2008. október 22., szerda

Szeressétek ellenségeiteket

(Mt 5:43-48) Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Szemlélõdés

Szeressétek ellenségeiteket… Kemény beszéd! Ki hallgathatja? (Jn 6:60) Az Úr Jézus, az Ő megváltó kereszthalála elõtt, az utolsó vacsorán, azt mondta: senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15:13). Láthatjuk, hogy az Úr Jézus itt nem sarkítja ki a dolgokat... Mondhatta volna azt is, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja ellenségeiért, de nem teszi... Mert valóban, nehezebb dolog áldozatot hozni egy ellenségért, mint egy barátért...

(Róm 5:6-7) Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.

Bizonyos értelemben, az Úr Jézus valóban csak a barátaiért halt meg... Miért? Azért, mert a kereszten, egyszer s mindenkorra megvalósult a megváltás mûve. Akik hisznek az Úr Jézusban és elfogadják a megváltást, azok Krisztus barátai és üdvözülnek. Akik nem hisznek és nem fogadják el a megváltást, azok nem üdvözülnek és örökre Isten ellenségei maradnak (Mk 16:16). Ezért, az örök élet perspektivájából, mondhatjuk, hogy Krisztus valójában nem halt meg ellenségeiért, hanem csakis a barátaiért, testvéreiért...

A Saul-féle ellenségek (ApCsel 7:58), csak ideig-óráig rugdalóznak önmaguk ellen (ApCsel 26:14)... Az örökkévaló Isten szemében az ilyenek nem ellenségek, hanem megtérésre váró barátok. Az ember életében titokzatos módon alakul a predesztináció és a saját döntéseinek összefonódása... Számunkra ez misztérium, de Isten elõtt nyitott könyv. Isten arra hív meg minket, hogy az õ transzcendens, eszkatológikus perspektívájából tekintsünk ellenségeinkre. Ha még nem is látjuk ellenségeinkben eljövendõ barátainkat, testvéreinket, úgy ahogyan Isten látja, tegyünk meg egy lépést hitben, mert a keresztény ember hitben jár és nem látásban...

(Jn 20:29) Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

(2Kor 5:7) ..mert hitben járunk, nem látásban.

Az ellenség megnyilvánulása és a mi válaszunk

Az ellenséget arról ismerjük fel, hogy rossz dolgok jönnek tõle a mi életünkbe... Ezek a rossz dolgok több szinten nyilvánulhatnak meg:

1. A szív és gondolat szintjén

- Értelmileg - az ellenség rosszat gondol;
- Érzelmileg - az ellenség gyûlöl;
- Akaratilag - az ellenség rosszat akar...

Habár józanok és éberek kell legyünk, ugyanakkor, mindig reménykednünk kell minden ember megtérésében és senki üdvössége felõl nem eshetünk kétségbe.
Ez azért van, mert a szeretet mindent remél...

(1Kor 13:7) ...mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

2. A beszéd szintjén

- Az ellenség rágalmaz és az ember becsületében kárt tesz;
- Az ellenség szidalmaz, káromol és átkoz;
- Az ellenség hazudik, megcsal és félrevezet.

Nekünk a rágalmakra és a káromlásokra, csakis jóval, áldással és imával kell válaszolnunk...

(Mt 5.44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!

(Róm 12.14) Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.


3. A cselekedetek szintjén

- Az ellenség kirekeszt, kizár, elzavar;
- Az ellenség kifoszt, jogtalanul elvesz;
- Az ellenség támad, üldöz, pusztít...

Nekünk okosoknak és szelídeknek kell legyünk. Óvakodnunk kell az ellenségtől...

(Mt 10:16) Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...

4. A mulasztás szintjén

- Az ellenség szándékosan kifelejt, kihagy a javakból;
- Az ellenség kikerül, mellõz;
- Az ellenség kifelejt a listáról, az élõk sorából...

Nekünk oda kell hajolnunk ellenségeinkhez is...

(Róm 12:20) Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

Nekük jót kell cselekednünk ellenségeinkkel

Újból és újból remélni kell ellenségeink megtérésében és a rosszat jóval kell legyőzni...

