Óbór és újbór

Lk 5:33-39

Õk azonban ezt mondták neki: „János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak.” Jézus ezt válaszolta nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a võlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik a võlegényt, akkor majd böjtölnek.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlõkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlõket, a bor kiömlik, a tömlõk meg tönkremennek. Az új bor új tömlõbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja.”

Az õsbûn után, Isten megváltó és szabadító terve fokozatosan bontakozott ki az üdvtörténetben. Így aztán, az Istennel való kapcsolat helyreállítása is egy folyamatos fejlődésen ment át. Ilyen távlatból, az igaz Isten imádata, a vele való kapcsolat, egy állandóan fejlődő, megújuló folyamat. A pillanatnyi emberi élet, kvázi csak egy állapotot tud magáévá tenni ebbõl a folyamatból. Ezért aztán, ha az élet rövid ideje alatt, megjelenik Istennek valamilyen újító tervrészlete, azt legtöbbször az ember nem tudja megérteni és befogadni. Azért nem tudja, mert az ember értelme korlátolt és saját életének, gondolatvilágának, szokásainak rabja.

De ugyanakkor, mindig voltak kivételek is, mindig voltak olyan emberek is, akik megértették az idők jeleit, akik meg tudtak újulni, be tudták fogadni az újat. Isten mindig támasztott embereket, az õ akaratának megvalósítására. Ezért aztán, nagyon leegyszerûsítve, két kategóriára lehet osztani az embereket: egy nagyobb tömegre - "a tradicionalistákra", és egy kisebbségre - "a megújulókra". Persze, ez nem egésszen így van és persze, itt nem kell föltétlenül a Lefebre féle tradicionalizmusra gondolni.

A hagyományhoz való ragaszkodás óbora

A "tradicionalizmust" úgy határoznám meg, mint valami csökönyös ragaszkodást a szokásokhoz, a hagyományokhoz, a formákhoz, akár a tartalom elveszítésének árán is. Az óbor az a hagyományos vallásosság, amit az ember egykor bevett és életének része lett. Gyakran megtörténik, hogy egy idő után az ember elfelejti, hogy mi is volt annak tartalma.

Amint telik az idõ, az ember azt veszi észre, hogy egyre inkább alkalmatlan a változásra, egyre inkább alkalmatlan az új dolgok befogadására. Ezért is van az, hogy manapság, a mai rohanó, állandóan változó világunkban, csakis a fiatal munkaerõt keresik. A fiatal munkaerõ nemcsak olcsóbb, hanem képes is gyorsan alkalmazkodni, mert olyan még a lelke, mint egy fehér ívpapír.

Az emberi lélek a tömlő. A tradiciókhoz ragaszkodó lélek pedig a régi tömlõ. Nem jó a régi tömlõbe új bort tölteni... Nem jó egy hagyományokhoz ragaszkodó vallásosságot, új vallásossági formákkal bolygatni. Félõ, hogy a hagyományokban hívő lélek összezavarodik és még az a gyenge hite is, ami megvan, megrendül és károsodik.

A hagyományokhoz való ragaszkodás gyakran nem csak a régi vallásos formákhoz való ragaszkodást jelenti, hanem igen gyakran annak eltorzítását, kiüresítését, képmutató megélését is. A farizeusok és az írástudók tradicionalizmusa oda vezetett, hogy Mózes törvényei között bújkálva, Isten törvényeit gyengítették és vallásosságuk képmutatásban merült ki ( Mt 23:13-39) . Gyakran ilyen a mai hagyományos vallásosság is. Föltétlenül ragaszkodik bizonyos egyházi szokásokhoz, hagyományokhoz meg előírásokhoz, de gyakran, már rég kiüresedett a krisztusi tartalomtól.

Vajon túlzásba esünk amikor azt mondjuk, hogy egy mai vallásos cselekedet üressé válhat? Akkor hát minek lehet nevezni azt a vallásosságot, amikor valaki csak azért megy el a vasárnapi misére, mert ez a szokás? Minek lehet nevezni azt az esküvõi szentmisét, amikor az egész templomi kösségbõl, csak az ifjú pár járul szentáldozáshoz és õk is csak azért, mert mint fõszereplõk, nem bújhatnak ki elõle? Vagy amikor a keresztszülõk akkor gyónnak meg ( azt is csak formálisan) évek óta elõszõr és évekre utoljára, amikor keresztelésre mennek? Vagy amikor a keresztszülõk, kórusban mondják a keresztszülõi fogadalmakat, holott jól tudják, hogy semmi sem fognak megtartani azokból az igéretekbõl? És a példákat lehetne még sorolni...

A II. Vatikáni Zsinat óta szüntelen harc folyik a hagyományokhoz ragaszkodók és az újítók között. Persze, az újítás címe alatt sok hamis, elutasitandó dolog is megjelent, de ez nem jelenti azt, hogy a megújulást el kellene utasítani vagy, hogy a megújulás csődöt mondott volna.

Így aztán, persze leegyszerüsítve, ma a régi tömlõ a "tradicionalista"vallásos ember, aki nem képes befogadni az evangélium új szelét és a II Vatikáni Zsinat új borát.

A megújulás új bora

Amint az Úr Jézus által meghirdetett örömhír új bor volt a zsidók számára, hasonlóképpen ma, a II. Vatikáni Zsinat után is, az új vallásos megnyilvánulások (mint pld. a lelkiségek) új bor a tradiciókhoz ragaszkodó "régi tömlõk" számára.

Aztán ott vannak a II. Vatikáni Zsinat néhány fontos lépései:
- nyítás a világ felé, de nem az elvilágiasodás felé;
- a laikusak szerepének kiemelése és meghatározása;
- a Szentlélek újszerü kiáradása és a végsõ idõk emberének evangélizálása:
(Mt 24.14) Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.

A régi tömlõk nem tudják ezeket befogadni/elfogadni. És nem csak az új bort nem tudják befogadni, hanem legtöbbször az új tömlõket sem tudják elfogadni... Mindig ott van bennük egy bizonyos ellenkezés, értetlenség a megújulók iránt.

Milyen tömlő vagyok?

A tradiciók rabja vagyok vagy képes vagyok megújulni? Elég nekem, ha formálisan, vasárnaponként eljárok a templomba? Szeretem a szép prédikációkat, de aztán, ha hazamentem, minden marad a régiben? Szeretem a hagyományos egyházi ünnepeket, de Isten szavát, a Szentírást, Isten akaratát nem is ismerem és nem is igazán érdekel? Nyitott vagyok-e a lelki megújulásra? Nyitott vagyok-e Isten igéjének befogadására és megcselekvésére? Milyen tömlõ vagyok? Régi vagy új? Milyen a vallásosságom? Régi vagy új bor? Képes vagyok-e a változások befogadására? Képes vagyok-e énmagam is változni? Mi az, amit nem tudok befogadni? Fel tudom-e ismerni Isten mûvét akár a régi, akár az új dolgokban?

Isten szolgája felismeri Urát

Isten igazi szolgája felismeri Urát a régiben vallásosságban is, meg az újban is, mert a juhok ismerik a pásztor hangját. Ugyanakkor azt is felismeri, hogy ki gyakorol igaz, hû vallásosságot, legyen az akár régi fajta, vagy akár új fajta...
Jn 10.2-3 Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az õr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti õket.

Az értelmesen hívő ember, amint érti egyaránt az Ószövetséget is, meg az Újszövetséget is, úgyangy megérti és hiszi a régi vallásossági formákat is, meg az újakat is, mert nem a formát nézi, hanem a lényeget. A lényeg pedig nem más mint Jézus személyének jelenléte. Ahonnan Jézus eltávozott ott hiábavaló minden vallásosság... Ezért aztán az okos szolga, valóban képes lesz elõhozni éléstárából úgy a régit és mint az újat:
(Mt 13.52) Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseibõl újat és régit hoz elõ.”
 
Befelyezõ ima: Add Uram, hogy ne hagyjuk el a régieket sem, de ismerjük fel az új dolgokat is, mert Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Ámen.

Ne emelj kezet a felkentre

Mt 23.1-8

Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek õket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti õket, hogy az emberek elõtt feltûnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a fõhelyeket és a zsinagógában az elsõ székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják õket az emberek. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Mindig aktuális volt a vallási elõljárók méltatlanságának kérdése. Az Úr Jézus legkeményebben a képmutató farizeusokat és írástudókat korholta. Gyakran mondta nekik ( Mt 23.), hogy: Jaj nektek... miközben bûneiket, képmutatásaikat, bensõ tisztátalanságaikat vágta szemükbe.  Ugyanakkor, az Úr Jézus megköveteli a zsidóktól, hogy az õk tanítását, méltóságát, tartsák tiszteletben, mert õk Mózes székében ûlnek.

Az ember ma is ember... A szolgálati papságára felkent papok is, elõljárók is, gyakran hasonló állapotba sûlyednek... De mivel Mózes Krisztus elõképe, ezért, amint a farizeusok és az írástudók Mózes székében ûltek, úgy a szolgálati papság is, ma, Krisztus székében ûl. Így aztán, ez a szentírási rész reánk is vonatkozik. Nekünk is kötelességünk engedelmeskedni a szolgálati papságnak, még akkor is, ha netán méltatlanoknak bizonyulnak is személyes életükben. Krisztus iránti szeretetbõl, az istenfélelem lelke által, tiszteletben kell tartani méltóságukat és el kell fogadni az Egyház tanítását, amelyet õriznek és közvetítenek.

