket a jövendõléseket: az evangéliumokban, Szent Pál leveleiben és a Jelenések könyvében. Az a kérdés, hogy mikor fog bekövetkezni ez a pusztulás... Ennek felismerésében a Szentlélek segít majd, mert a Szentlélek munkája, hogy feltárja a hívõknek az idõk jeleit. Isten kinyilatkoztatja övéinek az Õ terveit és az Õ igazságát. Az igazság Lelke feltárja elõttünk az eljövendõ dolgokat ( Jn 16:13)...

Próféciák:

1. 1996-97 táján, a Szentlélek a következõket mutatta meg álom által: Egy füves mezõn találtam magam és egy fürdõkádban álltam. Mellettem egy fehérköpenyes egészségûgyi nõvér állt és fürdetett, mosdatott engem. Az ég felhõtlen volt és gyönyörûen kék. Amint az eget néztem, egyszer csak egy nagy, méltóságteljesen lebegõ, ugyancsak kék zeppelint láttam. A látvány elképesztõen gyönyörû volt. Amint figyelmesen néztem a zeppelint, azt vettem észre, hogy a közepénél van egy csatlakozás. Ez a csatlakozás egy idõ után elkezdett magától mozgolódni és félõ volt, hogy kiesik a csapszeg és a zeppelin kettéválik... Nemsokára ki is esett a csapszeg és a zeppelin kettévált. A zeppelin elsõ fele, ahol a kormányrúd volt, eltávózott balra és a hátsó fele lemaradt jobbra. Amikor a zeppelin kormányrúdas része elérkezett az ég bal szélére, áthatolt az égen. Amikor áthatolt az égen, a hajórész körvonalai olyanok lettek formára, mint egy nagy cethal, amelynek körvonalai csillagokat szórtak. A cethal fájdalmában akkorát bõgött, hogy az egész ég és föld beleremegett. A cethal bőgése, a borját elveszítõ vagy a megsebesített, fájdalmas és felbõszült bálna bõgéséhez volt hasonlatos...

A prófécia értelme:

A zöld mezõ Isten ígéjének ismeretét jelképezi. A kád és a mosdató egészségûgyi nõvér pedig Isten kegyelmét, a Szentlélek mosdató és gyógyító mûvét életemben (1Kor 6:11; Tit 3:5). A zeppelin az Egyházat jelképezi ( hajó; 1Pét 3:20), a kék színe pedig az isteni jellegét. Az Egyház valamiféle rettenetes szakadáson megy át. A bal felé haladó kormányrúdas rész az, amely a krisztusi küldetést, a felhatalmazást, az igazságot és a kormányzási jogot birtokolja. Ettõl leszkad az Egyháznak mintegy fele, ami óriási veszteséget jelent. Tehát, ha a prófécia igaz, akkor a mi idõnkben, mi alatt a Szentlélek megtanít Isten ígéjére, megmosdat és meggyógyít lélekben, hogy alkalmas legyek Isten országáért munkálkodni, az Egyház egy eddig nem tapasztalt drámán fog keresztülmenni. Az Egyház nagy szakadást és pusztulást fog megélni, amely lehet egyházszakadás vagy lehet aposztázia, de mindenképpen nagy lesz a veszteség. Feltételezhetõen ez az a szakadás, amelyrõl Szent Pál beszél és amely megelõzi az Antikrisztus színre lépését...

(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

2. Valamikor, úgy 2013-2014 táján, a feleségemnek rövid idõ alatt kétszer is a következõ álma volt: Sok emberrel volt kint egy réten a sötétedõ, félhomályos idõben. Egyszer csak megjelent az égen egy óriási hajó. A hajó fekete volt és az alja lapos, mint egy teheszállító uszálynak. A hajó közeledett és az emberek feje fölé ért. Olyan nagy volt, hogy a lapos alja az egész eget eltakarta. Az emberek megrettenve nézték a hajót és amint azt figyelték, egyszerre csak elkezdett a közepén keresztbe repedezni. Majd lassan a hajó kettétörött. Mivel a hajó hajtóereje az elsõ felében volt, a leszkadt hátsó része elkezdett a födre zuhanni. A zuhanó hajótest fokozatosan, nagy darabokban zuhant a földre, mindent odatemetve és elsöpörve. Az emberek rohantak és menekültek, hogy rájuk ne essenek a lehuló részek. Nagy volt a katasztrófa és a pusztulás...