(Lk 6:35) Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

(Lk 6:29) Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is.

(Róm 12:20-21) Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.

(2Kor 11:20) Eltûritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.


Nekünk ellenségeinket is be kell fogadnunk, mert ez az a szeretet, amely az ellenségből Isten barátjává tesz valakit...

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Jak 5:19-20) Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bûnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bûnök sokaságára fátyolt borít.






Ki a valódi ellenség?

A valódi ellenség nem az ember, hanem a gonosz lélek, a sátán, aki mögötte és benne munkálkodik... Persze, ez nem menti fel az embert a felelõsség alól, de a fõ felelõs a sátán, a hazugság atyja (Jn 8:44). Ezt megfigyelhetjük az elsõ emberpár bûnbeesésekor...

(Ter 3:12-13) Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."

(Jn 8:44)  A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Ef 6:12)  Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.


Miért kell szeressük ellenségeinket?

1. Õrájuk tekintve

Megtérésük reményében, mert nekünk akarnunk és remélnünk kell minden ember üdvösségét...

(1Kor 13:7) Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

2. Miránk tekintve

Mert ebben mutatkozik meg a szentek béketûrése és az átistenesedett emberi természet, ami életszentség. Ebben mutatkozik meg, hogy Istenhez lettünk hasonlóvá, tehát az Õ fiai vagyunk...

(Jel 13:10) Ha valaki fogságba visz mást, õ is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl,  fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tûrése és hite. (Károli)

Isten szeretet (1Ján 4:16), abszolut értelembe véve... A szeretet, ellentéte a félelemnek, a sötétségnek és a gyûlöletnek. Ha valaki ezekben él, az nincs még kapcsolatban Istennel, Aki a szeretet forrása. A szeretet kiűzi a félelmet. Tehát azért kell szeressük ellenségeinket, mert ezáltal valóban Isten gyermekei leszünk. Ha mindig, minden feltétel nélkül, mindenkit szeretünk, akkor Istenben élünk és félelem nélkül élünk...

(Mt 5:45-48) Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Az ellenségszeretet az életszentség fokmérõje. Be kell valljuk magunknak, hogy még távol állunk ettől...

Ima: Uram Jézus! Kérünk öntsd lelkünkbe isteni szeretetedet, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz. Ámen.

2008. október 15., szerda

Méhednek gyümölcse

(Jn 8:3-11) Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Szemlélõdés

Amikor az ítéletre vonatkozó evangéliumi részeket olvassuk, a következõ dolgokat szûrjük le:
- Mi emberek, mindnyájan bûnösök vagyunk és ezért nincs jogunk ítélkezni;
- Egyedül Jézus Krisztus bûntelen, ezért egyedül csak Neki van joga ítélkezni;
- A mennyei Atya, az Õ Szent Fiának, Jézusnak adta át az ítéletet;
- Ha ítélkezünk, mi is ítélet alá esünk és ahogyan ítélünk, bennünket is úgy fognak majd ítélni...

Kapcsolódó igerészek:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

(Jn 5:22)  Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Lk 6:37) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

Azonban, mindezeken túl, ha figyelmesen olvassuk az evangéliumi részt, akkor észrevehetünk egy rejtett dolgot. T.i. a törvény azt mondta ki, hogy nemcsak a házasságtörõ asszonyt, hanem a vele együtt vétkezõ férfit is el kellett ítélni és halálra kellett kövezni. Ezért aztán, nagy kérdése ennek az evangéliumi résznek az, hogy: hol maradt el a házasságtörõ férfi és miért nem hozták õt is az Úr Jézus elé az asszonnyal együtt?...

(Lev 20:10) Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.

(Mtörv 22:22) Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!

A lehetséges ok ott van a szentírásban:

(Péld 7:6:22) Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. 

