2012. február 18., szombat

Áldott nagyböjti idõszakot

Nagyböjti himnusz

Itt az alkalmas szent idõ,
az üdvösségnek napjai,
hogy megtisztítsuk a szívünk,
lemosva vétkek szennyeit.

Jelezte ezt már Mózes is,
ki vad vidékre elvonult,
vállalva népe bûneit,
hogy sírva, könnyel mossa le.




Illés is így tett egykoron,
kit elragadt a tûzszekér,
s világteremtõ Istenünk,
ki testet öltve jött közénk.

Ezért imánk míg esdekel,
alázkodjék az értelem,
hajoljon földre térd s a váll,
arcunkat mossák könnyeink.

2012. február 13., hétfő

Én újat cselekszem

(Iz 43:18-19.21-22.24b-25) ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd. De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem."

Isten cselekedett régen, amikor megteremtette a világot (Ter 1) és cselekszik ma is, amikor megváltja, megújítja és üdvözíti a teremtett világot. Isten mindent jónak teremtett (Ter 1:10), de megadta teremtményeinek a lehetõséget a jó és rossz közötti választásra (Ter 2:17). A bukott angyalok a rosszat választották és ugyanakkor, rosszra csábították az elsõ emberpárt is: Ádámot és Évát. Ezzel megrontották Isten kertjét, az Édent (Ter 3:24) és az egész emberiséget... Az ember, ha valaki megronja kertjét rossz magokkal elhintésével, akkor egyszrûen kiírtja azt és újraülteti. Isten azonban nem ilyen. Noé idejében, amikor Isten „megbánta, hogy embert teremtett a földre” (Ter 6:6), nem kiírtotta az emberiség kertjét, hanem csak visszanyeste. Isten nem ember, hogy cselekedeteitben tévedjen és megbánja azokat. Ha meg is romlott az Éden kerje és benne az ember, Isten nem kiírtja, hanem magához öleli, megváltja, megújítja és üdvözíti. Végül pedig átmenti egy új kertbe (Iz 66:22)…




(Jn 3,16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Lám, Isten újat cselekszik... Hatalmas dolgot, ami nem volt és nem is lessz többé soha. Magára öltötte emberi természetünket, hogy örökre egyesítsen minket Önmagával. Ezért nem arra kell figyelnünk, hogy mit rontottak el õseink, hanem arra, hogy mit nyújt nekünk Isten ma...

Az elsõ Ádám és Éva gyengék és engedetlenek voltak. De kaptunk helyettük új Ádámot és Évát, akik engedelmesek voltak és akik megcselekedték a mennyei Atya akaratát (1Kor 15:45). Az új Éva, Mária, igent mondott Isten tervére (Lk 1:38) és közremükött az Ige megtestesülésében. Az új Ádám, az Úr Jézus, engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8). A kereszten, a római katona kifakasztotta lándzsával az Õsszentség forrását (Jn 19:33), amely végtelen folyammá duzzadt. Az Úr Jézus megígérte a Vigasztalót, az Igazság lelkét, a Szentlelket, Akit elküldött (Jn 14:16), hogy részesítsen minket a kegyelem kifogyhatatlan forrásából. Ez a folyam ûdití fel a lelkek kiasszott pusztáit, változtatja virágzó kertekké (Ez 47:1-12). A Szentlélek az, Aki bennünket, a testi Ádám leszármazottjait, lelki újászületésre vezet (Jn 3:5-6), hogy az új Ádám, Jézus hasonmásai legyünk és Vele együtt az új ország örökösei (Róm 8:17)...

Isten országa nem jön el látható módon, mert az bennünk és közöttünk van (Lk 17:21). Isten új cselekedetei láthatatlanok és azok a megtért, megújult, emberi lelkekben, csendben történnek. Ezek a cselekedetek mély, átformáló hatásúak, amely által a tisztátalan lélek tiszta lesz, a házasságtörõ hûséges lesz, a csaló igaz lesz, a buja önmegtartóztató lesz, a fukar nagylelkû lesz, stb. Ez csak akkor látszik meg, amikor egy régi ismerõs, látva a megújúlt embert, csodálkozva felkiált: Hogyan lehetséges ez? Hisz ez az ember hétmérföldes gazember volt…