A prófécia értelme:
Ez ugyanazt a próféciát igazolja kétszeresen is, amit jómagam is kaptam.

3. 2012 június 1-én a feleségem jelezte, hogy ismét volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy sok rangos egyházi személyt és a pápát, egy olyan helyen látta, mint a Milánói Scala. Az épületnek csak a falai voltak, amelyen ablaküregek tátongtak. A falak is mintha lengedeztek, omladoztak volna, olyannyira, hogy már majdnem dõltek is le...

A prófécia értelme:
Mivel ráéreztem, hogy itt egy próféciáról van szó, leültem a számítógép elé és rákerestem, hogy lám történik-e valami egyházi dolog épp akkor, a Milánói Scala körül. Megdöbbenésemre a Google egybõl kidobta, hogy aznap este, XVI.Benedek pápa, a Milánói Scala vendége lesz, a tiszteletére adott koncerten. A prófécia azt jelzi, hogy XVI. Benedek pápa ideje alatt, valamiféleképpen nagy lesz az Egyház rombolása. II.János Pál és XVI.Benedek pápáknak jutott az a feladat, hogy kormányozzák az egyházat ezekben a nehéz idõkben. Az eseményekkel teli, látszólag pezsgõ egyház, valójában, titokban, ott mélyen, életének egyik legnagyobb drámáját élte át... A kérdés az, hogy lesz-e következõ pápa, ki lesz az, milyen lesz és mit fog tenni... A következõ pápaválasztás fényt fog deríteni ezekre a dolgokra.


 

Az egyház omladozása a hírekben

Kb. 2000 után kezdtek jelentkezni hangsúlyosan az egyház problémái. II. János Pál összehívta a püspököket, imádkozott a harmadik évezredért, bezárta a jubileumi évet és becsukta a jubileumi szent kaput. Nemsokára elkezdtek bukni USA-ban a püspökök. Elõször pénzûgyi botrányok miatt, majd elkezdõdtek a szexuális botrányok, fõleg a bostoni egyházmegyében. Mint egy ragályos betegség, úgy terjedt ez a probléma és végigsepert az USA-n és Európán. Európában különösen nehéz helyzet alakult ki Belgiumban és Írországban. Közben egyre érkeztek a hírek templomok, szemináriumok és plébániák felszámolásáról és eladásáról az USA-ból, az Egyesült Királyságból, Belgiumból, Németországból és most legutóbb Ausztriából. A Bécsi Fõegyházmegye 660 plébániájából mindössze csak 150 marad. És ezt csak így, egyszerûen, megjelentetik a hírekben és senki nem horkan fel, sem szomorkodik el, senki nem sír, senki nem gyászol... Itt van tõlünk kb. 1200 km-re és mi tudomásul se vesszük. De hogyan is vennénk tudomásul, ha azt nem vesszük tudomásul, ami velünk történik. A hívek 99% nem tudja, hogy a Fõegyházmegyénk papjainak kb. egyharmada idõs vagy nagyon idõs. Van olyan fõespeseri kerület ahol kb. fele a papoknak 60 év fölött van. Sok pap 70 év fölött van, sõt majdnem 80 éves és még mindig aktív plébános. A következõ tíz évben nálunk is bekövetkezhet, ami a a Bécsi Fõegyházmegyében történt. Egy sor plébánia és templom fog pap nélkül maradni és be kell majd zárni. A gond az, hogy a híveknek errõl halvány sejtelmük sincs. Nem is gyanítják, hogy milyen idõk jönnek. Sokan akkor fognak elcsodálkozni, amikor gond lesz egy misére elmenni, vagy egy papot elhívni a beteghez, a haldoklóhoz vagy egy halottat eltemetni...

(Lk 17,22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.



Tennivalók az omladozó egyházban

A rendkívüli idõk rendkivüli intézkedéseket igényelnek... De még a rendes, helyi zsinat által elõírt rendekezéseket sem léptetik életbe, nemhogy rendkívüli intézkedéseket hoznának. Ünneplés ünneplésre, találkozó találkozóra, majd ilyen évet hirdetünk, olyan évet hirdetünk, de a helyzet nem javul, hanem csak romlik. Egy jól mûködõ üzemben nem gyüléseznek állandóan, hanem dolgoznak. Csak akkor hívnak össze gyûlést, ha valami nem mûködik. A keresztény közösségnek is csak élnie kellene a keresztény életet egyénileg és közösségileg, nem pedig azt állandóan találkoznia, lelkigyakorlatoznia, ünnepelnie, miközben kihalás veszélye fenyegeti...