Terhesség vagy áldott állapot

A kézenfekvõ magyarázat itt az, hogy az asszony, házasságtörés közben, várandós lett. Ha a férj elmegy otthonról, mert katonai szolgálatot teljesít, vagy mert messzi tájra útazik kereskedni, és amikor hazajön, az asszony a várandósság jeleit mutatja, akkor nagy a gond. De már azelőtt is, az egy házban lakó asszonyok azonnal észreveszik ha kimarad a másik asszony menstruációja... Tahát egy ilyen helyzetben, a tettenérés abban áll, hogy jön a baba és bizonyíthatóan nem a férj az apa...
Azt viszont nem tudni, hogy ki az a férfi, akivel megtörtént a házasságtörés, mert az odébbállt... Ez már érthetõvé teszi, hogy az ítéletnél miért nincs ott a bûnt elkövetõ férfi is....

Tehát a házasságtörés bizonyítéka az asszony méhének gyümölcse ...

Ez ebben az esetben az érkezõ élet:
- Öröm helyett rettegést hozott;
- Élet helyett halált hozott;
- Jövõ helyett, reménytelen sorsot hozott...


 
 
Mire gondolhatott az Úr Jézus, amikor eléje hozták az asszonyt? Lehet, hogy éppen az egykor áldott állapotban lévõ édesanyjára és saját emberi természetének magzati állapotára gondolt. Mert hát, ha nincs a mennyei Atya gondviselése, ha József nem lett volna igaz ember, ha nem hitt volna az Úr angyalának, akkor nem vette volna feleségül Máriát és kiszolgáltatta volna õt a törvénynek... Ugyanis a törvény azt mondta ki, hogy ha egy jegyben álló leány várandósnak bizonyul, akkor kövezzék meg, mint házasságtörõt...

(Mt 1:18-20) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

(Mtörv 22:23-24) Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.

Ebben a megvilágításban, lehet, hogy az Úr Jézus, éppen az asszony és a megszületendõ gyermek nagybetüs életét írta a porba (habár egyesek szerint a farizeusok és az írástudók bûneit...). Azt akarta, hogy életük legyen és bõségben legyen (Jn 10:10)... Azt akarta, hogy az asszony méhének gyümölcse életet hozzon és ne halált...

A gyerek a család gyümölcse

Ez a szentírási rész rávilágít a nõ, az asszony természeti  lényegére és a család lényegére. Az asszony méhe lehet:
- Az élet, az áldás forrása és helye;
- A család legbensõbb központja és féltett kincse;
- A társadalom és az emberiség fenntartója.

Ezért az asszonyi méhet nagy tisztelettel és megbecsüléssel kellene kezelnie minden férfinak és nõnek. A nõnek fel kellene fognia magasztos szerepét és a férfinak ezt meg kellene becsülnie...

Manapság gyakran nem ez történik és így, az asszony méhe:
- A félelem és a rettegés forrása;
- A gyilkosság és a halál szinhelye;
- Mindenféle lator átjáróháza;
- A társadalom terhe...

Mond meg, hogy mit jelent számodra az asszonynak méhe és én megmondom neked, hogy mi annak a gyümölcse…

Ima: Uram, megrettenünk és könyörgünk végtelen irgalmadért. Ments meg Uram minket! Ámen.

2008. szeptember 22., hétfő

A tíz szûz II.

Mt 25,1-13

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.'' Az okosak ezt válaszolták: ,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!'' De ő így válaszolt: ,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Bevezetõ

Ezen a példabeszéden sokat töprengtem és olyan ez értelmemnek, mint valami délibáb, vagy mint a kézzel való halászás… Amikor azt hiszem, hogy megragadtam, kisíklik markomból, mint a sikos hal a patakban…

A szüzek

Isten, már az Ószövetségben kijelenti prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a võlegény menyasszonyát, vagy mint a férj feleségét (Iz 65:2). Izrael népének Isten iránti hûtlensége, más istenekhez való elpártolása, bálványimádása, a házasságtörõ asszony képével van szemléltetve.

Az Újszövetségben, Szent Pál úgy beszél a házasságról, mint Krisztus és az Egyház viszonyáról.
 
(Ef. 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

Ez a kapcsolat annyiban nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi párkapcsolatnál a férfi udvarolja, környékezi meg a lányt, addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll: a lány, vagyis a Menyasszony, az Egyház udvarol a Võlegénynek, aki az Úr Jézus.