A pap az Úr felkentje

Amikor a papot felszentelik, akkor felkenik az Úr szolgálatára. Amint Dávidban megvolt az istefélelem lelke, hogy semmiképpen sem emelt kezet az õt halálra üldözõ Saulra, úgy bennünk is legyen meg ez a lelkület és ne bántsuk a papot. Ne emeljünk rá kezet, sem fizikailag, sem átvitt értelemben.  Ne rágalmazzuk, ne gyalázzuk, ne szidjuk és ne kritizáljuk õt ( de hányszor megtesszük mégis...). Oly gyakran vétkezünk ezen a területen. Mára már divat, hogy ha ketten vagy hárman összegyûlünk, akkor nem Krisztus van közöttünk, hanem a kritika szelleme, hogy a papokat mossuk. Uram bocsásd meg nekünk, mert senki sem maradhat büntetlenül, aki kezet emel az Úr fölkentjére!
(1 Sám 26.9) Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!”

Ne bántsuk az Egyházat

Az Egyház, Isten népe, az Isten élõ kövekbõl épült élõ temploma ( 1 Pét 2:4). Aki az Egyházat rombolja, az Isten templomát rombolja. Azt viszont Isten pusztítja el.
(1 Kor 3.17) Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

Az Egyház elleni fenekedésnek nagyon súlyos következményei lehetnek: depresszió, lelki és anyagi leépülés, család tönkrejutása, betegség, sõt a teljes kipusztulás.
(Mt 6:11) Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük."

Aki az Egyházra nem hallgat az végsõ soron Istenre nem hallgat:
(Mt 10,40) Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.

Az Úr megtisztítja a papságot

Ha a papság méltatlanságát látjuk, higgyük el, hogy ettõl õk még az Úr szolgái maradnak. Bármennyire bûnös is egy pap, a szentségeket érvényesen szolgáltatja ki. Viszont a papot támadó világi, liberális és egyházellenes ember, bármennyire is igazságosnak és demokratiskusnak is tûnjék, mivel ellenséges indulat van szívében, õ mégis csak az Egyház és Isten ellensége.

Ez az ellenségesség lehet rossz emberi indulatból, mert valakitõl eltanulta vagy valami okozta ( pld. botrány), de lehet a gonosz lélek által is, egyházellenes szekta vagy szervezetbe való beavatás által.

A pap az Úré, bármennyire bûnös is, és mivel hisz és bûnbánatot tart, megmenekül. De az egyházellenes ember, ha meg nem tér, Korach sorsára jut ( Szám 16:16 ), amely végül is a Sátán sorsa. Az Úr megkönyörül a legnyomorúltabb papján is, mert az hisz, mert õ Jézusé és mert egyszer bûnbánatot tart. Az Úr megtisztítja papjait a tisztítótûzben, hogy egykor méltó módon szolgáljanak:
(Mal 3.3) Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja õket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

Az Úr feldíszíti papjait

Ma divat az Egyház, a papság, a szerzetesek bemocskolása leginkább a média és a szorakoztatóipar által. Ez az arcátlanság a Sátán mûve. De az Úr egyszer majd beveri a vádló és csúfolódó Sátán fogait és újra feldíszíti a bemocskolt és meggyalázott papságot, mert az Úr jóságos, irgalmas, kegyelmes és végtelenül hûséges az övéihez.
(Zak 3.1-4b.) Megmutatta nekem Józsue fõpapot, amint az Úr angyala elõtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta. Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök õ, amelyet kimentettek a tûzbõl?” Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala elõtt. Az angyal megszólalt, és azt mondta az elõtte állóknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába! A fejére tegyetek tiszta föveget!” Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt elõtte, és azt mondta neki: „Látod, levettem rólad bûnödet”.

 

Van egy székely mondás, amit jó észbetartani: Ne feledd a napot, amikor megbántod a papot!

Befejezõ ima: Uram Jézus! Áldalak és magasztallak! Mily jó dolog házadhoz népéhez tartozni! Mily gyönyörûséges házadban lakózni. Ámen.

Az idõk jelei

Már az elsõ idõktõl kezdve, az ókeresztények is, várták az Úr Jézus visszajövetelét és a világ végét. Az elsõ tanitványok is kérdezték az Úr Jézustól, hogy mibõl lehet következtetni ezekre a végsõ idõkre. Az Úr Jézus pedig jelekrõl beszélt, hogy azokat figyeljük, azok szerint igazodjunk:
(Mt 24:32 -33) Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban.

Milyen jeleket láthatunk ma?
 
1. A kommunikációs eszközök elterjedése: a televizó, a rádió, a sajtó és az internet

Mára a világ olyan lett mint egy nagy falú. Bárhol, bármi történik, órákon belül a föld lakósságának nagy része láthatja, hallhatja, olvashatja a hírekben. Ez megadja a lehetõséget az evangélium, az örömhír globális meghirdetésére.
(Mk 13.10) Elõbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek.

2. Háborúk, éhinségek, földindulások mindenfele és jelek az égben

Nap mint nap háborus hírek érkeznek: Afganisztán, Irak, Libia, Szíria, majd az iráni nukleáris veszély, aztán a szentföldi konfliktusok, a terrorizmus, stb. Már látszodnak a világ pénzûgyi- gazdasági törékenységének jelei... Ott vannak az éhinségek Afrikában és Ázsia egyes részein... Ott vannak a katasztrofális ázsiai tszunamik... A globális felmelegedés egyre inkább érezteti hatását. Megváltoztak az évszakok, hol szárazságok vannak, hogy özönvízszerû árvizek...

Aztán ott vannak a Mária jelenések Fatimától, Szõkefalváig, ahol emberek tizezrei látták és tanusították a különleges égi jelenségeket. A Nap elváltozott, forgott, zuhant a föld felé, tûzcsóvák, tûzoszlopok jelentek meg az égen, stb. Ezek mind megtörténtek és tanusítják az ott jelen lévõ emberek és a korabeli sajtó.
(Mt 24.6-7) Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is.
(Lk 21.25) Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.

3. Az Egyháztól, a hittõl való elszakadás

Az egykori keresztény országnak nevezett Európa, de az egész modern keresztény világ, egy lassú elpártolási, elszakadási folyamatban van. Mitõl, kitõl pártolnak el? Hová szakadnak? Lassan elpártolnak és egyre inkább elszakadnak az Egyáztól, amit Krisztus alapított. Vannak, akik egyszerûen egy gyakorlati materializamusba sûlyednek, vannak akik kimodottan ateisták lesznek, aztán vannak akik különbözõ szektákat, vándorprédikátorokat követnek.

A New Age ezernyi hamis tanával hálozza be az embereket és ejti rabul õket. A guruk, a sámánok, a csontkovácsok, bioenergiások, reikisek, dianetikások, asztológusok, mindenféle kuruzslók meg varázslók, gyógyászok és meditálók hamispróféta hada rohanta le a világot.

De a legfájdalmasabb az, amikor az Egyház szívébe is az elpártolás tapasztalható, hamis tanokat engednek be, pogány tanokat vesznek át és erkölcstelenség ver gyökeret.
(2 Tessz 2.3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sõt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
(1Tim 4.1) A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

4. A globalizáció és a perverz profitéhség

A mai világ egy egységes, bûnben való szövetség felé, egy új bábeli állapot felé tart. Egy olyan világ van kialakuló félben, amelyben az ember és a szeretet semmivé válik, ahol csakis profit számit, minden áron. Az önmagáért és vég nélkül hajszolt profit perverz és beteges hajlamú, mert nincs értelme. Ez a pénzûgyi, gazdasági, kereskedelmi, informatikai, kommunikációs, politikai, katonai, világot átszövõ rendszer, az önzõ és perverz profitéhségével, a hitetlen istentelensége által, lassan egy olyan szörnyeteggé válik, amely Dániel proféta látomását vagy a Jelenések könyvét juttatja eszünkbe.
(Dán. 7.23) Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.
(Jel. 13.6-7) Megnyitá azért az õ száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az õ nevét és az õ sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és * õket legyõzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.