Milyen rendkívüli intézkedéseket lehetne hozni? Nem tudom. De a Szentlélek tudja... Megmutatná Õ, ha lenne kinek… Talán a papságnak szakállat kellene növesztenie, csuhában és mezítláb kellene járnia… Talán be kellene szüntetni a gyerekkeresztséget... Talán életközösségeket kellene alapítani és vagyonközösségeket... Talán meg kellene hívni a világiakat egy sor egyházi feladatra… Talán meg kellene változtatni az Egyházi Törvénykönyvet…

Imádkozni kell és meg kell élni Krisztus tanítását, de tenni is kell Isten országáért, mert ha a hívõk nem cselekednek, akkor ki fog cselekedni? Az hitetlenek? Az egyház ellenségei? Õk is cselekednek, de nem az egyházért, hanem éppen ellene. Akinek van füle hallja meg és akinek van szeme lássa meg. Hirdetni kell az evangéliumot, minden eszközzel, alkalmas és alkalmatlan idõben (2Tim 4:2) egyaránt. Építeni kell Isten országát éjjel és nappal. A világiak, akik sokan vannak és a hit élvonalában harcolnak, képesek kell legyenek használni az isteni fegyverzetet (Ef 6:13). A hit kegyelme által, a szentírás és a katekizmus bensõséges ismerete által, a Szentlélek tüzével, keményen kell dolgozniuk a szigetekért (Iz 42:4), azért a szent maradékért, akinek az Úr megkegyelmez...

Ima: Adj Uram a tieidnek szilárd hitet a mai küzdelmes napokban, hogy osztatlan szívvel hirdethessék országodnak evangéliumát. Ámen.

2012. október 4., csütörtök

Átmenni a tű fokán

(Mk 10:17-30) Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: ,,Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Jézus erre azt mondta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!' [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: ,,Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.' Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: ,,Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!' Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: ,,Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!' A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.' Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?' Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: ,,Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges' [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!' Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

Vannak akik az üdvösséget elérhetetlennek gondolják, mert túlzottan aggályosak és folyton vádolják önmagukat. És vannak, akik azt hiszik, hogy mindenki üdvözülhet, mert Istent egyfajta jóságos és szenilis nagytatának gondolják, akinek az a dolga, hogy az emberek bûneit, gyarlóságait folyton elnézze. De akkor mi az igazság? "Akkor hát ki üdvözülhet?" - olvashatjuk az apostolok kérdését...

Mi az üdvösség?

Az üdvösség az az állapot, amelyre minden ember meghívást kapott (1Tim 2:4), ahol az örök élet, örök boldogság van Isten szent színe elõtt, a menyországban. Az üdvözültek már mentesek a bûntõl és a kárhozat veszélyétõl. Õk már révbe jutottak, a nyugalom és az örök béke otthonába. Az üdvösség a keresztény hit és az élet célja: 

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. 

De az üdvösség tulajdonképpen minden ember célja...

Könnyü eljutni az üdvösségre?

Nem. Az üdvösségre való eljutás nehéz... Az Úr Jézus azt mondja, hogy olyan nehéz bejutni az üdvösségre, mint amilyen nehéz átbújni egy tû fokán. Péter apostol szerint, még az igazak is alig üdvözülnek, hát akkor a bûnösök...

(Mt 19:24), (Mk 10:25), (Lk 18:25) Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.

(1Pét 4:18) Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek?





A tû foka a családban

Szükséges, hogy az ember egy családba és egy nemzetbe szülessen bele, mert ez az élet rendje és mert szüksége van az embernek a befogadó és támogató szeretetre. De ugyanakkor, ez a befogadó és támogató környezet, életének börtöne is lehet, mert ez a világ bûnös és romlott. A gyereket a családja és nemzete, szokásokhoz és hagyományokhoz akarja lácolni, amelyek emberi tanítások. Az Úr Jézus ezekbõl is ki akar minket szabadítani... Ezért a krisztuskövetõ embernek a családja és a nemzete fölé kell emelkednie lelkileg és tekintetét csakis Jézusra kell szegeznie. Ez nem jelenti azt, hogy a családtól vagy a nemzettõl el kell szakadnia, idegenednie, vagy azokat meg kell tagadnia, hanem azt, hogy a családot és a nemzetet nem helyezheti az Úr Jézus elé. A család és a nemzet szeretete nem elõzheti meg a Krisztus iránti szeretetet, az Ő parancsolatait, sõt még egyenrangúak sem lehetnek. Krisztus mindenek fölött lévõ szeretetet és ragaszkodást kíván tőlünk, mert Õ és az Õ áldozata, mindenek fölött való...