Jer. 31.22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!

Tehát a szüzek, mi vagyunk, az Egyház tagjai, akiket szólít a Võlegény és akik várják a találkozást az Üdvözítõvel, a mi Urunk Jézus Krisztussal.

(Jn 3.29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.




A lámpás, az olaj és a láng

A lámpás olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket és így láthatunk. Ez lelki értelemben nem más, mint az élõ hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. De honnan van a hit? Az hit kegyelem és a hit csakis Isten által létezhet. Isten kegyelme által lehetséges az, hogy hiszünk és Isten segítõ, megszentelõ kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...

Ugyanakkor, amint a lámplás nem tud égni ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, ha nem táplálkozik kegyelemmel a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis az élõ híttel rendelkezõ emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga az Ősszentség, a Jézus Krisztus.

(Jn 1.16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Mivelhogy Szent Pál szerint Krisztus azonosítja magát Menyasszonyával, azaz az Egyházzal, Krisztussal misztikus testével, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Az Egyház közvetíti a kegyelmet, az egyszer és mindenkorra elvégeztetett Megváltás művének gyümölcseit. De hol és hogyan?... Hát a szentségek által. A szentségek közvetítik a megváltás gyümölcseit.

De kegyelmeket nyerünk:

- Az imában is:  

(Mt 6,6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

- A közösségi imában is: 

(Mt 18,20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."

- A jócselekedetek által is: alamizsna, böjt és irgalmasság gyakorlása...

A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja a hit által lobog a Võlegényért, Akit noha nem láttunk, mégis szeretünk.
 
(1Pét 1.8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.

Az istenszeretebõl származik a felebaráti szeretet. Isten szeretete tesz képessé arra, hogy szeressük az embereket.

Isten, az Õt keresõknek megadja a kegyelmet, mert Õ elõbb szeret minket, mint ahogy mi viszont szeretnénk Õt:
 
(1 Jn 4.19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.

Ezért aztán a tûz, ami az istenszeretõ ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezõi, hanem Isten és nélküle nem tudnánk sem szeretni, sem viszontszeretni.

A szüzek lámpásai másoknak is világítanak:
 
(Mt 5.16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!

(Mk 4.21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?


Az elalvás

Az elalvás azt jeleni, hogy lelki szemeink lecsukódnak. Az élõ hitünk lelohad, háttérbe szorúl, figyelmünket evilági gondok felé fordítjuk. Elfordulunk az istenes dolgoktól és elelegyedtünk a világi dolgokban. Itt nem kell feltétlenül nagy bûnökre gondolni, hanem arról van szó, hogy a mindennapi életben, akarva-akaratlanul, hosszabb-rövidebb idõre megfeledkezünk Istenrõl és bogáncs üti fel a fejét életünkben. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által éljen meg. Az ember legtöbbször teszi a maga dolgát a saját feje szerint és alig juttat naponta néhány percet az imára, hogy élõ hitre ébredjen és Isten jelenlétébe helyezze magát...

Az ébren maradás nem más, mint a lelki szemeink ima általi virrasztással való nyitvatartása. De nehéz szemeinket nyitva tartani!… Mennyire nehezek szemhéjaink és milyen hamar lecsukódnak! Belealszunk, belefáradunk a virrasztásba, mint az apostolok a gecemáni kertben ... Visszazuhanunk az evilági kötöttségeinkhez:
 
(Mt 26,40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Szellemi értelemben, az elalvás nem jelenti kimondottan bûnt, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egyfajta gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolattartásra, amely az eredeti bûn következménye. Ezt a gyengeséget kell legyőzni Isten kegyelme által, hogy virrasztásban mindig készen állva várakozzunk:
 
(Lk 22.46) Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Az éjfél

Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy idõszakot a nap óráival. Ez lehet egy emberi élet idõtartalma, vagy lehet akár az egész üdvtörténet… Reggel, dél, este, tizeneggyedik óra, éjfél, elsõ, második vagy negyedik õrváltás, stb... De mi a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy mikor jön el a Võlegény...