 
5. A pénzûgyi-gazdasági élet teljes informatizálása

Lassan nem fogunk tudni élni azonosító kártyák, bankkártyák nélkül... A számítógéppel, vagy a bankautomatával nem lehet vitatkozni. Az kiírja, hogy nem vagy jogosult belépni, kivenni, stb. és kész. Ha megfelelsz a rendszernek, akkor beleléphetsz és élvezheted elõnyeit, ha nem, akkor nem érheted el az oldalt, nem vehetsz ki pénzt, nem útalhatsz át pénzt stb. Azt láthatjuk, hogy ez a rendszer állandóan fejlõdik és terjeszkedik.
(Jel. 13.16-18) Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra * bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad * bélyege van, vagy neve, vagy nevének + száma. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

6. A vasárnap és az Eucharisztia ünneplésének megfogyatkozása

A globalizáció és a profitéhség következményeként megjelent a túlóra, a vasárnapi munka, vagy vasárnapi házitevékenység, bevásárlás. Az emberek nem szentelik már meg a vasárnapot. Nem születnek új hívatások, fogy a papok és a hívek száma egyaránt és lassan kiürülnek a szemináriumok meg a templomok. Ezeket aztán majd bezárják és eladják, hogy azokból múzeumok, kulturális intézmények vagy mulatóhelyek legyenek. Lassan olyan idõkhöz közeledünk, amikor hiába keresünk egy vasárnapi szentmisét, mert nem fogunk találni.
(Lk 17:22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

7. A hamis próféta a templomban, a szent áldozat megszüntetése és az undok bálvány felállítása

Több egyházi személyiség jelenti ki, persze nem hivatalosan, hogy az ördög behatolt az Egyház legbelsõ köreibe. A Sátán füstje ott bûzölög az Egyházban. Nem tudjuk, hogy milyen lesz a hamis próféta... Azt látom, hogy ma, az Egyházra nézve a legnagyobb veszedelem Ázsia felõlrõl jön. A budhista, hinduista guruk és meditációk egyre nagyobb hatással vannak a kereszténységre. A Dalai Láma, aki istenként tisztelteti magát, egyre nagyobb szellemi befolyással bír. Amint Antony de Mello SJ lassan kilépett a keresztény hitbõl, hasonlóképpen sokan mások is ugyanezt teszik. Na persze, ezt úgy teszik, hogy tanításukat közben kereszténynek nevezik, de közben meghamisítják az Úr Jézus tanítását és megtagadják az igaz hitet. Aztán ott van a pénz szerelme is, meg a fajtalanság, amely egyes egyházakat teljesen megfertõzött az USA-ban, Németországban vagy Belgiumban.

Úgy tûnik, hogy ma az Egyházban, suttyomban mûködik egy áruló, hitszgõ áramlat, amely lapulva síklik, mint a kígyó, amely már próbálja felborítani az igeliturgia ambóját és az oltár felé kúszik.
(2 Tessz. 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
(Jel. 16:13 -14) És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.

Egyesek úgy magyarázzák, hogy a hamis próféta feladata lesz a szent áldozat bemutatásának, az Eucharisztia ünneplésének megszûntesse és az undok bálvány felállítása. Nem nyilvánvaló hogyan fog történni, és az sem, hogy milyen utálatos bálványról van szó, milyen formában fog az megjelenni.
(Mt.24.15-18) Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját.
(Dán 12:1-13) Abban az időben eljön Míkáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik. Azután én, Dániel, láttam, hogy még ketten állnak ott, egyik a folyam innenső partján, másik a folyam túlsó partján. Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit, aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak? Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké élőre: Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek. Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig. Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik. Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap elteltét. Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!

Befejezõ ima: Uram! Adj nekünk erõt és bölcsességet ezekben a nehéz idõkben, hogy megmenekülhessünk. Ámen.

Imádkozzatok szüntelenül

(1Tessz 5:17) Imádkozzatok szüntelenül.

1. A teremtés – az imádság forrása

- Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette (Ter 1:26-27);
- Az eredeti bûn megrontotta az embert, de az emberben megmaradt Teremtõjének képmása;
- Isten ebbe a képmásba beleírta az Õutána való vágyat – ezt tanusítja a világ minden vallásában megfigyelhetõ istenkeresés;

- Az egész teremtett világ imádkozik: dicséri az Urat (Zsolt 145:1); sóhajtozik és vajudik (Rom 8:22);
- Isten szûntelenül hívja embert a vele való kapcsolatra, vagyis az imádságra;
- Az ember, teremtettségébõl adódóan, az ő lelke által, képes válaszolni Isten hivására, tud imádkozni, vagyis alkalmas a Vele való kapcsolatra: Ábel kedves áldozata (Ter 4:4), Hénoch Istennel való járása (Ter 5:22), Noé feddhetetlen élete (Ter 6:8), stb…
- A Noéval kötött szövetségben (Ter 9:9), az új világban, minden ember imádkozhatott Istenhez...

2. A hitből fakadó ima – Ábrahám a hit atyja

- Ábrahám meghallja Isten sugallatait, útrakel és egész életét aláveti Isten hívásának (Ter 12:4);
- Ábrahám a hit atyja, imádsága cselekvés, a sugallatokra való cselekvõ válasz, ami hitbõl fakad, ezért õ atyja a körülmetélteknek is, meg a körülmetéletleneknek is a hitben (Rom 4);
- Ábrahám imája az élõ hit imája, mert ráépiti életét; a közbenjárás imája, mert a vakmerõségig menve könyörög Sodomáért és Gomoráért; egy teljesen önátadó ima, mert képes egyszülött fiát áldozati bárányként feláldozni (Ábrahám az Atya előképe - amikor Izsákot kész feláldozni - Aki egyszülött Fiát áldozza fel a világért).

3. A közbenjáró ima – Mózes mint közvetítõ, Krisztus elõképe

- Isten elhívja Mózest az égõ csipkebokor tüzébõl (Kiv 3:4) – a tépelõdõ, ellenkezõ, alkudozó ima előképe;
- Az Úr szemtõl-szembe beszélt Mózessel, ahogyan az ember beszél a barátjához, (Kiv 33:11) – a szemlélõdõ ima elõképe;
- Mózes közvetítõ imádkozó szerepet tölt be Izrael népéért. Mózes közbenjár a népért az amalekiták elleni harcban (Kiv 17:9-14), az elpártoláskor, amikor aranyborjút csináltak maguknak (Kiv 32:7-14);
- Mózes kész életét adni a népért (Kiv 32:32) - engesztelő ima;
- Mózes a leghûségesebb, legalázatosabb, legszelídebb ember - életét adja a népért, ezért Krisztus elõképe (Szám 12:3,7,8; MTörv 18:15-19) - közbenjáró ima...

4. A közösségi ima és a templom – Dávid az Isten kedve szerinti király és Salamon az õ fia

- Mózes, Jozsué és a bírák után, Izrael népe királyt kivánt magának, olyant, amilyen más népnek is van (1Sám 8:19);
- Saul az elsõ király, de nem tartotta meg Isten parancsait, ezért a királyság Dávidra szállt (1Sám 15:28);
- Dávid egy szüntelenül imádkozó király, aki az Úr oldalán és az Úrral harcol, ezért õ irgalmat nyert az Úr elõtt. Krisztus, Dávid Fia, Dávid trónján fog uralkodni mindörökké – Krisztus király elõképe (Jer 33:15-17);
- Dávid a Szentlélek sugallatára ír zsoltárokat – ezek lesznek a nép, a közösség imái. Dávid, a zsidó és keresztény közösségi ima királyi prófétája;
- Salamon megépiti az elsõ templomot Istennek és Isten elfogadja ezt lakóhelyéül. Ez lesz a közösségi imádság helye (1Kir 8:22-53)...

5. A próféta imája – a közösség meghívása a szív megtérésére

- Illés, Elizeus, Izajás, Ezekiel, Jeremiás és a kispróféták – mind megtérésre hívnak és szorongattatásban élnek. Közvetlen imádságos kapcsolatot tartanak Istennel;
- Isten közvetlenül hívja el õket, tartja velük a kapcsolatot, és küldi õket a közösséghez, annak vezetõihez...

6. Az ima az idõk teljességében – Jézus Krisztus és az imádság

- Jézus imádkozik – mint gyerek Józseftől és Máriától tanul imádkozni, majd felviszik a jeruzsálemi temlomba;
- Jézus szûntelenül imádkozik, de különösképpen küldetésének döntõ pillanataiban;
- Három lejegyzett ima: (Mt 11:25-26) a kicsinyeknek való kinyilatkoztatás; (Jn 11:41-42) Lázár feltámasztása - Jézus szüntelen kapcsolatban van az Atyával; Jézus fõpapi imája a (Jn 17);
- Jézus egyetlen közvetítõ Isten és ember között és védelmezõ ügyvédünk aki értünk könyörög (1Tim 2:5);
- Jézus imádkozni tanít – a Miatyánk (Mt 6:9-13), a Szentlélek kérése (Lk 11:13), az imádságról szóló példabeszédek (alkalmatlankodó barát, az özvegyasszony, a farizeus és a vámos);
- Jézus kinyilatkoztatja, hogy az ima nincs többé helyhez kötve, sem Jeruzsálemhez, sem Jákob kútjának hegyéhez, sem más helyhez, hanem bárhol lehet imádkozni lélekben és igazságban (Jn 4:23-24);
- Jézus meghallgatja az imát – már itt a földön meghallgatott minden kérést.

7. Szûz Mária – az Egyház imádkozó Anyja

- Az angyali üdvözlet és a hivatásának elfogadása: “Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te szavad szerint…”
- A Magnificat;
- Mária közbenjáró imádsága az Úr Jézus mellett – a Kánai menyegzõ, a mennyei közbenjárásának előképe;
- Mária az imádkozó közösség patrónája – Mária imádkozik az apostolokkal az emeleti teremben;
- Mária minden imádkozó közösséggel és az egész imádkozó Egyházzal együtt imádkozik...