(Mt 10:37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

(Lk 12:52) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.

(Mik 7:5-6) Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe

(Mt 10:35-37) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

Ez az elszakadás a családtól és a nemzettõl, miközben sehová sem távózunk el, hanem csakis a magatartásunk változik meg, nagy nehézségekkel jár. A családban értetlenség és féltékenység, míg a közösségben elhidegülés és kitaszíttatás vár a krisztuskövetõre, mert az emberek nem értik meg, nem fogadják el, hogy az õ szívében mindig és mindenkor Jézus és az Õ szavai a legelsõk. Ezt a szorongattatást úgy éli meg az ember, mint egy szûk járaton való átpréselõdést, amely sok szorongással, aggódással és lelki fájdalommal jár...

A tû foka a munkahelyen

Van aki azt gondolja, hogy bármilyen foglalkozás tisztességes és bármilyen szakmát, bárhogyan lehet űzni. Ha az ember dolgozik és nem lop, akkor már becsületes ember. De az igazság az, hogy bizonyos foglalkozások vagy méltatlanok, vagy halmozottan kiteszik az embert a bûnnek. Ilyen pl. a kereskedés, ahol az emberbõl egyhamar lelketlen csaló, árú és pénzszámoló automata lehet. Ilyen az ûgyvédi szakma, ahol az ember egyhamar latrok, rablók és gyilkosok cinkosa lehet. Ilyen a bíró, aki elõbb-utóbb hamis ítéletet hozhat, pedig jól tudja, hogy õ a nagy és igazságos Bírót képviseli a földön. Ilyen a bankári szakma, ahol az emberek pénzét becsületesen kellene kezelni, de egyhamar spekulációkra adhatják a fejüket, hogy ravasz módon kifosszák az embereket. De ott vannak a brókerek, a nagy menedzserek vagy a politikusok… Persze, mindennel vissza lehet élni, de van ami jobban kitesz a kisértésnek. De ilyen pl. a hóhér is, aki ugyan törvényesen öl, de nincs se jó lelkiismerete, se megbecsülése, mivelhogy embert öl. A hóhér lánya nagyon szép, mégsem akarja senki feleségül venni... 

Az ember az életben, a munkahelyen, a szakmában, meg kell küzdenie a becsületéért és az igaz útért. Az igazat társai hülyének nézik, háta mögött kinevetik, kicsúfolják és kitaszítják a klikkbõl, a társaságból. Ez gyakran anyagi hátrányokkal jár és az igaz ember emiatt hátrányt és szükséget szenved Krisztusért, mert Isten parancsolatai szerint akar élni. Az ilyenek nagy jutalmat kapnak Istentõl, amikor eljön a végsõ ítélet...

(Ám 8:5) Azt mondjátok: "Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget…

(Iz 28:15) Ti ezt mondjátok: "Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet, mert a hazugságot választottuk menedékül, és a hamisság az oltalmazó várunk."

(Jer 8:8) Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.

(Lk 6:22) Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.

A munkahelyen elkövetett bûnöknek súlyos következményei lehetnek, különösen ha helyrehozhatatlan károkat okoznak a jog és a tulajdon terén. Az ezektõl való óvakodás a szûk járat... Az igazságos és becsületes kenyérért meg kell küzdeni és szenvedni... Az ilyen ember magához kell ölelje a szegénységet és a magányt, mert az ilyent nemigen szeretik. Az utolsó ítéletkor sokan szeretnék majd, ha csak egyszerû pásztorok, utcaseprõk, vagy szeméthordók lettek volna...