Mikor van a Võlegénnyel való találkozás pillanata? Ebbõl a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk Jézussal, lehet akkor, amikor egy sorsdöntõ pillanatot élünk meg, lehet egy megpróbáltatásban, vagy lehet akkor, amikor eljön halálunk órája...

A kérdés az, hogy felismerjük-e azt a pillanatot és, hogy készen állunk-e belépni a nyitott ajtón.
 
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"

A kiáltó

A kiáltó szó a Võlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, a védõszentünk, vagy lehet egy angyal, vagy az õrangyalunk...

(Mt 3.3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"

Õk nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az õ hangját halljuk szívünkben, õ figyelmeztet, õ ad tanácsot…

Egy király érkezését mindig hirdetik. Kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle világi zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...

Az ajtó

Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezetõ szentségi állapot ajtaja. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval:
 
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

Az életben ahány lehetõséget kapunk, az mind-mind egy-egy ajtó és ez mind Jézus. Mindig Õ jön és felkínálja Õnmagát, hogy bemenjünk rajta. Ezért aztán nem panaszkodhatunk, hogy meglepett minket az Úr, mert a végsõ ajtó elõtt, sok elõkészítõ ajtó adatik... Ha azokon bemegyünk, akkor nagy valószinüséggel a végsõn is bemegyünk.

A végsõ ajtó a menyország ajtaja. Ide vezet el minket Jézus és Mária a sok korábbi ajtón keresztül. Ezért méltán nevezzük Máriát a menyország ajtajának, holott igazából az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus az ajtó. Csakis Õ nyítja vagy zárja ezt a végsõ ajtót, mert neki adta át a mennyei Atya annak kulcsait:

(Jel 3.7) „A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…

A menyegzõ

A menyegzõ nem más mint a mennyek országa, az üdvözült szentek közössége. Ezek örök boldogsága Isten szent színe elõtt hasonlatos a menyegzõhöz:
 
(Mt 22.2-10) „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre!

A kérdés az, hogy mi bejutunk-e? Nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisébe, a szentségekhez való járulásba, az imába és a jócselekedetek gyakorlásába és a nagybetüs SZERETETBE. Ez erõs elhatározást és akaratot igényel. Akarnunk kell szüntelenül Istent, akarnunk kell szüntelenül testvéreinket, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni és akarnunk kell szüntelenül szeretni…

Az életben többször kinyílik az ajtó… Ne szalasszuk el ezeket az ajtónyitásokat. Ha életünk ajtónyitásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végsõ ajtónyitásra?

Ima: Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam… Képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. Segíts ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mindig legyen elegendõ tartalék olajam. Ámen.

2008. szeptember 18., csütörtök

A kegyelem idején meghallgatlak

(Iz 49:8) Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.

A kegyelem idején meghallgatlak - mondja az Úr. De mikor van ez az idõ? Hogyan vesszük észre, hogy élhessünk vele, hogy ne suhanjon el mellettünk észrevétlenül?...

Nemrég üdülni voltam a Fekete tenger partján. Ez az üdülés úgy esett, hogy szeptember második hete volt. Általában szeptember elsõ hete még elfogadható ha jó idő van, de a második hét csak ritkán élvezhetõ... Ez már tényleg egésszen a szezon vége. Amikor megérkeztünk, már érezhetõ volt az õsz szele, de még mindig olyan volt, mintha nyár lenne. Meleg volt, a szállódák müködtek és a part is tele volt. Az üzletekben és a vendéglõkben érezhetõ volt a csappanás, de ez kellemesen hatott, mert a tolongás egyáltalán nem hiányzott nekünk. Aztán, ahogyan a napok teltek, szinte láthatóan fogyott el minden… Ez az elfogyás, elsorvadás, több sikon történt: az igazán meleg napsütés ideje egyre inkább csak a déli órákra korlátozódott, délután a tenger víze egyre hamarabb hült le, az utcán és a szállódában egyre kevesebben járkáltak és egyre több szállóda meg butik húzta le a rollóit. Szinte tappintható volt az elmúlás… Amikor jöttünk hazafele, a vonatállomásra menet, a taxisofõr is megjegyezte: "Vége…, már minden kihalt…" Valamiképpen õ is gyászolta a szezont, a sok turistát, a tolongást és persze a jó keresetet is... A tengerparti vállalkozónak muszály jól kihasználnia a szezont, mert a téli idõszakban abból él, amit nyáron keresett...