8. Az egyház imája, a krisztusi közösségek imája

- Az Úr Jézus Krisztus háromféleképpen hagyta nekünk önmagát: az Egyházban (ApCsel 9:4) az Ő misztikus testében, az Eucharisztiában (Mt 26:26) és a közösségi együttlétben a Szentlélek által (Mt 18:20);
- A keresztény közösségi ima továbbviszi az ószövetségi Izrael közösségi imáját Krisztusban, a megváltottság tudatában és a feltámadás reményében (Apcsel 2:42-47);
- A szentmise, mint a legszentebb ima: igeliturgia, homília, könyörgések, áldozati liturgia;
- A lelkiségi, közösségi talákozók: dicsõitések, imák, tanítások, tanuságtételek, stb...

9. A közösségi ima formái

- Az áldó imádság - amikor áldást kérünk valamire, valakire;
- A kérõ imádság – bûnbánattal kezdõdik, elismerjük, hogy minden jót csakis Istentõl kaphatunk meg és hittel kérünk;
- A közbenjáró imádság – hasonlóvá válunk Ábrahámhoz, Mózeshez, az Úr Jézushoz és a Szűzanyához és könyörgünk az embetekért;
- A hálaadó imádság – a tíz meggyógyult leprás közül az egyik visszatért, hálát adott (Lk 17:16) és ezzel számunkra is példát adott a hálaadó imára;
- A dicséret imádsága – Isten magasztoságának hangos és méltó elismerése, dicsérete...

Ima: Uram Jézus, kérünk taníts meg minket imádkozni és adj kedved szerint imádkozó krisztusi közösségeket. Ámen.

A mennyei befektetésrõl

(Mt 25:29) "Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik."

A keresztségben Isten fogadott gyermekei lettünk és meghívottak a királyi menyegzõre, a mennyek országába. Keresztségünk és bérmálásunk által küldetésünk van. Küldetésünk van a a világ felé, akár a kovásznak a tészta között, hogy általunk mások is megismerjék az örömhírt és részesüljenek az örök életben. Ez nagy feladat, amelyre Isten nem küld bennünket üres kézzel, mert minden munkához szerszámra van szükség és minden üzleteléshez tõkére, pénzre van szükség...

Az Úr Jézus nem forgatja ki a természet belénk írt törvényét: mindenki egyre nagyobb, siketesebb, gazdagabb és boldogabb szeretne lenni. Ez egy Istentõl belénk oltott természetes vágy. De az Úr Jézus arra buzdit, hogy ne a veszendõ növekedést, nagyságot, sikert és gazdagságot keressük, hanem az örök értékeket és az örök gazdagságot...

Ez az örök gazdagság a mennyek országában van:

(Mt 6:19-20) Ne gyûjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyûjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!

(Lk 7:28) Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála.

Tehát az Úr Jézus egy jó értelemben vett versenyre hív meg

Igen...Gyere... Versenyezz a jóban, versenyezz a szeretetben, versenyezz az alázatban, versenyezz az irgalmasságban és az igazságban. Gyere versenyezz a Magasságosnak szolgálatában...

Testvérem, felbecsülted-e az Úrtól kapott felszereltségedet, szerszámaidat és tõkédet? Milyen szerszámaid vannak? Hány talentumod van, vagy hány minát gondolsz magadénak? Melyek a természetes képességeid? Milyen tudásra vagy javakra tettél szert életedben? Milyen lelki adományokat kaptál Isten Szent Lelke által? Tudod, hogy mindez Istentõl van? Mire használod ezeket?...

Nem az a fontos, hogy hány talentumod van, hanem az, hogy mennyire kamatoztatod azokat. Isten a szív szándékát becsüli mindenek fölött:

(Mk 12:43) Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.

Kevés talentumod van?

Légy hû a kevéshez. Ha a kevésben, sõt a hamisban mammonban nem vagy hû, hogyan leszel hû az igazi, örök gazdagságban?...

(Lk 16:11) Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit?

Sok talentumod van?

Aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon:

(Lk 12:47-48) Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Mi az oka, hogy nem kamatoztatod talentumaidat Isten országának építésében?

A világias a lelkület? Veszendõ vagyont, hamis mammont gyûjtesz? A világi örömöket keresed? Bûnben élsz?...

(Lk 16:13) Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Vagy talán félsz? Azt mondod magadban: Hogyan tehetném én ezt meg Isten nevében? Ki bízott meg engem? Ki hatalmazott fel engem? Mit mondanak majd az emberek? Nem hiszel, nem bízol Isten szeretében?...

(Sir 2:12-14)  Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bûnösnek, aki kettõs játékot ûz. Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat.
Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr?

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égõ kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.”

Isten mindenképpen gyarapítja országát

Isten ott is arat, ahol nem vet és uralkodik ellenségei fölött is. Ezért példát kell venni a világ fiaitól, hogy amint õk gyarapítják vagyonukat itt a földön, úgy gyarapítsuk mi is Isten országát és lelki kincseinket a mennyben. Például a bankár, a broker, az üzletember, mindig oda fektet be, ahonnan a legtöbb hasznot reméli...

(Lk 16.8) … Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Ezért ébredj fel ma... Hittel, bizalommal, bátran feszülj neki a nemes versenynek, mert az örök gazdagságodról, örök nagyságodról, örök boldogságodról van szó. Kotord elé talentumodat, minádat és becsüld fel, hová tudnád befekteteni... Keresed, hol lehetne felhasználni? Magadban és a te életedben keresd ezt és ne aggódj, mert Isten Lelke hamar megadja a választ. A bölcsesség nem rejtõzik el, hanem Õ melletted áll az útelágazásoknál...

Ma ismét választhatsz

Bemehetsz a mennyei Atya örömébe, hogy uralkodj városai felett ( Lk 19:17 ) vagy kint rekedhetsz a külsõ sötétségben. Jézus még ma hív e nemes versenyre, de ugyanakkor Õ követel is, mert Õ Úr...

Ima: Gyertek hát! Menjünk fel az Úr hegyére, vigasságnak a helyére. Gyertek játszadozzunk a talentumainkal. Ámen.

Te Péter vagy

(Mt 16:13-19) Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?'' Ők ezt felelték: ,,Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.'' Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?'' Simon Péter válaszolt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.'' Jézus azt felelte neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.''

Az Úr Jézus Egyházat alapított

Az Úr Jézus mindenkit üdvözíteni akar (1Tim 2:4), de nem külön-külön, hanem Egyházat alapított, hogy mindörökre beleépûlve, eljussunk az örök életre és boldogságra. Semmiképpen sem lehet egy privát keresztény életet élni, mert Isten akarata az, hogy az Egyház által és az Egyházban üdvözüljünk. Az Üdvözítõ mindig ember által, az Egyház tagjai által hozza el és adja nekünk a kegyelmeket... Így vezet el minket az üdvösségre. Meg kell értenünk az isteni Mesterünk tervét. Õ Egyházat épített tegnap, épít ma és épít holnap is, egésszen az idõk végezetéig. És ezt az Egyházat Péterre, a sziklára építítette. Az embernek megvan a szabad akarata, hogy mást higgyen és másképpen gondolja, de ez nem változtat sem az Isten akaratán, sem az igazságon...

Az Egyház tagjai, mint élõ kövek

Minden háznak van sarokköve, van fundamentuma, vannak oszlopai, kövei és teteje. A szentírás számos része megvilágítja, hogy az Úr Jézus (Krisztus misztikus testének Feje) a szegletkõ, amelyet megvetettek, Péter a szikla, amelyre épült az Anyaszentegyház, az apostolok a fundamentum, amelyre az utódoknak építeniük kell, a szentek az egyház oszlopai és a hívek Isten házának élõ kövei.

(Mt 21:42)  Erre Jézus azt kérdezte: "Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. (v. ö. Zs 117:22-23);

(Mt 16:18) Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

(Ef 2:20)  Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.

(1Pét 2:5) ... és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

(Gal 2:9) Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében.

Szabályok és hatalmi viszonyok

Amint láthatjuk, az Egyház egy élõ, szerves építmény, amelyben minden egyes kõ élõ és minden egyes kõnek hivatástudata van. Egy ilyen élő szervezett, egy ilyen hivatástudattal rendelkező szociális struktura csak akkor lehet létezhet, ha az bizonyos szabályok szerint mûködik. Ha nem lennének szabályok és hatalmi viszonyok, akkor zûrzavar lenne. Összezavarodnának az építmény elemei és összeomlana. Az Egyház, mint Krisztus Menyasszonya és Isten leendõ felesége, szükségszerûen szabályozás és hatalmi viszonyok alá kell kerüljön...

(Sir 42:6) Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.

(Iz 62:5) Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

(1Kor 12:12)  A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

A kulcsok hatalma

A kulcs a hatalom szimboluma. Aki a kulcsot birtokolja, az kinyít vagy bezár, beenged vagy kizár, megnyítja a kincstárat vagy bezárja azt...

(Iz 22,22) Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

(Jel 3:7) "A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja...

(Jel 1:18) Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.

(Lk 11:52) Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok."

