Szeressétek ellenségeiteket

(Mt 5:43-48) Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Szemlélõdés

Szeressétek ellenségeiteket… Kemény beszéd! Ki hallgathatja? (Jn 6:60) Az Úr Jézus, az Ő megváltó kereszthalála elõtt, az utolsó vacsorán, azt mondta: senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15:13). Láthatjuk, hogy az Úr Jézus itt nem sarkítja ki a dolgokat... Mondhatta volna azt is, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja ellenségeiért, de nem teszi... Mert valóban, nehezebb dolog áldozatot hozni egy ellenségért, mint egy barátért...

(Róm 5:6-7) Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.

Bizonyos értelemben, az Úr Jézus valóban csak a barátaiért halt meg... Miért? Azért, mert a kereszten, egyszer s mindenkorra megvalósult a megváltás mûve. Akik hisznek az Úr Jézusban és elfogadják a megváltást, azok Krisztus barátai és üdvözülnek. Akik nem hisznek és nem fogadják el a megváltást, azok nem üdvözülnek és örökre Isten ellenségei maradnak (Mk 16:16). Ezért, az örök élet perspektivájából, mondhatjuk, hogy Krisztus valójában nem halt meg ellenségeiért, hanem csakis a barátaiért, testvéreiért...

A Saul-féle ellenségek (ApCsel 7:58), csak ideig-óráig rugdalóznak önmaguk ellen (ApCsel 26:14)... Az örökkévaló Isten szemében az ilyenek nem ellenségek, hanem megtérésre váró barátok. Az ember életében titokzatos módon alakul a predesztináció és a saját döntéseinek összefonódása... Számunkra ez misztérium, de Isten elõtt nyitott könyv. Isten arra hív meg minket, hogy az õ transzcendens, eszkatológikus perspektívájából tekintsünk ellenségeinkre. Ha még nem is látjuk ellenségeinkben eljövendõ barátainkat, testvéreinket, úgy ahogyan Isten látja, tegyünk meg egy lépést hitben, mert a keresztény ember hitben jár és nem látásban...

(Jn 20:29) Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

(2Kor 5:7) ... mert hitben járunk, nem látásban.

Az ellenség megnyilvánulása és a mi válaszunk

Az ellenséget arról ismerjük fel, hogy rossz dolgok jönnek tõle a mi életünkbe... Ezek a rossz dolgok több szinten nyilvánulhatnak meg:

1. A szív és gondolat szintjén

- Értelmileg - az ellenség rosszat gondol;
- Érzelmileg - az ellenség gyûlöl;
- Akaratilag - az ellenség rosszat akar...

Habár józanok és éberek kell legyünk, ugyanakkor, mindig reménykednünk kell minden ember megtérésében és senki üdvössége felõl nem eshetünk kétségbe.
Ez azért van, mert a szeretet mindent remél...

(1Kor 13:7) ...mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

2. A beszéd szintjén

- Az ellenség rágalmaz és az ember becsületében kárt tesz;
- Az ellenség szidalmaz, káromol és átkoz;
- Az ellenség hazudik, megcsal és félrevezet.

Nekünk a rágalmakra és a káromlásokra, csakis jóval, áldással és imával kell válaszolnunk...

(Mt 5.44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!

(Róm 12.14) Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

3. A cselekedetek szintjén

- Az ellenség kirekeszt, kizár, elzavar;
- Az ellenség kifoszt, jogtalanul elvesz;
- Az ellenség támad, üldöz, pusztít...

Nekünk okosoknak és szelídeknek kell legyünk. Óvakodnunk kell az ellenségtől...

(Mt 10:16) Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...

4. A mulasztás szintjén

- Az ellenség szándékosan kifelejt, kihagy a javakból;
- Az ellenség kikerül, mellõz;
- Az ellenség kifelejt a listáról, az élõk sorából...

Nekünk oda kell hajolnunk ellenségeinkhez is...

(Róm 12:20) Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

Nekük jót kell cselekednünk ellenségeinkkel

Újból és újból remélni kell ellenségeink megtérésében és a rosszat jóval kell legyőzni...

(Lk 6:35) Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

(Lk 6:29) Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is.

(Róm 12:20-21) Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.

(2Kor 11:20) Eltûritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.

Nekünk ellenségeinket is be kell fogadnunk, mert ez az a szeretet, amely az ellenségből Isten barátjává tesz valakit...

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Jak 5:19-20) Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bûnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bûnök sokaságára fátyolt borít.

Ki a valódi ellenség?

A valódi ellenség nem az ember, hanem a gonosz lélek, a sátán, aki mögötte és benne munkálkodik... Persze, ez nem menti fel az embert a felelõsség alól, de a fõ felelõs a sátán, a hazugság atyja (Jn 8:44). Ezt megfigyelhetjük az elsõ emberpár bûnbeesésekor...

(Ter 3:12-13) Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."

(Jn 8:44)  A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Ef 6:12)  Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Miért kell szeressük ellenségeinket?

1. Õrájuk tekintve

Megtérésük reményében, mert nekünk akarnunk és remélnünk kell minden ember üdvösségét...

(1Kor 13:7) Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

2. Miránk tekintve

Mert ebben mutatkozik meg a szentek béketûrése és az átistenesedett emberi természet, ami életszentség. Ebben mutatkozik meg, hogy Istenhez lettünk hasonlóvá, tehát az Õ fiai vagyunk...