Igen. Tekintetünk, befele, a szívünk mélyére kell irányuljon, de ugyanakkor a messzeségbe is, arra az emelkedõre, amelyet meg kell másszunk, a kettéhasadt kárpít felé (Mt 27:51) és azon túl… 
Ne nézzünk se jobbra, se balra (MTörv 28:14), se visszafele (Lk 9:62), hanem figyeljünk a szívünkre, a mindennapi teendõre és a végcélra (1Pét 1:9), az üdvösségünkre. Sokat bántottuk és bántjuk ma is a jó Istent bûneinkkel, de bár egy csokor virággal kedveskedünk-e az Úrnak az Ő oltáránál? Ami volt, az elmúlt… Hajítsuk magunk mögé ami volt és feszüljünk neki az elõttünk lévõ pályának (Fil 3:13), amint Szent Pál is megírta. Cselekedjünk mi is valami újat és munkálkodjunk Isten országáért, amint Mesterünk is folyamatosan újat cselekszik és munkálkodik a mennyei Atya akarata szerint (Jn 5:17)...

Ima: Uram, adj nekem látó szemet s halló fület, hogy lássam és halljam, amit ma cselekszel. Ámen.

2012. február 6., hétfő

Tisztátalan

(Lev 13:1-2;45-46) Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ,,Tisztátalan, tisztátalan!'' Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

Tiszta és tisztátalan, vagy másképpen, tiszta és mocskos... Érzékeltethetjük ezt színekben is, meg szagokban is... Fehér-fekete, illatos-büdös... A tiszta, az fehér és jó illatú, míg a tisztátalan, az fekete (esetleg szürke vagy fekete foltos) és büdös... A tiszta és tisztátalan téma kapcsán a tisztálkodás jut eszünkbe, meg a ruha kimosása. A tiszta megmosakodott és jó illatú, míg a tisztálatan, az mosdatlan és büdös. A tisztának ruhája frissen mosott, vasalt és jó illatú. A tisztátalannak ruhája viselt, piszkos és rossz szagú...

De a tiszta és tisztátalan minõsítés nem csak a testre és a ruházatra vonatkozik, hanem más dolgokra is... Amint az ember teste és ruhája lehet tiszta vagy tisztátalan, úgy a lelke is lehet tiszta vagy tisztátalan. A teljes ember testbõl és szellemi-lélekbõl áll. A kettõt nem lehet különválasztani, külön szemlélni, csakis a halál után... Ekkor, természetellenes módón, mint a bûn következménye, a lélek elszakad a testtõl. Isten különleges ajándéka, hogy az üdvözültek lelke test nélkül is képes boldog lenni. De a tökéletes boldogságot és a teljes megváltást (Róm 8:23), csakis az új testtel való egyesülésben, megdicsõült testben érjük el. Az ember képes megmosakodni, kimosni ruháját, de a lelkét soha nem moshatja tisztára (Jer 2:22)...

(Iz 1:18) No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

(Jer 2:22) Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.

A lélek tisztátalanságának okai

1. Az örökölt tisztátalanság 

Isten teremté Ádámot a saját képére és hasonlatosságára (Ter. 1:27), de Ádám, a bûnbeesés után, nemzé Séth-et az õ saját képére és hasonlatosságára (Ter 5:3)... Az ember az ő lelki tulajdonságait elõdeitõl örökli. Isten, az Õ folyamatos teremtõ munkájában, szakít a szülõk lelkébõl, amelyek a maguk során elõdeik lelkébõl lettek szakítva. Ezért aztán lehet örökölni a családfa életszetségébõl vagy a családfa bûnös természetébõl. Erre aztán rátevődik Isten kegyelme, Akinek van hatalma olyan lelket szakítani mindenkinek, amilyen Õneki tetszik, akár Mózes vagy Illés lelkébõl is, mert azt mondta az Úr Mózesnek: 

(Róm 9:15) "Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok."

2. A saját bûneink által okozott tisztátalanság

Az ember elindul életútján bizonyos veleszületett lelki alkattal, felszereltséggel és kap hozzá egy bizonyos neveltetést. Ez a neveltetés nagy fontosságú, de a végsõ döntés megiscsak az egyéné. Minden kiskorban megkereszteltnek, bármilyen szent környezetben is nõt fel, bármennyire is jól nevelték, meg kell térnie egyszer Jézushoz. Ez az jelenti, hogy a fiatalt el kell engedni az õ "tékozló fiú" útjára – ami lehet rövidebb vagy hosszabb – és várni kell rá, hogy megtérjen... A "tékozló fiú" útján, az ember vétkezik, és odakerül a vájúhoz, a disznók mellé, mivelhogy bepiszkolja magát. Itt van az a bizonyos kritikus pillanat az ember életében... Visszatér-e az ember az irgalmas Atyához, hogy ott megmosdassák, tiszta köntösbe öltöztessék és felékesítsék, vagy reménytelenül roskad le a tisztátalanságába?...