A bevezetõ szentírási rész azt mutatja, hogy az Úr Jézus a kulcsok hatalmában részesítette Péter apostolt, azaz átadta azokat neki. A kulcsok hatalma, szorosan összefügg az oldó-kötõ hatalommal. Az oldó-kötő hatalom megismétlõdik még az összes apostolra vonatkozóan, sőt az egész Egyházra vonatkozóan is...

(Mt 18:18-19) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

A kulcsok hatalma, amelyet az Egyház gyakorol, a következőkben nyilvánul meg: a hitigazságok kibontása, kijelentése és leszögezése, a bûnök bocsánata, a búcsúk engedélyezése, a tiltások, a cenzurák, sõt a kizárások is a sûlyos bûnök esetében...

(Jn 14:26) S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

(Jn 20:23) Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

(2Kor 5:18) Mindez pedig Isten műve, aki kiengesztelődött velünk Krisztus által, és a kiengesztelődés szolgálatát adta számunkra feladatul.

A kötés-oldás hatalma a hívek között

(Mt 18.18-19) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

Ennek a szentírási résznek hatása van a világi hívek közösségi kapcsolataira is. A hívek is részesednek az oldó-kötő hatalomból. Amit ketten megegyeznek, megkötnek a földön, az megegyezve, megkötve marad a mennyben is. Nem lehet hûtlen lenni senkihez és semmilyen ígérethez vagy fogadalomhoz. E részesedés bizonyítéka maga az Úr Jézus főpapi imája, amikor imádkozik a hívekért is (Jn 17:20-23)...

Az Egyház az üdvösség háza és hajója

Az apostolutódoknak, vagyis a püspököknek, és az alattuk lévő papságnak, hierarchikus hatalmuk van, amelyet a híveknek engedelmességgel tiszteletben kell tartaniuk. Tudomásul kell venni, hogy minden földön megkötött egyezség érvényes marad a mennyben is és számon kérettetik... Csakis az apostolokkal, az apostolutódokkal és a papsággal együtt vagyunk az Egyházban és Isten házának építményében...

(Lk 17: 26-27) Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.

Péter és a primátus

II. János Pál pápa a kétezres években sürgette a primátus megvitatását az ortodoxokkal, de az végül elmaradt...

A kérdés az, hogy a Péternek adott igéret, a primátusra, a mindenkori pápa müködésére vagy a teljes Egyházra vonatkozik... az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta... Mi vagy ki fölött nem vesznek erőt?... Péteren, a mindenkori pápán, vagy az Egyházon?... Tudjuk, hogy az Egyháznak három része van: a dicsőséges egyház, amely a mennyben van, a szenvedő egyház, amely a tisztítótűzben van és a küzdő egyház, amely a földön zarándokol... 

...én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

Mivelhogy az Egyház építésének kijelentése után jön az igéret, ezért szerintem ez a teljes Egyházra vonatkozik, az eszkatológiai távlatban, amely Isten örök terve szerint előre ismert... Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy bizonyos időben, egy-egy pápa, vagy egy földi egyházrész nem eshet tévedésbe és nem kerülhet a gonosz hatalma alá...

Ima: Uram Jézus, bocsánatot kérünk az Egyház iránti engedetlenségeinkért és a papság elleni beszédeinkért. Kérünk engedd el tartozásainkat és be nem tartott ígéreteinket. Ámen.

Akarom tisztulj meg!

(Mt 8:1-4) Amikor lejött a hegyrõl, nagy népsokaság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult elõtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”

A lepra mint fizikai betegség

Amikor valaki leprás lesz, elõször elváltozások jelennek meg a bõrön, majd az idõ elteltével, a betegség egyre inkább kikezdi az ember szervezetét. Megtámadja az idegrendszert, a szöveteket, az ízületeket stb. Az utosó stádiumban már testrészek, végtagok sorvadnak el, válnak le… Ez egy szörnyű betegség...

A leki lepra a bûn következménye

Mózes harmadik könyve, a Leviták könyve, sokat foglalkozik a lepra jelenségével, felismerésével és elkülönítésével. Az egész úgy néz ki, hogy inkább a közösség egészsége van védve, az egyén kizárása és elkülönétése által... Mivel az ember teste és lelke között szoros egység van és a test szerinti Izrael története a mi lelki okulásunkra íródott, ezért a szentírási leprások eseteit lelki értelemben is szemûgyre kell vegyük...

A személyes bûn foltot ejt az ember lelkén, de a sok bûn nem csak sok foltot eredményez, hanem lelki megbetegedést, azaz lelki leprát is... Egy idõ után, a bûn okozta lelki betegség aktivizálódik és az ember lelke romlásba és öncsonkulásba sodródik... Ezért párhúzamot lehet vonni a testi lepra hatása és a személyes bûn okozta, lelki lepra hatása között. Párhúzamot vonhatunk testileg leprás csonka és a lelkileg leprás csonka között...

(Luk 14:13) Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, * csonkabonkákat, sántákat, vakokat...

(Lk 14:21) Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.

Ki gyógyithat meg a lelki leprából? Ki gyógyíthat meg a bûntõl következményétõl? Csak egyedül Jézus Krisztus, a Megváltó és Üdvözítõ.

A megtisztulás elõzményei és feltételei:

A bûnbánat

Keresztelõ János keresztsége, a bűnbánat vízkeresztsége, megelõzte a Szentlélekkel és tűzzel való keresztséget. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme által való megtisztulást is a bûnbánatnak kell megelõznie. Be kell lássuk, hogy lelki leprások vagyunk, hogy bûnösök vagyunk, hogy gyógyulásra szorulunk... Ha valaki lelki szempontból vak, béna, sánta, csonka, de tagadja betegségét, az nem gyógyulhat meg. Csakis ha belátjuk nyomorúságunkat, akkor járulhatunk Jézus elé, hogy megérintsen és ezáltal meggyógyuljunk...

Jézus megérint és meggyógyít

Az Úr Jézus valóban feltámadt és Ő él! Õ ma is megérint a Szentlélek által és kiárasztja megtisztitó és megszentelő kegyelmét...

(1Kor 6:10-11) Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek * voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Hogyan tisztulunk meg?

Az Úr Jézusnak van hatalma egybõl is megtisztítani minket, de legtöbbször ez fokozatosan történik... Szükség van arra, hogy az ember is hozzájáruljon gyógyulásához, életútjának hûséges, szent és kitartó végigjárásával. Talán másképp nem is maradnánk hûségesek és kitartóak. Az ember hûtlen teremtés és könnyen elfelejti Isten jótetteit...

(Lk 17:14) Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Hálát kell adni a tisztulásért

Az Úr Jézus elvárja, hogy megköszönjük, amikor jót tesz velünk, de mi sokszor a sorsunk jobbulását természetesnek vesszük és eszünk ágában sincs visszamenni az Ő lábaihoz, hogy hálát adjunk neki...

(Lk 17:17-18) Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsõítse az Istent?”

Továbbá, fontos, hogy lelki gyümölcsöket teremjünk a további tisztulásunkért. Bizony mi is meg kell tegyük a mi részünket...

(Jn 15:1-2) Én vagyok az igazi szõlõtõ, s Atyám a szõlõmûves. Minden szõlõvesszõt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.

Jézus nem szünteti meg a törvényt

Az Úr Jézus világosan kijelenti, hogy nem azért jött, hogy a törvényt és a prófétákat eltörölje vagy megszüntesse. Ezért a törvény elõírása szerint elküldi a meggyógyult leprásokat a papokhoz, hogy a tisztulásukat vegyék tudomásul és a tisztulási áldozatokat végezzék el (Lev 14:1-20).

 
(Mt 5:17-18) Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betû vagy egy vesszõcske sem vész el a törvénybõl, hanem minden beteljesedik.

(Mt 4:8) Jézus akkor lelkére kötötte: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

Ezért hát vegyük komolyan a szentírás szavait, az Egyház tanítását, a Tízparancsolatot és az egyház öt parancsolatát.  Járuljunk a szentségekhez, amelyeket az egyház kiszolgáltat, különösen a szentgyónáshoz és a szentáldozáshoz. Isten ma is emberek által mûködik. Ma is el kell menjünk a paphoz, hogy megmutassuk magunkat a szentgyónásban, a szentáldozásban és az egyház életében…

Megtartom-e Isten és az Egyház paracsolatait?...

Tiszta vagyok-e?

Tiszta-e a szívem? Tiszták-e a gondolataim,  a szándékaim, indulataim, késztetéseim, szavaim, cselekedeteim? Mit, miért, vagy kiért teszek? Milyen motivációk indítanak? Az emberek, a gazdagok, a hatalmasok kedvében akarok járni? A saját dicsõségvágyam, hasznom, bûnös szenvedélyem, vagy a testi kivánságom hajt?...

Ima: Uram Jézus, add nekünk a bûnbánat lelkét. Kérünk add, hogy megtaláljuk a bûnbánat helyét és megtalájuk az utat Tehozzád, a tisztulás egyetlen forrásához. Ámen.

Krisztus, Dávid gyökere és sarja

(Mk 12:35-37) Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: „Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia? Maga Dávid a Szentlélek erejéből ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul. Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta.