(Jel 13:10) Ha valaki fogságba visz mást, õ is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl,  fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tûrése és hite. (Károli)

Isten szeretet (1Ján 4:16), abszolut értelembe véve... A szeretet, ellentéte a félelemnek, a sötétségnek és a gyûlöletnek. Ha valaki ezekben él, az nincs még kapcsolatban Istennel, Aki a szeretet forrása. A szeretet kiűzi a félelmet. Tehát azért kell szeressük ellenségeinket, mert ezáltal valóban Isten gyermekei leszünk. Ha mindig, minden feltétel nélkül, mindenkit szeretünk, akkor Istenben élünk és félelem nélkül élünk...

(Mt 5:45-48) Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Az ellenségszeretet az életszentség fokmérõje. Be kell valljuk magunknak, hogy még távol állunk ettől...

Ima: Uram Jézus! Kérünk öntsd lelkünkbe isteni szeretetedet, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz. Ámen.

Méhednek gyümölcse

(Jn 8:3-11) Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Szemlélõdés

Amikor az ítéletre vonatkozó evangéliumi részeket olvassuk, a következõ dolgokat szûrjük le:
- Mi emberek, mindnyájan bûnösök vagyunk és ezért nincs jogunk ítélkezni;
- Egyedül Jézus Krisztus bûntelen, ezért egyedül csak Neki van joga ítélkezni;
- A mennyei Atya, az Õ Szent Fiának, Jézusnak adta át az ítéletet;
- Ha ítélkezünk, mi is ítélet alá esünk és ahogyan ítélünk, bennünket is úgy fognak majd ítélni...

Kapcsolódó igerészek:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

(Jn 5:22)  Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Lk 6:37) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

Azonban, mindezeken túl, ha figyelmesen olvassuk az evangéliumi részt, akkor észrevehetünk egy rejtett dolgot. T.i. a törvény azt mondta ki, hogy nemcsak a házasságtörõ asszonyt, hanem a vele együtt vétkezõ férfit is el kellett ítélni és halálra kellett kövezni. Ezért aztán, nagy kérdése ennek az evangéliumi résznek az, hogy: hol maradt el a házasságtörõ férfi és miért nem hozták õt is az Úr Jézus elé az asszonnyal együtt?...

(Lev 20:10) Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.

(Mtörv 22:22) Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!

A lehetséges ok ott van a szentírásban:

(Péld 7:6:22) Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. 

Terhesség vagy áldott állapot

A kézenfekvõ magyarázat itt az, hogy az asszony, házasságtörés közben, várandós lett. Ha a férj elmegy otthonról, mert katonai szolgálatot teljesít, vagy mert messzi tájra útazik kereskedni, és amikor hazajön, az asszony a várandósság jeleit mutatja, akkor nagy a gond. De már azelőtt is, az egy házban lakó asszonyok azonnal észreveszik ha kimarad a másik asszony menstruációja... Tahát egy ilyen helyzetben, a tettenérés abban áll, hogy jön a baba és bizonyíthatóan nem a férj az apa...

Azt viszont nem tudni, hogy ki az a férfi, akivel megtörtént a házasságtörés, mert az odébbállt... Ez már érthetõvé teszi, hogy az ítéletnél miért nincs ott a bûnt elkövetõ férfi is....

Tehát a házasságtörés bizonyítéka az asszony méhének gyümölcse ...

Ez ebben az esetben az érkezõ élet:
- Öröm helyett rettegést hozott;
- Élet helyett halált hozott;
- Jövõ helyett, reménytelen sorsot hozott...

 

 

Mire gondolhatott az Úr Jézus, amikor eléje hozták az asszonyt? Lehet, hogy éppen az egykor áldott állapotban lévõ édesanyjára és saját emberi természetének magzati állapotára gondolt. Mert hát, ha nincs a mennyei Atya gondviselése, ha József nem lett volna igaz ember, ha nem hitt volna az Úr angyalának, akkor nem vette volna feleségül Máriát és kiszolgáltatta volna õt a törvénynek... Ugyanis a törvény azt mondta ki, hogy ha egy jegyben álló leány várandósnak bizonyul, akkor kövezzék meg, mint házasságtörõt...

(Mt 1:18-20) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

(Mtörv 22:23-24) Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.

Ebben a megvilágításban, lehet, hogy az Úr Jézus, éppen az asszony és a megszületendõ gyermek nagybetüs életét írta a porba (habár egyesek szerint a farizeusok és az írástudók bûneit...). Azt akarta, hogy életük legyen és bõségben legyen (Jn 10:10)... Azt akarta, hogy az asszony méhének gyümölcse életet hozzon és ne halált...

A gyerek a család gyümölcse

Ez a szentírási rész rávilágít a nõ, az asszony természeti  lényegére és a család lényegére. Az asszony méhe lehet:
- Az élet, az áldás forrása és helye;
- A család legbensõbb központja és féltett kincse;
- A társadalom és az emberiség fenntartója.

Ezért az asszonyi méhet nagy tisztelettel és megbecsüléssel kellene kezelnie minden férfinak és nõnek. A nõnek fel kellene fognia magasztos szerepét és a férfinak ezt meg kellene becsülnie...

Manapság gyakran nem ez történik és így, az asszony méhe:
- A félelem és a rettegés forrása;
- A gyilkosság és a halál szinhelye;
- Mindenféle lator átjáróháza;
- A társadalom terhe...

Mond meg, hogy mit jelent számodra az asszonynak méhe és én megmondom neked, hogy mi annak a gyümölcse…

Ima: Uram, megrettenünk és könyörgünk végtelen irgalmadért. Ments meg Uram minket! Ámen.