A tû foka az anyagiakban

Az embernek szüksége van anyagiakra amíg él e világban, hogy legyen neki otthona, testének melege, biztonsága és nyugalma. Szüksége van egy bizonyos anyagi háttérre, amely biztonságot nyújt a világgal szemben. De ez az anyagi háttér és ez a biztonság utáni vágy hamar bálvánnyá válhat, amelyhez mindenáron ragaszkodni akarunk. Az embernek szüksége van egy szent hõsiességre, hogy errõl az anyagi biztonságról le tudjon mondani és oda tudja magát adni az Úrnak... Az ember ezt a döntést, ezt a hõsies tettet, csakis a Szentlélek által tudja véghezvinni. Isten kegyelme az, amely kimunkálja az emberben a bízalmat és az Isten gondviselésébe vetett hitet. Mára, az apostolok missziós szegénysége csak egy legenda...

(Mt 10:10) Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét.

(Lk 10:4) Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.

Az apostolok utódai (tisztelet a kivételnek) világi diplomákat akarnak, doktorátust, nagy állami fizetést, aztán késõbb vagyont, nagy házat és drága autót. A szerzetek is nagy staférungot, örökséget kívánnak az újonnan belépõtõl, és sok-sok anyagi támogatást a hívektől... De vajon lehet-e így az evangelizációjuk olyan erõteljes, mint az apostoloké volt? Minden evangelizációnak, evangelizátornak ez fékezi le a lelki propellerét és ettõl zuhan le a földre... Az anyagiak teszik tönkre… Amikor elkezdik nagyon hajszolni a pénzt, a dolgok megromlanak, mert a pénz mindennek a megrontója...

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

A tû szoros foka az anyagiakról való lemondás. Egy életre szóló kisértés és a hit egyik legnagyobb próbája. Mindent szétosztani és csakis az Úr gondviselésére bízni magunkat. Itt érhetjük tetten hitünket vagy hitetlenségünket...

A tû foka az egészség kérdésében

Az ember legnagyobb értéke a saját élete. Ebbõl következik, hogy az ember egészsége nagy kincs. Az embernek kötelessége, hogy vigyázzon egészségére és egészségének felelõtlen kockáztatása bûn. De az ember nem élhet örökké a földön, és egyszer csak meg kell halnia, ezért aztán az egészség sem érhet annyit, mint az örökkévaló kincs...

Az emberek ésszerütlenek. Elõbb addig rohannak az anyagiak után, míg megbetegednek, majd aztán, amit kerestek, orvosokra költik. Az ember megbetegedik és mindenáron meg akar gyógyulni. Annyira meg akar gyógyulni, hogy az üdvösségét is felajánlaná cserébe testi gyógyulásáért. Azért a pár esztendõért, amit még élhetnének itt a földön, feladnák az örök életet...

Odaállnak az Úr elé és testi gyógyulásért könyörögnek, miközben bûneik miatt, a kárhozat szakadéka fölött csüngnek... Mindez a hitetlenség következménye. Nem ismerik Istent és nem hisznek Istenben, sõt, gyakran még abban is kételkednek, hogy értük is eljön egyszer a halál. Ezzel ellentétben, a hívõ, lelki ember, szüntelenül az égre emeli tekintetét, lelke eltávolodik a testiektõl, e világtól, és készen áll lemondani testi életérõl...

A lelki ember nem tiltakozik ha gyógyíthatatlan betegsége van és nem akar mindenáron meggyógyulni, hanem belenyugszik Isten akaratába. A hitetlen ember tiltakozik, szitkozódik, zúgolódik, mindenkit hibáztat, és még az ükunokája örökségét is magára költené, csakhogy még egy-két nappal meghosszabbíthassa életét...

(Mt 10:39) Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.

(Mt 16:25) Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.

(Mk 8:35) Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.

(Lk 9:24) Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.

(Lk 17:33) Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.

(Jn 12:25) Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

Ezek az ígék az ember teljes életét célozzák, de itt most csakis a fizikai létre gondoljunk... Ez a tûfok a legnehezebb, mert itt nem a családról, nem a karrierrõl, nem a vagyonról kell lemondani, hanem magáról az evilági életrõl. Amint az Úr Jézus letette életét az Atya lábaihoz, úgy nekünk is meg kell tanulnunk letenni életünket az Úr Jézus lábaihoz...

Ima: Uram Jézus! Add nekem Uram Assisi Szent Ferenc hitét, aki lemondott családjáról, lemondott az anyagiakról és a világról, hogy egyedül a Tiéd lehessen. Add nekem Szent Mónika hitét, aki annyira elhagyta lélekben ezt a világot, hogy egy pillanat alatt átszenderült Tehozzád. Ámen.