Az Úr Jézus nem csak példabeszédekben szólt, hogy a zsidók „halljanak, de ne értsenek”, hanem gyakran nyíltan is, hogy megértsék Őt és higgyenek Benne. Ezért, ebben a részben, egy paradoxon elé állította a zsidókat. A zsidó vallás, az atyák tanításaiból, vagyis Mózes és a törvények tiszteletéből állt. Természetes volt számukra, hogy a gyökér hordozza a hajtást és az atyák nagyobbak az utódoknál. Ez így volt rendjén...

Ugyanakkor, zsidó nép egy messiásváró nép volt. Arról viszont, hogy a Messiás hogyan jön majd el, téves elképzelésűk volt. Az Úr Jézus ismerte a zsidók gondolkodását... Tudta, hogy mi az, amit nem foghatnak fel. Hogyan lehet az, hogy a Messiás, aki az írások szerint Dávidnak a sarja, nagyobb Dávidnál, Mózesnél, sőt még Ábrahámnál is?... Hogyan lehet az, hogy a maga sarját, Dávid király Uramnak szólítja?...

(Iz 9:5-6) Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.

Márpedig Dávid, a zsoltárban, Uramnak nevezi a Messiást:

(Zsolt 110:1-2) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!

Az Úr Jézus itt, ebben a paradoxonban, az  Ő megtestesülésének titkát tárta a zsidók elé. De nemcsak itt hanem a (Jn 8:56-58) evangéliumi részben is...

(Jn 8:56-58) Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.” A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”

Az örök Ige a megtestesülés előtt

Az örök Ige, a megtestesülés előtt, az Atyánál volt isteni dicsőségében és Õ önként, szeretetből vállalta a megtestesülést. Vállalta a megváltásunkat, hogy a bûnbe esett emberiséget megmentse.

(Zsid 10:5-7) Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.

Ilyenkor felvetõdik az a kérdés, hogy nekünk van-e küldetésünk? És hogyha van, akkor hogyan vállaljuk küldetésünket?...

A Fiú kiüresítette önmagát

A Fiú, a megtestesülésekor, teljesen kiüresítette önmagát (parabola himnusz). Elhagyta isteni dicsőségét, azért, hogy egy asszony méhében szálljon le, akár a harmat vagy akár az ószövetségi manna...

(Fil 2:6-8) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Mi hogyan tudunk lemondani azért, hogy egy alázatosabb állapotba kerüljünk? Le tudnánk-e mondani hivatali tisztségünkrõl, pozíciónkról, anyagi állapotunkról, stb?...

Az Úr Jézus tudja honnan jött és hová megy

Az Úr Jézus mindvégig világosan beszél arról, hogy Õ Isten Fia, hogy Õ az égbõl alászállott kenyér, hogy Õ a mennyei Atya és az angyalok társaságából jött közénk, és oda fog visszatérni miután elvégezte küldetését...

(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennybõl: az Emberfia (aki a mennyben van).

(Jn 6:41) A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.”

(Jn 8:21) Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.”

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

Mi tudjuk hogy hová megyünk életünk ideje alatt és majd annak bevégeztével? Hisszük azt?...

Az Úr Jézus visszatért az Atya jobbjára

Az Úr Jézus, az Ő megváltó művének beteljesítése után és az Ő feltámadása után, felemelkedve a mennybe, visszatért az Atyához és az Atya jobbján ül. Az apostolok szeme láttára emelkedett fel a földről és eltűnt a felhők között. Késõbb, István diákónus, az első vértanú, látta Őt az Atya jobbján...

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhõ takarta el szemük elõl.

(ApCsel 7:55-56) Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.”

Mi is egyszer majd megjelenünk az Emberfia elõtt, de vajon hol lesz a mi helyünk? Jobbfelől vagy balfelől?...

(Mt 25:33) A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

Az Úr Jézus uralkodik

Az Úr Jézus, mint Megváltónk, a mennybe való visszatérésétől kezdve, emberi természete által, megcáfolhatatlan igazságossággal uralkodik ellenségei fölött, és ugyanakkor, Ő a mi szószólónk a mennyei Atyánál...

(1Kor 15:25-26) Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”.

(1Ján 2:1) Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.

Az Úr Jézus, a világmindenség teremtõje, tehát az embernek, így Dávidnak is, teremtője. Tehát, Aki Dávid eredeztető gyökere, ugyanakkor, a megtestesülés által, Dávid sarja is...

(Jel 22:16) Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”

Tanulságok

- Az Úr Jézus Krisztus gyöngesége és hatalmassága: vállaljuk fel gyöngeségeinket, elesettségünket, hogy majd részesülhessünk Jézus hatalmában és dicsőségében;

- Az Úr Jézus Krisztus szegénysége és gazdagsága: vállaljuk fel szegénységünket, hogy részesülhessünk Jézus gazdagságában;

- Isten félelme és szeretete: Ott van Isten ószövetségi, rettenetes megjelenése a Sinai hegyen és ott van a betlehemi istállóban megszületett kisded...

Ima: Jézusom! Köszönöm, hogy értem örökre valóságos ember lettél, hogy örökre magadhoz ölelhess. Ámen.

A próféta tisztessége

(Mt 13:57) “ A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” (Szent István)
(Mt 13:57) “ Nincsen próféta tisztesség nélkül hanem csak az õ hazájában.” ( Károli féle)
(Mt 13:57) “ Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában ( Káldi-Neovulgáta)

Gondolom, hogy a régi idõktõl megvolt ez a szállóige a nép körében, amit az Úr Jézus önmagára vonatkozólag is megállapított:

(Jn 4:44) “Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.” (Szent István)

(Jn 4:44) “Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.”(Károli)

Ez a szállóige tanusítja a mindenkori próféta szenvedését, elutasítottságát, amit az övéi részérõl törvényszerűen elszenved. Törvényszerűen szenvedi el, mert a mindenkori próféta, emberként, része a világnak, a társadalomnak, a nemzetnek, egy kisközösségnek és egy családnak. Törvényszerűen szenvedi el, mert az emberi természet nem bírja elviselni a prófétát, amikor kiemelkedik természetes életbõl a természetfeletti küldetésére, ezért aztán önkéntelenül, a bûnös természtébõl fakadóan, támadásba lendül ellene...

A kételkedõ kérdés

(Mt 13: 54-55) Honnan van ennek ilyen bölcsessége és csodái? Nem az ács fia ez?

Ez a kérdés szemlélteti a megtestülés felfoghatatlan csodáját. Az Ige testé lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14). Úgy született bele a világba, a történelembe, a választott nemzetbe, Izraelbe és a Szent Családba, hogy senki sem vette észre... A második isteni személy, a Fiúisten, emberré lett, közönséges emberként élt kb. 30 éven keresztül, de úgy elrejtette isteni életét, hogy sem a szomszédai, sem a kortársai, sem a gyerekkori, legénykori barátai észre nem vették. Õbenne, mindig csak az ácsmester József fiát ismerték. Milyen csodálatos az Úr Jézus rejtett emberi élete! Harminc év isteni hallgatás…

Nekünk is, királyi papságunkban és prófétaságunkban (1Pét 2:9), a keresztség által, megvan a mi rejtett életünk, amelyben szüleink gyermeke, testvérünk testvére, rokonunk rokona, barátunk barátja, kisközösségünk tagja vagyunk, ahol jól ismernek bennünket képességeinkkel, tehetségeinkkel, de ugyanakkor hibáinkkal és gyengeségeinkkel is. A bérmálás szentségében megkapjuk a nyilvánosságra lépés kegyelmét, a tanuságtétel karakterét, amely csiraként, elkészitett szerszámként, vagy akár “idõzitett bombaként” elhelyezi bennünk a prófétai küldetést...

Az Úr Jézus, amikor kiemelkedett a Jordán vizébõl - amikor az Atya dörgõ hangja és a Szentlélek leereszkedése megvallotta a Fiút - áttörte a határt a rejtett élete és a nyilvános mûködése között. Eképpen a megkeresztelt ember is, akit megbérmálnak, amint elkezd mûködni benne a Szentlélek és a kegyelem elvetett magja növekedni kezd benne, az élõ hit által, elõbb-útóbb áttöri a határt a rejtett élete és a nyilvános hitélete között. Hitvallásával, tanuságtételével, lelki adományainak müködtetésével, nyilvánosságra lép. Ettõl kezdve a keresztény ember megéli prófétai küldetését és ki van téve a prófétai elutasítottságnak és az abból eredõ fájdalmaknak. Valójában, ez a kereszt lényege...

Az elutasítás

A bûnös emberi természet, az önzés, a gõg és az irigység miatt, nem hajlandó elfogadni a kivételeket. Nem hajlandó elfogadni, hogy egy hozzá hasonló ember, valamiféleképpen kiváltságosabb, különb lehet. Hogyan létezhet, hogy ez vele megtörtént és velem nem?... Miért pont õ és miért nem én?... Õ mivel különb, mint én?... Miért õ a kiválasztott és miért nem én?... Hogyan lehet õ élete magasztosabb, mint az enyém? Ez a nagy probléma a Szűzanya Mária kiváltságos helyzetével is. Ezért van annyi elutasítás a protestánsok részéről Máriával kapcsolatosan... Mária miért lenne különb mint más? Õ is “csak egy asszony”, mint minden más asszony. Hagyjuk már a szeplõtelen fogantatást, meg a szűzen szűlést…

A másik vetülete az elutasításnak, a bûnös ember lelkiismeretének reagálása. A bûnnel egyetértõ ember, az õ lelkiismerete negatív megmozdulásai miatt, az irigység és a düh szellemében, mindenképpen a prófétára vetíti ki problémáit, mert benne azt látja, aminek õneki is lennie kellene, de nem az. A bûnnel egyetértõ ember, az igaz emberben szembesül azzal az képpel, amit elmúlasztott megvalósítani és ez arra készteti, hogy az igaz embert támadja, hogy lerombolja és megsemmisítse azt a valóságot, ami õt kényelmetlen helyzetbe hozza...