Mindez az (Iz 49:8) igerészt juttatta eszembe. Úgy éreztem, hogy az élet is ilyen… Valahogyan, ilyen a mi kegyelmi életünk is... Amikor megismerjük az Urat, megtérünk, akkor ez a mi kegyelmi életünk szezonja. Ezt a "kegyelmi szezont" ki kell használni. Tudatában kell lennünk, hogy ha elhanyagoljuk, akkor az nem fog örökké tartani. Egyszer csak eljön az õsz, eljön a kegyelmi idõszaknak a vége. Ekkor a "kegyelmi üdülõ" kihalt lesz és a "kegyelmi üzlet" kiürül. Megszünik a "kegyelmi ingyenkiárusítás" és csak a pusztaság marad...

A kegyelem ideje leginkább egybeesik az ember életének idejével, ezért nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a kegyelem ideje megeggyezik földi életünk idejével. Az évek során Isten nyitva tartja számunkra "kegyelmi ajándékboltjait", "kegyelmi üdülõit" és hívogat, hogy használjuk ki. Hívogat, hogy gazdagodjunk belõle. Sokan mellõzik Isten hívását és az élet haszontalanságai után rohangálnak. Vannak aztán olyanok is, akik életük vége felé elkezdenek kapálózni az Úr felé... Keresni kezdenek, mert utoléri õket az elmúlás félelme. Ezek már csak egy szeptemberi, utolsó szezont kapják el. Valamennyit elnyernek a kegyelmekbõl, de a szentségre nem juthatnak el, mert nem igyekeztek és nem kezdték el ezt a kegyelmi útat idejében.
 
(Lk 13.24) „Igyekezzetek a szûk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni."
          
Nagyok a mi bûneink Uram a mulasztások területén... Kérlek, hosszabbitsd meg a "kegyelmi szezont", hogy megmenekülhessünk. Add Uram nekünk az istenfélelem lelkét, hogy le ne hunyjuk szemünket és bele ne aludjunk...

Aztán vannak az eszesek, akik észreveszik a kegyelmi szezont és maximálisan kihasználják. Mindent szorgosan lelkük javára fordítanak, megtermik a gyümölcsöket, megdicsõítik az Úr nevét a földön. Ezeknek soha nem ér véget a kegyelem ideje, mert elnyerik az élet koronáját. Kövessük ezeknek példáját. Ámen.


2008. január 2., szerda

Mester, hol lakol?

(Jn 1:35-42) Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegõdött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettõ közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."

Hol lakott Jézus?

Bethlehemben született, ahol kb. két éves koráig lakott. Ezt onnan tudjuk, hogy a Heródes megtudakolta Jézus születésének idejét és minden két évesnél fiatalabb fiúgyermeket megöletett...

(Mt 2:16) Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektõl megtudott idõnek megfelelõen.

Majd Egyiptomban lakott, ahová elmenekültek Heródes haragja elõl:

(Mt 2:14) Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.

Majd, amikor Heródes meghalt, visszatértek Izrael földjére és Názáretben laktak:

(Mt 2:23) Odaérve Názáret városában telepedett le.

Nyilvános fellépésekor Jézus elhagyta Galileát és lement a Jordán környékére, ahol Keresztelõ János keresztelt. Itt lehetett neki egy ideiglenes szállása:

(Jn 1:38-39) Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.

Ettõl kezdve Jézusnak nem volt szállása. Vagy tanítványainál ( pl. Péter háza), vagy barátainál (pl. Lázár, Márta és Mária), követõinél, vagy pedig a szabad ég alatt szállt meg...

(Mt 8:14) Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.

(Lk 10:38) Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevû asszony a házába fogadta.

(Mt 8:20) Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."

(Lk 8.1-3) Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettõ és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektõl és a különféle betegségektõl megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akibõl hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézõjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.