3. Az ördög által okozott tisztátalanság

Egyetlen megkeresztelt ember sincs többé az ördög rabságában... A megkeresztelt ember jogilag Jézus Krisztus tulajdona. Ez az állapot így is marad mindaddig, amíg az ember nem változtat ezen a szövetségen. A szövetség felbontása a súlyos bûn vagy halálos bűn elkövetése által következik be. Az ember felbontja az örök élet szövetségét és a halállal köt szövetséget, mivelhogy a bûn zsoldja a halál (Róm 6:23). Ez viszont nem megy végbe változások nélkül...

*
Az bûnben élõ ember lelkében, lassan, szörnyû változások mennek végbe. Lelki épületének falai leomlanak és az omladék résein mindenféle csúszómászók és bogarak hatolnak be. Ezek gonosz lelkek, amelyek aztán okozzák a bensõ, leki kínokat. Innen származik a depresszió, az alkoholizmus, a drogok, a féktelen szexuális élet, egyébb szeretetpótló vigasztalások, a demencia, stb...

Az ember lelkén beteges elváltozások keletkeznek, olyanok, mint a testi lepra. Ez a lelki lepra lassú, lelikileg csonkító agóniába vezet, amelyben a beteg lélek lassan, tehetetlen, gyűlölköd­õ, bomladozó, mutáns szörneyteggé változik. A legyengült, romos, védtelen lelket lassan beveszi a gonosz és teljesen az uralma alá hajtja. De van olyan is, aki egyetlen istentagadó, Istentõl elpártoló döntésével nyit ajtót a gonosznak, hogy a lelke annak sötét hajlékává váljon (Lk 11:34). Az ilyen már nem hever romokban, hanem fekete falakat épít, az ördög országának falait (1Jn 3:8)...

4. Az örömhír

Az örömhír az, hogy az Ige testté lett és miköztünk lakózik, hogy megváltson és kiszabadítson minket a bûn rabságából. Isten Fia azért jöt a világba, hogy  megszabadítson, meggyógyítson és megtisztítson minket. Isten minden embert szeret és meghív az üdvösségre (1Tim 2:4). Ezért szükséges, hogy mindenki megtérjen Krisztushoz...

(1Kor 6.9-11) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörõ, sem kéjenc, sem kicsapongó,sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

Hogyan tisztulhatunk meg? Ha Jézus szavaival táplálkozunk és Õt követve, megmosdunk az Õ Szent Vérében, élve a szentségek kegyelmeivel és betelve a Szentlélekkel...

(Jn 13:10) „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz.”

(Jn 15:3) "Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek."

(1Kor 6:11) Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Az Úr Jézus Krisztus tanítása és az Õ bensõséges jelenléte tisztítson meg minket az Ő Lelke által. Törekedjünk Jézus tisztaságára, hogy a Szentlélek templomai lehessünk...

Ima: Áldunk és magasztalunk Téged Urunk Jézus Krisztus, mert kiontott Szent Véred által tisztára mosod lelki ruhánkat. Ámen.

2012. február 1., szerda

Szentelt kutykurutty

Manapság, ha egy férfi megtér és vallásos közösségbe kezd járni, akkor egyből kisebbségbe kerül. Hamar felfedezi, hogy az imádságos férfiak aránya alig éri el a hívek öszlétszámának 5-10 %-át. Persze, tisztelet a kivétel, lehetnek elvétve férfiközösségek is... Erre azt mondta valamikor a püspökünk, hogy: A mai egyház elnõiesedett… Tényleg?...

A helyzet az, hogy a sok lúd disznót gyõz és az elnõiesedett vallásos közösségben elkezd mindenféle vallásos írott anyag és praktika keringeni. Volt már áldott szõlõ, vatikáni kenyér, háromnapos sötétség, kisregény méretű vagy szappanopera hosszúságú helyi prófécia, stb… Mindezeknek a megtévesztõ zagyvalékoknak az lenne az állítólagos céljuk, hogy megmentsenek bennünket, ezért hát nevezzük ezeket szent zagyvalékoknak. A legfrissebb ilyen szent zagyvalékot, úgy tûnik, hogy a nagyfalusi események, meg az ottani "szentelt kút" képezik. És így, már el is jutottunk a szenteltvízhez, meg a másfajta "szentelt vízhez"...