A mindenkori próféta ne legyen már olyan próféta és ne emelje ki a fejét a tömegbõl... És ha mégis megteszi - mert meg fogja tenni, mivel a Szentlélek tüze nem engedi, hogy hallgasson - akkor vágjuk le azt... Az Úr Jézust saját kisközössége, talán a játszótársai, legénykori barátai akarták megölni:

(Lk 4:28-29) “Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiûzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.”

Keresztelõ Szent Jánost is lefejezték és sok mást prófétát, mint az elutasítás végsõ, legdrasztikusabb formáját. Viszont ezeknek az elutasítottaknak nagy lesz a jutalmuk:

(Jel 20:4) “Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.”

A bolondá nyilvánítás

Miután a prófétát elutasították, mivelhogy az nem hallgat el, az irigység és a düh szelleme ellenlépésre sarkalja a gõgös embert. Addig is, amig a legdrasztikusabb elutasítási és leállítási módszerhez nyúlna, valamit ki kell találnia. Igy aztán kézenfekvõ magyarázat a próféta rendkivüli viselkedésére, hogy az eszét vesztette, megháborodott, pszihés beteg, vagyis egyszerûen bolond. Az Úr Jézust is megháborodottnak nyilvánították, mielõtt a végsõ elutasitáshoz, a keresztrefeszítéshez nem folyamodtak:

(Mk 3.21) “Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.”

A prófétáló felebarátunk megzavarodott, bezsongott, mert nem akar többé olyan lenni, mint amilyen azelõtt volt. Nem akar többé az emberek véleményéhez, a hagyományokhoz alkalmazkodni és olyan dolgokat beszél, amiket nem szeretünk hallani. A mindenkori próféta sorsa, a hitét megélõ keresztény ember sorsa is... Bennünk is kételkedni fognak, bennünket is el fognak utasítani és bennünket is bolondnak fognak tartani...

Az Úr Jézus názáreti elutasítottsága a mindenkori tanítványok okulására íródott meg. Ezért teszi Márk mindjárt a tizenkettõ kiválasztása és szétküldése elé evangéliumában. Ez arra tanít minket, hogy e világban elutasítottságra vagyunk rendelve, de a fenti igerész (Jel 20:4) azt jelzi, hogy ugyanakkor természetfeletti sikerre is vagyunk rendelve...

A hármas keresztünk

A hármas a kereszt: a müködésünk kétségbevonása, az elutasítás és a bolondá nyilvánítás...

Ez a folyamat sokrétü lehet:

- Gyermekkorban a szülõktõl, nevelõktõl, barátoktól, akik elutasítják hitünket, magatartásunkat, megnyilvánulásainkat;

- Az iskolában képességeinkért, alkotásainkért, viselkedésünkért;
- a kisközösségben, faluban, szomszédságban magatartásunkért, életformánkért, egyéni megnyilvánulásainkért;

- A munkahelyen tehetségeinkért, adottságainkért, véleményeinkért, meglátásainkért, stb…

A társadalmi nyomás

Kialakul az emberben a társadalmi nyomástól való rettegés. Mit mondanak rólam az emberek, a környezetem? Ez a társadalmi nyomás jelen van az iskolától, a munkahelyig, a falutól a városig, a plébániától a püspöki karig. Mindehol jelen van... De az Úr mindig rendel embereket, akik a Szentlélek erejével legyõzik a társadalmi nyomást és ki merik mondani Isten akaratát. Mindig lesznek olyanok, akik hirdetik Isten szavát, hirdetik azt, amit az eltévelyedett közösség nem akar meghallgatni. Ekkor aztán megkérdõjelezik a próféta személyét, mûködését és elutasítják. Hiteltelennek vagy megzavarodottnak nyilvánítják...

A társadalmi nyomást csak a Szentlélek erejével lehet legyõzni. Lásd Szent Péter pünkösdi beszédét. Ugyancsak az elsõ keresztények életébõl láthatjuk, hogy kérni kell a Szentlélek erejét a prófétai küldetéshez. Kérni kell a bátorság lelkét:

(ApCsel 4:29-31) És most, Uram, tekints fenyegetõzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.” Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyûltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

Ima: Uram Jézus, kérjük a bátorság Lelkét, hogy bátor prófétáid lehessünk, hogy tudjuk hirdetni igédet, alkalmas és alkalmatlan idõben. Ámen.

Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

Kiv 16:1-15

Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen." De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek." Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?" Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen." Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat." Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek." Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.

Isten népet választott magának az ősbűn által elszakított emberiségből

-  Az Úr először Ábrahámot hívta el, ígéreteket adott neki, hitét megpróbálta és megáldotta;
- Az ígéreteket megismételte Izsáknak és Jákóbnak, akitől aztán származott Izrael népe;
- Izrael házanépe Egyiptomba menekült az éhinség elõl - József csodálatos sorsa;
- Izrael népe megsokasodott és késõbbi fáráók rabszolga sorsba hajtották őket;
- Isten terve Izrael népének csodálatos szabadítására - Mózes és az egyiptomi kivonulás;
- Izrael pusztai vándorlása, Mózes és Áron vezetõi szerepe, nehézségeik vezetõi szolgálatukban.

Az Egyház, Isten népe, lelki Izrael, amely Izrael népéhez hasonlóan járja pusztai vándorlását

- Isten elküldte Szent Fiát, hogy betöltse a törvényt, új szövetséget kössön és megváltsa az egész emberiséget;
- A krisztuskövetõk, minden nemzetbõl, lelki Izrael, amely beleoltatott a nemes szõlõtõbe, Izrael olajfájába:
(Róm 2.28-29) Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, az a zsidó, aki bensõleg az, s aki nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt.
(Róm 11.24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

- Így Isten terve egy magassabbrendű dimenzióba lépett, a lelki Izrael dimenziójába, amelyben minden népből és nemzetből elhívott ember, éli lélekben Izrael népének vándorlsát;
- Minden krisztuskövetõ embert Egyiptomból hoz ki az Úr, amikor megadja neki a megtérés kegyelmét és átvezeti õt a sötétségbõl a világosságra, a halálból az életre. Az Úr Jézus, ebben is elsõ lett az emberek között:
(Mt 2.15) „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”
Kol 1.18 Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsõség mindenben.

Ezért minden egyes ember élete zarándokút az egyiptomi rabságból az ígéret földje felé, ami a mennyek országa. Az ide való megérkezés és a bejutás, az üdvösség.

Isten mindig elõljárókat rendelt népe élére, akiknek megbízást adott és akiket felkent a vezetésre

Az Ószövetségben:
- A feladat nem volt könnyû Mózes és Áron esetében, hiszen több mint egy millió emberrõl és jószágaik vezetésérõl kellett gondoskodniuk:
(Kiv 12.37) Izrael fiai elindultak Ramszeszbõl Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren.

Mózes nem volt képes egyedül ellátni feladatát, ezért segítõket kért magának:
(Szám 11.14) Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.

Az Úr hetven vént rendelt Mózes mellé segitségül, akiknek szakított Mózes lelkébõl:
(Szám 11.16) Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikrõl tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetõi. Vidd magaddal õket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.

Az Újszövetségben:
- Az Úr Jézus az apostoloknak adta át a kulcsok hatalamát, azaz a képviseleti, vezetõi és tanítói hatalmat:
(Mt 16.19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
(Mt 18.18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Az apostolok elõljárókat, püspököket, presbitereket bíztak meg a helyi egyházak élére, felkenve őket imával és kézrátétellel. Így megalapozták az apostoli folytonosságot:
(ApCsel 14.23) Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották õket, akiben hittek.

Isten akarata, hogy felkentjeire hallgasson népe

- Mózes is félt, hogy nem engedelmeskednek majd neki:
(Kiv 4:1) Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."

- A keresztényeket is inti a szent író az engedelmességre:
(Zsid 13.17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl.De a nép mindenkor zúgolódik elõljárói ellen.

A zúgolódások, lázadások területei és okai

Testi szükségletek és az anyagiak

- Mit eszünk, mit iszunk, mit veszünk fel, hogyan élünk, miért vagyunk szegényebbek mint mások:
(Zsid 13.5) Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van.
(1 Tim 6.7-8) Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele.

Uram, én hittem neked, megtértem, megtartottam szavaidat és most nélkülözök. Jobb lett volna megtéretlenül maradni és élni a világ szerint. Akkor el lennék telve bõven anyagi javakkal:
(Kiv 16.3) Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel.