Most hol lakik Jézus?

Jézus felemelkedett az égbe a tanítványok szeme láttára, hogy visszatérjen a mennybe:

(ApCsel 1:9) Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl.

István vértanunak megnyílt az ég és látta, hogy Jézus ott van az Atyaisten jobbján:

(ApCsel 7:55) Õ azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsõségét és Jézust, amint az Isten jobbja felõl áll.

De Jézus megígérte, hogy nem hagy el bennünket és velünk maradt az Eucharisztiában a világ végezetéig:

(Mt 28:19-20) Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

De Jézus velünk lakik ma a krisztusi közösségben is:

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.

Végül pedig, Jézus ott lakik a szívünkben, minden testvérünkben, felebarátunkban, minden szegényben és rászorulóban:

(Mt 25:40) A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Meglátogatjuk-e Jézust?

Jézust felkereshetjük imában, lélekben és igazságban, a mennyei Atyánál és a szívünkben, a Szentlélek által:

(Jn 4:21-24) Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják õt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

Jézust felkereshetjük a templomban, a szentmisében, a szentségimádásban, a szentséglátogatásban.

Jézust felkereshetjük a krisztusi közösségben, ahol a közös ima által és a testvéri szeretet által megnyilvánul Krisztus misztikus teste. 

Jézust felkereshetjük testvérünkben, felebarátunkban, a betegekben, a rászorulókban, jócselekedetek és alamizsnálkodás által. 

Végül, de nem utolsó sorban, Jézus felkereshetjük a tisztítótûz börtönében sínylõdõ testvéreink meglátogatásában, amikor elmondjuk értük a búcsúimákat vagy egyébb imákat...

Testvérem, te hol laksz? Meglátogathtalak-e?

Készségesek vagyunk-e az egymás iránti érdeklõdésre és törõdésre? Elfogadjuk-e mások érdeklõdését és látogatását? Meglátogatjuk-e egymást? Szivesen vendégül látjuk-e egymást? Az õskeresztényekre jellemzõ volt, hogy együtt éltek és törõdtek egymással:

(ApCsel 2:44-46) A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyûltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerû szívvel vették magukhoz az ételt.

Látogatták és segítették egymást. Megosztották gondjaikat és örömeiket...

(Rom 12:13-15) Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.

(ApCsel 9:39) Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.

(ApCsel 12:12-17) Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak. Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevû szolgáló, aki meghallotta a zörgetést. Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu elõtt. "Elment az eszed" - torkollták le. De õ bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: "Az angyala lesz az."Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek. Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönbõl az Úr, és meghagyta: "Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel útra kelt, és más helyre ment.

Testvérem, érdekel-e téged, hogy ma Jézus hol lakik?... Érdekel-e, hogy a testvéred hol lakik? Érdekel-e egyáltalán testvéred gondja, baja, sorsa, élete? Örvendsz-e, amikor testvéred örvendezik és sírsz-e vele amikor ő sír? Segítesz-e rajta szükség esetén erõdhöz mérten? Sajnos, gyakran látni a kereszténytek között, hogy jobb esetben eljárnak templomba, közösségbe, de testvérük, embertársuk élete egyáltalán nem érdekli õket. Gyakran teljes közönnyel és nemtörõdéssel vagyunk egymás iránt. Nem érdekel bennünket sem testvérünk öröme, sem testvérünk bánata. A közösségekben is legtöbbször szivesen látjuk az örvendezõket, aztán majd, ha úgy hozza a sors, mindenki sírja ki otthon magát egyedül. Ha baja van és leforgácsolódik a közösségrõl, hát akkor a vállunkat vonogatjuk és megállapítjuk, hogy sajnos semmit sem tehetünk érte...

Mit tegyünk? Talán jobban meg kellene élnünk az Úr Jézus tanítását. Talán nem kéne vallásos életünk kimerüljön kicsinyes bezárkózásban és a világ szellemével való megalkuvásban. Ki-ki maga tudja...

Ima: Uram Jézus, te vagy a Szent! Tégy minket szent népeddé, hogy rátaláljunk arra a helyre, ahol Te lakózol. Ámen.