A szenteltvíz egyházunkban nagyon fontos szerepet játszik. A felszentelt papság hozza létre az áldás által ezt a szentelményt, az egyház rendekezései szerint és rajta van az Egyház imádságos ereje. Használják kereszteléskor, templomszenteléskor, házszenteléskor, ételszenteléskor, gyertyaszenteléskor, keresztvetéskor, stb… A szenteltvíz az a szentelmény, amely elõsegít, elõkészít bennünket a szentség befogadására és távol tartja a gonosz, démoni erõket, testi-lelki épségünk érdekében. A szenteltvizet elsõsorban a papság használja, de nemcsak… Húsvétkor, bárki vihet haza szenteltvizet, hogy otthon tartsa és rendeltetésszerûen használja. Ez kb. abból állna, hogy imádságkor keresztet vetünk vele és imádságos hittel illetjük vele személyünket, lakásunkat, hogy távol tarsuk a gonosz szellemeket...

No, de amint bizonyos "szent asszonyok" társaságába kerülünk, egyhamar eljutunk Nagyfaluba, vagy Szõkefalvára vagy akár a hiteles Lourdes-ba. Mindenhonnan hozunk egy-egy palack "szentelt vizet", amelyeket aztán szépen berakunk a kamrába. Elvégre mindenhol azt hirdetik, hogy vegyétek, vigyétek, igyátok... Aztán visszazökkenünk a korábbi, szürke hétköznapjainkba és csak akkor jutnak eszünkbe "szentelt vizes" palackjaink, amikor rendezgetünk a kamrába vagy esetleg elkezd valahol, valamelyik testrészünk fájni. Ekkor hamar elõkapjuk szentelt vizes palackunkat és kurtyantunk egyet belõle. Elvégre, ha kívül megszentel, akkor belõl sem árthat... Majd elkezdjük maszírozni, bedörzsölni vele a fájós testrészünket, mintha csak svédbittert használnánk. És így, már el is jutottunk a szentelt kutykuruttyhoz




Az Ige testté lett és miköztünk lakózzék. Eljött az Úr Jézus Krisztus és megmutatta nekünk az üdvösség útját. Emberi nyelven elmondta paracsolatait, magyarázatokkal és példázatokkal. Tanított, gyógyitott és ördögöket ûzött. És mi mindebbõl csak ennyit értettünk meg? Azért tanított Õ minket, hogy az Őbelé vetett hitünket szentelt kutykuruttyokra cseréljük?... 

Meglehet, hogy egykor Lourdes-ban sok ember gyógyult meg a forrás vizétõl, de vajon az csakis a test gyógyulásáért volt az, vagy inkább az emberek hitért és üdvözüléséért? A szél ott fúj ahol akar (Jn 3:8)… Isten ott és úgy gyógyít, ahogyan akar. Ha akarja, szenteltvíz által gyógyít, s ha akarja, semmit sem használ a gyógyításhoz, még az ember hitét sem… Istennek minden lehetséges! De Õ nem akarja, hogy szentelt kutykuruttyokba vessük hitünket, fõleg nem úgy, hogy közben az Õ parancsolatairól megfeledkezünk...

Tekintsünk a protestánsokra… Vajon õk szentelt kutykuruttyokba vetik hitüket, vagy az Úrba?... Avagy, ha mi szentelt kutykuruttyokba vetjük hitünket, elõbbre valók vagyunk õnáluk? Ne feledjük amit az Úr Jézus mondott a szamariai asszonynak Jakób kútjánál:

(Jn 4:10-15) Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."

(Jn 4:20-24) Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni." "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

(Jn 4:31-34) Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!" De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla." A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?" Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

Miközben szentelt kutykuruttyok után szaladgálunk, jusson eszükbe, hogy Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják Õt. Az ilyenek helytõl, hegytől, dombtól, "szent kútaktól" függetlenül, imádják az Urat, eltelve a Szentlélek élő vizével. Az õ kenyerük a mennyei Atya akaratának megcselekvése és ezáltal, õk gyógyító, buzógó, élõ vízforrásá válnak mások számára...

Ima: Uram Jézus, kérünk, add nekünk a megkülönböztetés és a bölcsesség ajándékát. Ámen.