Erkölcsi követelmények

- Pl. a házasság szentségének esetében: ne mondja meg nekem senki, hogy kivel hogyan éljek, hogy ne váljak el, hogy hányszor házasodjak;
- A gyerekvállalás területe: ne mondja meg senki nekem hány gyerekem legyen, én tervezem meg családomat, ha akarom mesterségesen tervezem / szabom / szabdalom családomat (pld. abortusz);
- A szenvedés területe: azt teszek életemmel amit akarok, sõt az öreg, tehetetlen melletem szenvedő életével is. Ha úgy látom jónak, akkor kioltom életét, megmentem a szenvedéstõl. Kegyesen elteszem láb alól ( eutanázia);
- A szexuális élet területe: nem mondja meg senki nekem, hogy kivel, mikor és hogyan szeretkezzek ( paráznaság, homoszexuális kapcsolatok);
- A család intézménye: az egyneműek kapcsolatukat családnak akarják kinyílvánítani, azonos jogokat kérnek a normális családokkal, sõt még egyházi áldást is szeretnének kérni párkapcsolatukra. Ugyan már, az Egyház, legyen szives alkalmazkodjon jogainkhoz...

Az egyház intézménye és képviselõi

A papság van felkenve Isten népének, az Egyházának vezetésére. A világi hívõ nem tetszeleghet elõljáró szerepben és nem követelhet magának bármilyen hasonló szerepet. Mivel az apostoli folytonosság által a papság képviseli Istent, Isten parancsolatait, ezért õk vannak a kirakatban és õk minden zúgolódás, lázadás célpontjai.

A papság elleni lázadásnak több formája van:
- A teljes elutasitás ( a pápa az Antikrisztus, a KE pedig a bibliai fenevad. stb.);
- A KE Tanító Hivatalának elutasítása ( majd én értelmezem a Szentírást, mert engem vezet a Szent Szellem);
- A szentségek elutasítása, különösen az Oltáriszentség ( bálványimádás) és a szentgyónás elutasítása ( fülbesugdosás);
- Mária tiszteletének elutasítása ( Istennő imádás);
- A papi szolgálat követelményei: a cölibátus ( miért nem nősülnek meg?), csak férfiak lehetnek papok (nők állitólagos diszkriminálása);
- Az egyház anyagi támogatásának elutasítása ( vadliberális gondolkodás: a papokat tartsák el a híveik),
- Az egyház közéletbõl való kiszorítása ( a papok ne nyilvánuljanak meg a közéletben), stb.;

Lázadás Isten ellen

A leírt lázadások, végsõ sorban, nem az embernek szólnak, hanem Istennek. Minden egyházi elõljáró elmondhatja Mózes és Áron panaszát:
(Kiv 16:7) Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

A zúgolódás és a lázadás, a gõg és a kevélység jele. Ellenszere az alázat...

Az alázatos ember belátó

- Isten mindenkit egyformán szeret, de nem mindenkit egyformán hív el a szolgálatra. Van szolgálati papság és vannak a világi hívõk. Vannak pásztorok és vannak pasztoráltak. Nem fordíthatjuk meg a szerepeket, se nem moshatjuk azokat össze...
- A Szentírás sokmindenben, minden egyes emberre egyformán vonatkozik, de nem mindenben. Egy családi életre hívatott világi hívõ nem vonatkoztathatja teljes mértékben önmagára azokat az igéket, amelyek az elõljárókra, az egyházi rend szentségére vonatkoznak;
- Csak Jézus Krisztus alapított egyházat és Õ is csak egyszer. Nem vehetjük magunknak azt a jogot, hogy a péteri sziklára rakott alapon kívül más egyházakat, gyülekezeteket, vallási intézményeket hozzunk létre.

A szûk ösvény csakis Péter utódának nyomában van

Hallgassunk a mindenkori pápára ( ha az Krisztust követi!), a vele egységben lévõ püspökökre és papokra. Ha ezt tesszük, nyitva áll elõttünk az életszentség útja. Aki nem hallgat rájuk, nem támogatja őket lelkileg és anyagilag, az mind valamiféle képpen lázad. Vagy generációsan örökölt lázadásban él ( még akkor is ha élete sok területén nyilvánvalóak a megszentelõdés jelei), vagy önmaga döntött a lázadó magatartás mellett. A lázadás mindenképpen gátol az Isten felé vezetõ útunkon:
(1 Pét 5.5) Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

Befejezõ ima: Uram Jézus Krisztus, adj nekünk gyermeki alázatot és engedelmességet, hogy el ne vesszünk. Jézusom bízok benned! Ámen.

Vak vezethet-e vakot?

(Lk 6:39-42) Hasonlatot is mondott nekik: ,,Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: ,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát'', a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!

Az ember lelki vaksága

A lelki vakság a szellemi világba való belelátás hiánya, vagyis az isteni dolgok iránti érzék elvesztése. A lelki vakság a bûn következménye, amint azt a szodomai bűnös emberek esetében is láthatjuk...

(Ter 19:10-11) De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az ajtó elõtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.

A lelki vakságban szenvedõk nem találják az ajtót Isten házába (Jn 10:7), a bejáratot az angyalok társaságába... A házban lévõk pedig megszabadulnak a Szodomát és Gomorát sújtó csapástól. A lelki vakság gyakran fizikai vaksággal van szemléltetve az írásokban...

(MTörv 29:3) De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értõ szívet, látó szemet és halló fület.

(MTörv 28:28-29) Az Úr õrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt, és világos nappal is úgy tapogatózol majd, mint ahogy a vak tapogatózik a sötétben, s nem találsz kiutat. Elnyomnak és kizsákmányolnak, s nem kel védelmedre senki.

(Mt 13:13) Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.

Ezekben az igerészekben, Izrael népének lelki vakságáról van szó. A bûn által megkeményedett szûvük miatt képtelenek voltak látni Isten dolgait...

A lelki vakságot "be kell látni"

Az ember be kell lássa, el kell ismerje, saját lelki vakságát. El kell ismerje, hogy a sötétben ül, a lelki halál árnyékában (Mt 4:14). Vágyódnia kell arra, hogy lelki szemei megnyíljanak és meglássák a világ világosságát (Jn 8:12)... Ha az ember nem vallja be önmagának saját lelki vakságát és azt mondja, hogy ő lát, akkor megmarad vakságában és bűneiben...

(Jn 9:39-41) Jézus pedig azt mondta: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” „Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

A lelki látás

A lelki látás Istentől való, a segítő és megszentelõ kegyelem által, és a Szentlélek ajándéka (Iz 11:1-3)...

(1Sám 16:7) Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsõt nézi, az Úr azonban a szívet.”

(4Móz 24:2-4) És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta. Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata. Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel...

(ApCsel 26:13-14) ...déltájban, király, napnál ragyogóbb világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is. Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: ...

A lelki látás Krisztus követését eredményezi

A lelki látás által meglátjuk és megszeretjük Jézust, vagyis az történik velünk, hogy a mennyei Atya elvezet az Ő Szent Fiához (Jn 6:65). Isten az Õ segítõ és megszentelõ kegyelme által megláttatja velünk az Emberfiát, Akibe beleszeretünk és elkezdjük Őt követni. A vakok gyógyulása az evangéliumokban prófétikus jelek és a mi lelki vakságunkból való gyógyulást vetítik előre...

(Jn 9:36-37)„Ki az, Uram - kérdezte az ember -, hogy higgyek benne?”„De hisz látod - felelte -, õ beszél veled.”

(Mt 20:34) Jézus pedig megszánván õket, illeté az õ szemeiket és szemeik azonnal megnyíltak és követék õt.

(Jn 6:65) Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”

A Mester követése lelki növekedéssel jár

A lelki látásból krisztuskövetés származik. A krisztuskövetés pedig egyre mélyebb lelki látást ad, ami egy teljesebb megértést, lelki tisztulást és növekedést eredményez...

(Lk 6:40) Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.

(Mt 13:31-32) Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnõ, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”

A lelki látás helytelen megnyilvánulásai

Ezek a szálka piszkálása mások szemében (a szálka és a gerenda példázata; Mt 7:5), a képmutatás és a helyeten lelki vezetés:
- Lelki látásunk másokra való ráerõltetése, erõszakos térítés, mások vallásos életének, keresztény magatartásának elítélése, kritizálása, megvetése;
- Helyes lelki látás és megbízatás nélkül, vezetõi pozícióra törtetni: szektás megnyilvánulás, elfogult laicizmus, klerikalizmus, megbotránkoztatás;
- Méltetlan élettel, rossz lelkülettel mások lelki vezetõje lenni...

A lelki látás helyes megnyilvánulásai

Kivenni a gerendát, szálkát saját szemünkbõl (Mt 7:5):
- Elõbb önmagunkban kell megvalósítanunk Krisztus királyságát, ami a lelki béke, az életszentség és az önuralom;
- Csak azután nyitogassuk mások szemét, amiután alkalmassá váltunk erre a feladatra és főleg ott, ahol megbíznak ezzel;
- Akikért felelõsek vagyunk, azokot kötelesek vagyunk figyelmeztetni vagy akár megfeddeni szeretettel...

Ima: Uram Jézus! Máról holnapra megfeledkezünk arról, amit láttunk. Add, hogy örökké szemünk elõtt legyen a Te igazságod. Ámen.